A gyakorlatias Orbán miután kiábrándult az általa „impotensnek” érzett fővárosi értelmiségi politikai elitből és rájött, hogy a fogyasztói, liberális társadalmi ideálok tarthatatlanok az olyan szegény országban, mint Magyarország, el kezdett másfelé tájékozódni. Valószínűleg az erős erdélyi gyökerekkel rendelkező Németh Zsolt vezette be az erdélyi és azon belül a székely magyarság elitjébe. Az erdélyi nagyvárosok lakossága és azon belül az ott élő magyarság általában nagyon nyitott, európaias gondolkodású, de vannak a szórvány-magyarságban és a kisvárosias, falusi életmódot folytató Székelyföldön olyan magyarok, akik a román betelepítést és ceausescu-i nacionalista agymosást csak úgy tudták ép lélekkel átvészelni, hogy begubóztak, betokozódtak a horthysta identitásba.
A magyar érzelmű erdélyi szellemi elit ráadásul sokat tanult az őt hatékonyan elnyomó, bizánci mintára felépített, tehát az erős politikai vezért, az egyház által alázatosan szolgáló egyeduralkodó államot, valamint az elnyomást és elszegényedést vallásossággal, személyi kultusszal és sovinizmussal ellensúlyozó politikából. Ez az „erényes, katonás” állam-koncepció – amelyhez hasonlót ma Lengyelországban és Oroszországban találunk – lett az Európai Unió aláásásának orbáni ideológiája.
A reakciós-konzervatív nézőpontból nézve az ősbűnt az 1968-as generáció tagjai követték el, akik sem a magasztos vallásos, sem a formálisan kinevezett, tisztségnek kijáró tekintélyeket nem fogadták el magától értetődőnek, hanem bizonyítási kényszerhez kötötték. Ez a „hitetlen, kétkedő” alapállás állandó versenyhelyzetet eredményezett, aminek következtében érvényüket vesztették olyan ideológiai panelek, mint „Itt élned halnod kell”-elv, vagy az az elvárás, hogy azt és csakis azt a vallást követheted, amibe beleszülettél, vagy hogy a „suszter maradjon a kaptafánál” stb. 1968 mintát adott arra hogy életmódot is, de még nemi identitást is lehet szabadon választani… De a reakciós konzervativizmus az egyéni választás jogában és lehetőségében nem hisz, pontosan ezt nem tolerálja!
A szabadság kissé anarchikus 1968-as eszményképét a reakciós konzervativizmus vallási erkölcs és a nemzeti érzés elleni merényletnek fogják fel, az Isten által megszentelt kötelékek profán levetésének és megtaposásának. Ebben a kontextusban az Európai Unió nemcsak azért jelenti a veszélyforrást, mert nyílttá teszi az országok közti konkurenciaharcot és bárki a lábával szavazhat arról, hogy hol akar és milyen életet kíván élni, hanem mert a vezetésében és az európai politikai elit közt hangadóak a 68-as nemzedék tagjai. Orbánnak például az 1968-as diákvezér, az Európai Parlament környezetvédő frakciójában helyet foglaló Daniel Cohn-Bendit, nagyobb mumus, mint az európai muszlim terjeszkedést aktívan támogató Erdogan! Nemcsak azért gyűlöli Orbán Cohn-Bendit-et, mert a politikai filozófiája alternatívát mutat a vallásos-nemzeti politikával szemben, hanem mert többek közt az ő támogatásával indult el Emmanuel Macron az elnökválasztáson és válhat belőle Európa erős embere (hacsaknem mérgezi meg idejekorán Orbán barátjának, Putyinnak a titkosszolgálata).
Orbán székely zászlót fabrikált, megmondta, hogy nem érzi magát jól sem Brüsszelben, sem a konzum-idiótává vált, „fél-ázsiai” magyarországiak közt, hanem (Azerbajdzsán mellett) csak a Székelyföldön, mert ott a székelység mitikus vezéreként, új Csaba királyfiként „kinyilatkoztathat”. Tusványoson nem történt más, minthogy a fogadott népének és az őt tűzön-vízen követőknek megígérte, hogy megtanítja kesztyűben dudálni az elfajzott magyarországiakat és európaiakat.
Mindegy, Orbánnak nem magyarországi és nem európai az identitása – ez is 1968 felszabadító hatása!:)
