Ha erős és hatásos akar lenni az ellenzék, akkor mást és másképpen kell csinálnia! Amennyiben a jelenlegi kormány azt propagálja, hogy aki nincs a Fidesszel az hitehagyott és a haza ellensége, akkor nincs mit várni tőle – nincs és nem is lesz különalku!
Először is össze kéne fognia minden Orbán-ellenes erőnek: nemcsak a pártoknak, hanem a civil szervezeteknek, a szakszervezeteknek és a hatalommal „nem-kollaboráló” egyházaknak és a nem kormányzati függőségbe kényszerített médiáknak. Egy „népfronthoz” hasonló esernyő-szervezetben kellene működniük; ki-ki a maga területén, esetenként előre egyeztetett módon és üzenetekkel. 
Másrészt túl kell lépni a kényelmes parlamenti pártpolitizáláson, amelynek játékszabályait részben az orbáni jogászcsapat állította össze. Az ellenzéknek, amennyire csak tudja, fel kell karolnia, a fideszes pártállam által magára hagyott embereket, közösségeket, térségeket és tevékenységeket. Pénzügyi támogatásról is szó lenne, de sokszor elég lenne a közös válságkezelés, a szakmai segítségnyújtás. De túl kellene lépni a pártpolitizálásnak az országos kereteket is! Egy ilyen népfrontos mozgalomnak radikálisnak és jól láthatónak kell lennie külföldről is. 
Pán-Európai célokkal kell rendelkeznie. Ebből a szempontból is az Orbán-kormány ellentettjévé kell válnia, vagyis egy még erősebb Európai Unió létrejöttét kellene támogatni. Egy olyan európai föderációt, amely nem a nemzetállamokon (amiből alig van egységes, „homogén” hiszen a nemzetállamok is különféle nyelvű, kultúrájú régiókból álltak össze), hanem régiókon nyugszik. Kifejezetten magyar érdek a „Régiók Európája” koncepció, hiszen a magyarság több mint egyharmada az országhatárokon kívül él; az utódállamokban és munkavállalóként egyebütt. Ily módon közös hazánkká válna az egységes, de a régiók szintjén önkormányzattal, autonómiával rendelkező Európa.
Ami az anyagi hátteret illeti: befizetők lennének a résztvevő pártok, más szervezetek, remélhetőleg az Európai Unió is támogatná a kezdeményezést és gyűjtést lehetne rendezni itthon és a külföldön élő magyarok közt.
Az első akciót az Európai Uniós választásokra való felkészülés jelentené. 
Mutassuk meg Európának, hogy nemcsak a nemzetét lejárató, hepciáskodó Orbán-félékből áll Magyarország!

Orbánék úgy tesznek, mintha közel állna hozzájuk a keresztényi szeretet és humanizmus, az egyházak meg úgy tesznek mintha nem a szenteskedő paraván szerepet vállalnák (jó pénzért) a nemzetrontó "urak" erkölcsi támogatásánál...

Európában le kellene építeni a közös cselekvést akadályozó nemzetállamokat, a politikai élet felszínére kellene felhozni a nemzetállamok által elsüllyesztett történelmi-kulturális régiókat, mint például a székely/erdélyi autonómiát, Katalóniát, Skóciát, ehhez jöhetnének esetleg új (az európai történelemből sem ismertelen) „városállamok” mint Párizs, Berlin, Budapest – és mindez egy közös hadügyet, pénzügyet és külügyet irányító, kis létszámú bürokráciával és közvetlenül választott parlamenttel és elnökkel irányított, a civilizációnkat hatékonyan megvédeni képes Európai Köztársaság keretén belül!

Az orbáni jobboldal, - akárcsak régen a kommunisták - irtózik a vitáktól, különösen a parlamenti vitáktól, és megvetik a tárgyalásos megoldásokat. A kompromisszumra törekvés számukra a koncepciótlanság és a gyengeség jele, márpedig a legfőbb érték amit becsülnek az a "macsó" erő felmutatása (még akkor is, ha az hosszú távon zsákutcába vezet). A Fidesz a suttogó propaganda révén már az első kormányra kerülése óta azt terjeszti, hogy minden politikus korrupt (azért, hogy ily módon elkenje az saját stiklijeit és bűneit) és hogy az országgyűlési vita, de maga a parlament is csak egy sóhivatal, a döntések nem ott születnek, legfeljebb az a pecsét ami rájuk kerül. Az illiberalizmus elve erre is vonatkozik: „cselekedni úgy, ahogy az állampárt akarja és nem okoskodni”.
A 2018-as választás az ellenzéki pártok kudarcáról szólt, még akkor is, ha a Fidesz jogászi turpissággal nehezen kikerülhető csapdát állított fel nekik.
De egyáltalán érdemes-e beülni egy szavazógéppé lealacsonyított országgyűlésbe, ahol legfeljebb transzparensekkel és lufikkal kaphatnak figyelmet az ellenzéki tiltakozások?
Nem tudom.
Érdemes volna végiggondolni egy "árnyék-parlament" létrehozását az ellenzéki pártok + a szakszervezetek + a civilek + a nem kollaboráló egyházak stb részvételével. Hátha a nemzetrontó orbáni irányvonallal szembenálló „ellen-politika” ennek révén markánsabban jelen lenne a társadalmunkban.
Az "árnyék-parlament" egyszerre lenne több is, kevesebb is a törvényhozásnál: egy „szuper független Alkotmánybíróság”-hoz hasonlóan vizsgálná és véleményezné a jogalkotást, egy „szuper Parlamenti Bizottság”-hoz hasonlóan állást foglalna szakmai kérdésekben, és egy „szuper ellenkormány”-hoz hasonlóan dolgozhatna egy alternatív ország-stratégián.

A mai technikai feltételek lehetővé tennének olcsó, könnyen hozzáférhető kommunikációs csatornák létrehozását, itt az internetre + internetes rádióra + közösségi médiára, facebookra + you tube alapú tévézésre gondolok - magyarországi, vagy környező országbeli székhellyel.

Az "árnyék-parlament" anyagi alapját a párttámogatásra kapott állami pénzek alkotnák. A területi bázisokat és a bennük lévő infrastruktúrát a jelenlegi ellenzéki pártok budapesti és vidéki irodái szolgáltathatnák.
Szerintem így több esély volna a valós politikai alternatíva kialakítására!