1.) Költségvetési vészhelyzet van, ezen is takarékoskodnak.

2.) Az újra „kézi vezérlésűvé” vált pártállam nem tűrheti sem az egyetemi, sem az akadémiai autonómiát, mert ezek szellemi műhelyek adtak otthont az egyéni módon, világra nyitottan gondolkodóknak.

3.) A reakciós, magát „keresztényinek” mondó jobboldal magát a tudományt; a tudományos objektivitás és racionalitás eszményét akarja megsemmisíteni a „hit” nevében.

A kormányon lévő jobboldali politikusok közül többen úgy vélik, hogy a „büszke és öntudatos magyar hitvallás” megerősítésének fő akadályozói a tudomány emberei, hiszen a tudatukat menthetetlenül „beszennyezte a materializmus mocska”. Az „okoskodó tudósok” képesek megkérdőjelezni olyan „magyar önérzetet” javító gondolatokat, mint például, hogy a „parthus-magyar Jézus”-nak semmi köze a zsidósághoz, hogy a „világmegváltó” magyarság (hiszen a „Világ Csakrája” is a Pilisben van!) nem lehet finnugor eredetű, csakis egy nemesebb „faj” leszármazottja; illetve ezzel ellentmondásban, hogy a magyarság már 40.000 éves őslakosa a Kárpát-medencének, de az sem kizárt hogy a Szíriusz küldötte stb.

Mivel a tekintélyes, ugyanakkor demisztifikáló MTA nem fér bele a Felvilágosodás előtti korba visszatérni kívánó „Keresztény Magyarország” szellemiségébe, ezért közép és hosszú távon a mai önállóságát el kell hogy veszítse és egy megbízható kormányhoz hű, mélyen vallásos káder irányítása alá kell helyezni.

Fel kell készülnünk tehát nemcsak a jövőbeli nagyobb fizikai nyomorra, hanem az orbáni rendszer által szándékosan előidézett szellemi nyomorra is!

http://rtl.hu/embed/1202143/CMD

Amíg Orbán szerint „Horthy kivételes államférfi volt!”, addig ezt írja könyvében, a horthysta katonaiskolában tanult Nemeskürty:"Milyen jellemző, hogy az 1920-ban visszaállított Magyar Királyság államfője a megszűnt birodalom egy udvari katonatisztviselője lett, a király és császár szárnysegédei közül a sokadik, akit a háború ugyan kétségkívül flottaparancsnokká lendített előre, de akiből ki lehetett, mi lehetett volna egy Andrássy, egy Szlávy József, egy Tisza Kálmán, egy Wekerle alatt? Hiszen kevesebb volt és kisebb tudású, mint akár a komlóskeresztesi Fejérváry Géza, az örök honvédelmi miniszter. (in: A kőszívű ember unokái, Magvető, Bp, 1987 - 277. old.)

Minden jel arra mutat, hogy a „Falu” (a túlnépesedett fejlődő világ) bekeríti a „Várost” (a kapitalista, „fehér”, elöregedő Nyugatot). A néhai kínai pártelnök, Mao Ce-tung már több mint ötven éve meghirdette ezt a doktrínát, ami nagyobb kínai ráhatás nélkül is megvalósulni látszik. 2050-ben már 9,7 milliárd ember lesz a Földön és MINDEN NEGYEDIK EMBER AFRIKAI LESZ. Eközben a fejlett államokban élő 65 év feletti lakosok száma 2020-ra 2,1 milliárd főre emelkedik, vagyis az euro-atlanti térség elöregszik és utána vákuum keletkezik. Továbbá 2050-re India leelőzi az Egyesült Államokat összesített GDP-ben, és Kína mellett ő lesz a világ két legnagyobb nemzetgazdaságának egyike! 2030-ban a fejlődő országok már 57 százalékát adják a világgazdaságnak, vagyis a FEJLŐDŐ ORSZÁGOK FEJLETTEKKÉ VÁLNAK. 2020-ban már 3,2 milliárd, 2030-ban pedig 4,9 milliárd középosztálybeli ember él majd a világban – 66 százalékuk Ázsiában! (a számokat Brückner Gergely 2018. június 23-i Indexes cikkéből idéztem).

A demográfiai helyzet alakulása, a népvándorlás és a „fejlődő világ” felemelkedése morális pánikot idézett elő a nyugati politikusok körében. Persze a „Nyugat hanyatlása” nem az „istentelen” liberalizmusból fakad, amiről Orbán beszélt, főleg nem valami ördögi „Soros-brüsszeli” összeesküvésből, hanem abból, hogy a fejlődő világ eltanulta a kapitalizmust tőlünk; egyenesen a világpiacra termelnek, fejlett iskolarendszert hoztak létre, tőkét pumpálnak az technológiai fejlesztésekbe és az olyan innovatív iparágba, mint az elektronika. Nem mellékesen a kommunikációs forradalom az egyik oka a népvándorlásnak a háborúk és nélkülözések mellett; a volt gyarmatok szegényei, valamint az éghajlatváltozás kárvallottjai nap mint nap szembesülnek a Nyugat addig elképzelhetetlen gazdagságával.

Ha nem lenne veszélyes az irány, akkor akár komikusnak is tűnhetne a nyugati politikusok reakciója: egyesek bezárkózást hirdetnek, mások (pl. Orbán Viktor) kijelenti, hogy nem is vagyunk részei a Nyugatnak, és meg kell állítanunk a globalizmust, akárcsak a népvándorlást a határkerítésnél. De amiképpen a kínai nagyfal, vagy a római limes olyképpen a kerítés is csak ideig-óráig tartóztathatja fel a vízözönszerű népvándorlást.

Szembe kell nézni azzal a realitással, hogy a „sok lúd disznót győz”, vagyis hosszabb távon (ami lehet akár 90, de akár 30 év is) a világgazdaság fejlődése és a népvándorlás megváltoztatja a Nyugatot. Nemcsak arról van szó, hogy a fehér ember a szőke, kék szeműekhez hasonlóan egyre inkább zsugorodó kisebbség lesz, hanem az euro-atlanti civilizáció a mai formájában megszűnik, illetve átalakul.

Európa történelmének legjobb pillanataiban, például a reneszánsz idején nyitott az antik világra, aztán létrehozta a kísérleteken alapuló tudományt, majd nyitott az ugyancsak antik demokrácia és köztársaság ideája felé, aztán a művészetek, vallások és filozófiák terén nyitott a többi civilizáció irányában, ezzel is megtermékenyítve az európai szellemiséget. Nagy veszteség volna az emberi faj számára, ha az európai-amerikai géniusz eltűnne, de hát erről szó sincs. A jó hír az, hogy a „FALU” ELVÁROSIASODOTT! 2025-re az aktív munkaképesek 75 százaléka a „digitális bennszülött” generációból kerül ki. Minden mindennel és mindenki mindenkivel kapcsolatban lesz; az anyagmegmaradás törvényéhez hasonlóan a civilizációs eredmények sem vésznek el általában, csak átalakulva továbbélnek (mint a római jog a mai napig).

Ilyen körülmények közt mit lehetne, mit kellene tenni Magyarország érdekében? A Fidesz a múltat visszahozni akaró, reakciós stratégiája, - visszamenni a tradicionális „Falu” képlethez - elhibázott. Ezen a fejlődő országok nagy része már túl van és Magyarország amúgy is ezer szállal kötődik a modern Európához! Viszont több dolgot is meg lehetne tenni a népvándorlásból fakadó károk enyhítéséért: karban kellene tartani a magyar kultúra intézményrendszerét és szellemi kapacitását (nem kéne elsorvasztani az értelmiséget), növelni kellene az integrációs kapacitásunkat, vagyis hogy Magyarország tervezett módon csak olyan betelepülni szándékozókat fogadjon be, akik képesek és akarnak alkalmazkodni a kultúránkhoz, de legyünk befogadóak, hogy ne ürüljön ki az ország. Végül, de nem utolsósorban fel kellene ismerni a magyar kormánynak, hogy egy erős Európai Állam létrehozása a saját, jól felfogott nemzeti érdekünk!

Az elfogultság elvakítja azt embereket ennek következtében könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket.
A politikusok hajlamosak mindenfelé, de Kelet-Közép-Európában különösen a nemzeti/népi, illetve vallási elfogultságra építeni a mondanivalójukat. Ezeket a "lelkesítő" konstrukciókat alig különbözteti meg valami az önbecsapástól és a hazugságtól. Szemben a nyugati vállalkozó, menedzser-típusú, jövőorientált politikusokkal a magyar politikus már több mint 100 éve (kivéve a szocializmust) tipikusan jogász-mentalitású, aki a felsőbb hatalmaktól és nagyhatalmaktól, a dicsőséges múlt alapján állandóan elismertséget követel és rendre becsapottnak érzi magát, hisz maga a gondolkodási univerzuma elhibázott. A nemzeti keretrendszerben, elfogultan gondolkozó jogász-politikus tudniillik nemcsak a nemzetközi összefüggéseket nem látja helyesen, de azzal sem tud mit kezdeni hogy ma egy ország világban betöltött helyét a gazdasági-technikai teljesítménye, de főként a fejlődőképessége határozza meg.
Ha a "Történelem Ura" receptet akarna adni arra, hogy miképpen veszítse el Magyarország a nemzetközi tekintélyét és a növekedési potenciálját, akkor jogászi korlátoltságú politikust írna fel kormányfőnek, aki majd elhiszi magáról, hogy hős, mi több megváltó, de közben a világ szemében nem több egy botrányhősnél...

Az elfogultság elvakítja azt embereket ennek következtében könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket.
A politikusok hajlamosak mindenfelé, de Kelet-Közép-Európában különösen a nemzeti/népi, illetve vallási elfogultságra építeni a mondanivalójukat. Ezeket a "lelkesítő" konstrukciókat alig különbözteti meg valami az önbecsapástól és a hazugságtól. Szemben a nyugati vállalkozó, menedzser-típusú, jövőorientált politikusokkal a magyar politikus már több mint 100 éve (kivéve a szocializmust) tipikusan jogász-mentalitású, aki a felsőbb hatalmaktól és nagyhatalmaktól, a dicsőséges múlt alapján állandóan elismertséget követel és rendre becsapottnak érzi magát, hisz maga a gondolkodási univerzuma elhibázott. A nemzeti keretrendszerben, elfogultan gondolkozó jogász-politikus tudniillik nemcsak a nemzetközi összefüggéseket nem látja helyesen, de azzal sem tud mit kezdeni hogy ma egy ország világban betöltött helyét a gazdasági-technikai teljesítménye, de főként a fejlődőképessége határozza meg.
Ha a "Történelem Ura" receptet akarna adni arra, hogy miképpen veszítse el Magyarország a nemzetközi tekintélyét és a növekedési potenciálját, akkor jogászi korlátoltságú politikust írna fel kormányfőnek, aki majd elhiszi magáról, hogy hős, mi több megváltó, de közben a világ szemében nem többegy botrányhősnél...

Egy "bioszféra-alapú" gondolkodásnak - ami nélkül nem éljük túl a 21. századot - a civilizációk, a hívők és nem hívők, az emberek és az élővilág közti közös nevező megtalálása a lényege. 
Az érdekellentéteket magában hordozó nemzetállami és vallási képletek képtelenek kordában tartani a spekulációs tőkét, a bűnözést és a környezetszennyeződést. 
Olyan "Planetáris Felettes Én"-t kellene kidolgozni, amely a hiteken, hiedelmeken és az ember öncélúságon túli szemléletet hordoz magában. Annyi viszály és háború után az, aki nem adta el a lelkét a harácsolásnak, a sovinizmusnak és a vallási fanatizmusnak annak lehetőséget kell biztosítani az "isteni bölcsesség szerepébe" való belehelyzkedésbe! 
A világot egységben látó "Planetáris Felettes Én" nemcsak egy létrehozandó világkormányt kell hogy jelentsen, hanem a civilizációkat, a növény- és állatvilágot; az egész életvilágot magában foglaló Bioszféra-tudat "hívők" milliárdjait is!

A magyar szuverenitást akaró jobboldalban, tehát még az 1867-t követő években született meg a vágy a Monarchia felbontására és a magyar önállóság visszaszerzésére. Sajnos ez dominó-hatást ért el, egymás után születtek a magyarországi szlovák, horvát és szerb "Maticák", amelyek másolni kívánták a magyar nacionalisták önálló államot kívánó törekvéseit. Ebben nem volt benne semmilyen háttérhatalom, hacsak nem az orosz pánszláv uralmat akaró titkosrendőrség (de ezt a mostani jobboldal Putyint-imádó része miatt nem szabad felhánytorgatni:) Vagyis Trianonért az olyan szemellenzős soviniszták sokkal inkább felelősök, mint az antant vezetői, akik kezdetben, az európai egyensúly megtartása érdekében nem is kívánták megszüntetni az Osztrák-Magyar Monarchiát. Benes és Masaryk azért voltak okosabbak a magyar elitnél, mert nem az elavult "történeti jogokra" hivatkoztak (például egy amerikai számára ez egyszerűen értelmezhetetlen!), hanem a nemzetek/nemzetiségek számbeli fölényére és önrendelkezésének jogára.

Egy további adalék: https://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2015/04/06/gyavasagbol_es_butasagbol_lett_ongyilkos_a_regi_magyarorszag/

Magyarországon az ellenzéki politikusok naiv, vagy ál-naivan módon úgy tesznek mintha a politika a parlamentarizmus játékszabályai közt zajlana. A Fidesz-KDNP nem.

A kormánypártok minden szabályt felrúgva akarják a földbe tiporni azokat, akiket az ellenségüknek tartanak.

Tulajdonképpen elárulják a a magyarságot, mert a Fidesz-elitet + az Orbán-fanatikusokat + a bevett egyházakhoz kapcsolódó hívőket + a székelyeket (Figyelem; nem általában az erdélyieket, akik között sok a városlakó és a modernizmust követő, hanem az állítólagosan falusi, hívő és bezárkózó székelyeket) nevezik 100 százalékos magyarnak és mindenkit, aki nem 100% az megérdemli a sorsát, annak "kuss" a neve a saját országában...

Akkor jár el helyesen egy népfrontos ellenzék (hiszen a pártokat, magát a pártrendszert szavazták le 2018-ban!) ha felvállalja az összes fidesz-érdekkörön kívüli erő és csoport képviseletét.

Nemcsak a magyarországi "vidékről", nemcsak a kivándorolt magyarok százezreiről, hanem a Székelyföldön kívüli határon túli magyar emberekről van szó. Amennyiben a magyar ellenzék nem elégszik meg a terméketlen parlamenti politizálással, akkor izgalmas vérfrissítés következhet be a koravénné torzult "Fiatal Demokraták Szövetséggel" szembenálló erők vezetésében!:)

Sok hazaszerető és egyben Európa-barát ellenzéki politikus van, akiknek mindent újra kell gondolniuk, mert közép- és hosszú távon megszűnik a nemzeti keretek közt működő pártrendszer és csak pán-európai pártok lesznek, illetve ezzel szoros összefüggésben a fejlett világban megszűnnek a nemzetállamok (természetesen a nemzetek nem, de csak kulturális-nyelvi régióként élnek tovább). A választási vereség után az lesz méltó az "ellenzéki politikus" címére, akiben lesz elég bátorság, kreativitás és munkabírás mindent új alapokról kezdeni!

Nincs szükség a válság előidézéséhez összeesküvésre. A fejlődés következtében több ember és gyermek marad életben, az emberiség létszámának növekedésével arányosan nő a nyersanyag- és energiafogyasztás, márpedig ha az emberi társadalmak gyorsuló ütemben felélik a természeti erőforrásokat, akkor nemcsak a környezetszennyezés, nemcsak a túlnépesedés következtében előforduló járványok, hanem a háborúk veszélye is nő. A mozgékony világgazdaság, a civilizációs elszigeteltségek megszűnése, a szegénység és a háborúk spontán módon népmozgásokat indítanak el -  ki és bevándorlá

A Fidesz a válságtényezőket jól mérte fel, de bűn rossz válaszokat adott rájuk:

Az első hiba: a rossz politikai filozófia

A Fidesz-KDNP kurucos, jogászi megközelítésű, keresztényi mázzal bevont nacionalizmusának válságmegoldó receptje nem más, mint visszatérni a „jó magyar” hagyományokhoz, kialakítani a szuverén magyar államot, valamint a hozzá kötődő illiberális középosztályt és mágnási réteget, tehát hangsúlyozottan nem piacgazdasági, nem liberális megoldást kíván megvalósítani (ennyiben ellentmondás nélkül belesimult a lakosság által jól ismert és gyakran visszasírt kádári szocializmus „kapitalizmus-ellenes” irányvonalába). De ez egyben zsákutca is! A pálya, ahol az országok és cégek megmérkőznek az jelenleg maga a világgazdaság. Ennek következtében, amelyik ország veszít a „piaci értékéből” onnét a nemzetközi munkaerőpiacon jól érvényesülő minőségi munkaerő elvándorol, a lábával szavaz.

A második hiba: a rossz gazdaság-politikai stratégia

A világ politikusai közül nemcsak Orbán gondolja azt, hogy a bizonytalanságok kivédésének, illetve annak illúziójának legjobb módja a nemzeti nagyság felemlegetése, a határok mögé történő bezárkózás. Ez a védekező magatartás máshol is előfordul, mert a kétségbeesett emberek a nemzeti identitásukba, a tradíciókba kapaszkodnak. Ez olyan, rövid távon megnyugvást adó, de végül „öngyilkos” tett, mint amikor valaki nem tudja elengedni a süllyedő hajó korlátját. A populista politika nem tesz mást, minthogy egy „rutin-mentes” világban megerősíti a hitükben és előítéleteikben a „rutin-vezérelt” embereket és közösségeket -!

A közösség éltető eleme az embernek, de a valódi megoldást olyan felnőttesen gondolkodó és cselekvő emberek bővített újratermelésében kell keresni, akik az állami gondoskodás, vagy protekció nélkül is tudnak érvényesülni a konkurenciaharcban. Ne felejtsük el, hogy Európa történelmi jelentőségét, többek közt, az „odüsszeuszi” kíváncsi és kísérletező egyéniség, individuum megteremtése adta.

A harmadik hiba: a rossz kormányzás

Az Európai Unió felzárkóztatási programja révén Orbán kormányának az ölébe egy elképzelhetetlenül nagy mennyiségű pénz hullott. Vajon mire költötte a fideszes párt elit az euró milliárdokat? Ma már lehet tudni, hogy nem arra, amire az Európai Unió szánta, vagyis nem az egészségügy, nem az utak, vasutak, nem az iskolaügy és nem a szociális rendszer strukturális modernizálására, hanem arra hogy a saját hatalmát bebetonozza. Itt nemcsak a korrupcióról van szó, hanem a piacgazdaságban ismert „elmaradt haszonról” és a időveszteségről, hiszen gazdasági, technológiai és életszínvonal szempontjából tetemes hátrányba kerültünk a környező országokhoz képest.

Felvetődik a kérdés, ilyen helyzetben mekkora a „sikeres és boldog befejezés”, a „happy end” esélye?

Az első esély: összefogás másképpen, tágabb értelemben; tehát ki kellene lépni a magyar parlamenti pártrendszer keretei közül!

• A fenti okokból nemzetrontónak ítélt illiberális rendszer ellenzéke (pártok, szakszervezetek, kegyvesztett egyházak, a hatalom sáncain kívülre került művészek, tudósok és médiák) tömörüljenek egy országos kiterjedésű „Nemzeti Népfrontba” a közös kommunikáció és cselekvés érdekében,
• A „Nemzeti Népfront” legközelebbi szövetségesei a részben az utódállamokban, részben a külföldön dolgozó magyarok lehetnének.
• Szövetségesek lehetnek még az európai parlament illiberális politikával szembeforduló politikai erők.

Második esély: elindítani egy nemzetközi mozgalmat egy világias, kicsi, de hatékony bürokráciával, közvetlenül választott európai parlamenttel, kormánnyal rendelkező, de nem a kakaskodó nemzetállamokra, hanem a régiós önkormányzatokra épülő Európai Köztársaságért, amelynek elnöke és kormánya irányítja a közös pénzügy-, hadügy-, és külügyminisztériumot, valamint az egységes európai titkosszolgálatot és ügyészséget. Csak egy erős haderővel rendelkező Európa képes önmagát és civilizációját megvédeni a népvándorlás körülményei közt!

Harmadik esély: az emberiség elemi érdeke, hogy a nem túl távoli jövőben a nemzeti, vagy vallás-alapú identitás helyébe bioszféra-nézőpontú identitás kerüljön. Vagyis olyan világkormány irányítsa a Földet, amely felszámolja a bűnözés hátországát jelentő off shore cégeket és képes hathatósan elősegíteni az ember és természet megbomlott egyensúlyának visszaállítását!

Amiképpen lehetséges volt „happy ending” az igazán hátrányos ellenzéki szerepkörből induló Fidesznek, olyképpen lehetséges az illiberalizmussal szembenálló politikai erők győzelme is, csak találékonynak és eltökéltnek kell lenni!