A világ bizonyos szempontból a kommunizmus felél halad, ha elfogadjuk, hogy az Orbánnal jó viszonyt ápoló kínai kommunista vezetés erőteljes halad az afrikai és a "Selyemút"-hoz kapcsolódó terjeszkedésben. Kínában olyan pénzt kiváltó "digitális pontrendszert" alakítottak ki, amely a másfél milliárd lakost aszerint osztályoz, hogy mennyire közösségi a magatartása. Másfelől a robotizáció elvileg létrehozza azt a marxi kommunista utópiát, amelyben már nem létezik a munkamegosztás kényszere.
Ami viszont egyre nagyobb válságba kerül ma, a birodalmak korában; az a nemzetállam!

Az 1848-as „népek tavasza” Párizstól Pest-Budáig lázadás volt a tekintélyuralmon, vagyis a nem a valóságos érdemeken, hanem valami ködbevesző régi kiváltságon alapuló és azt valami zavaros „isteni elrendeléssel” alátámasztó feudális rend ellen. 
„Szabadságot!” volt a harci kiáltás. A szabadság fogalma alatt több dolgot is értettek a kortársak, olyasmiket például hogy
- le a korrupt módon működő királysággal, legyen köztársaság! Olyan respublika, ahol a szabadpiac mintájára győzzön a legjobb, legnépszerűbb politikai program, de ha az mégsem válna be, akkor – a monarchikus berendezkedéssel ellentétben - leváltható legyen a csalódást okozó párt és politikus. 
- az államalkotó nemzet fogalmát terjesszék ki a nem-nemesi, adófizető pórnépre is, vagyis váljék választóvá és választhatóvá minél több ember a népképviseleti, országgyűlési politizálás keretén belül!
- fel kell számolni a röghöz kötést; egyfelől a jobbágy személyi függését a földesurától, másfelől meg kell szüntetni általában is a kaszt jellegű társadalmi berendezkedést, amelynek mottója az is lehetett volna, hogy „suszter maradjon a kaptafánál” méghozzá hetedíziglen. Módot kell tehát adni a tehetségek kibontakozásának, a hadseregbeli és egyházi karrier lehetőségeken túl!
- a szabadpiachoz hasonló szabad politikai szervezkedés feltétele a szólás-, és sajtószabadság megléte. Tehát meg kell szüntetni mind az állami, mind az egyházi, vagyis a „valláserkölcs védelmének” ürügyén létrehozott cenzúrát!
A szabadelvűség akkori és mai ellenségei az egyház által megszentelt Rendre hivatkoztak, amely nemcsak kijelöli a „tekintélyek” és alattvalók, de a nők és a gyerekek helyét is a hierarchiában.
A nemzeti, nemzetiségi, „faji” jogegyenlőség pártján álló európaias liberalizmus ellenségei akkor és ma is a soviniszták, a vallási fanatikusok, no meg a reakciós monarchista hatalmak, elsősorban Oroszország voltak.

Egy újabb pénzügyi válságtól? Egy minden korábbinál nagyobb orosz kiber-támadástól? Netán Irán amerikai bombázásától? Nem. 
Az Elysée palota egyik bennfentese szerint Macron számára az jelentené a legnagyobb fejtörést, ha válság törne ki Algériában.
A helyzet nem sok jót ígér: az 1999 óta elnöklő Bouteflika már 80 év körüli, Algéria túlzottan centralizált és ennek tetejébe a lehetséges utódlásról még egyáltalában nem esett szó. Vagyis halála esetén a politikai helyzet várhatóan destabilizálódik, ami nemcsak a Maghreb övezetre lenne káros hatással, hanem Franciaországra is. 
Miért is?
- mert Franciaország gázellátásának legalább 10 százaléka Algériából származik,
- mert a 42 milliós Algéria lakosságának fele 20 év alatti fiatalokból áll, akik egy anarchikus helyzetben valószínűleg minden lehetséges úszó alkalmatossággal azon lesznek, hogy átjussanak Franciaországba, ami aztán ott is humanitárius katasztrófát idézhetne elő,
- mert az utolsó válság idején, az 1980-as évek végén, dzsihadista terrorakciók elszaporodtak Algériában, és ezek a terrorhullámok átcsaptak a Földközi-tenger túlpartjára is.
Ehhez a veszélyhez képest, - amelybe egész Európa beleremeghet - a sárgamellényesek mozgalma, de még az Európa perifériáján előretörő populisták okozta problémák is jelentőségüket vesztik. (a Nouvel Observateur elektronikus kiadásának cikke alapján).
Európa, ha sikerrel akarja kezelni a ráleselkedő veszélyeket, akkor a lehető legsürgősebben erős, egységes szuper-állammá; Európai Köztársasággá kell átalakulnia, mert az olyan relatíve nagy országok, mint Franciaország sem képesek önmagukban kezelni a rá leselkedő válságokat, hát még a kisebbek! 
Akik tehát a Fideszt, illetve a populisták nemzetállami alapokon nyugvó Európa-koncepcióját támogatják az Európai Parlamenti választásokon, azok akaratlanul is az európai civilizáció végzetes meggyengülését segítik elő!

A magyar liberalizmus legfényesebb időszaka az volt, amikor az SZDSZ és a Fidesz úgy tűnt hogy megváltják Magyarországot. Az européer falusi Fidesz fiuk, és köztük Orbán, meg az őket nagy rokonszenvvel patronáló SZDSZ, annak az ígéretét hordozták, hogy túl lehet lépni a népi-urbánus ellentéten és végre Magyarország normális, polgáriasult jogállam lesz. A Fidesz, amelynek a neve a "fides" akkor nem a vallásosságra utalt, hanem arra hogy a közjó mellett tesznek hitet és a nép felemelkedéséért küzdenek, mint minden tisztességes értelmiségi Közép- és Kelet-Európában a XIX. század óta. Az SZDSZ nem tudott, de nem is akart profi politikai párttá alakulni. A vezéregyéniségei ambivalensek voltak a hatalommal, a hatalmi erőpozícióval mint olyannal szemben, nem beszélve az elméletieskedő hajlamukról, ami eleve elidegenítette őket az egyszerű választóktól. 
A Fidesz meg egyszerűen eladta a lelkét az ördögnek! 
A politikai pragmatizmus oltárán mindent feláldozott: a liberalizmusát, az európaiságát, a szociális érzékenységét, a fiatalos nonkonformizmusát és a népet felemelni akaró politikáját. Nem betemetni akarta a továbbiakban a népiek (nacionalisták-fajmítosz talaján állók és irredenták), valamint az urbánusok (nagyvárosi, világra nyitott, kozmopolita, baloldali, környezetvédő stb) közti szakadékot, hanem - kifejezetten a hatalom megszerzése és megtartása érdekében - a nemzet megosztottságát gonosz módon erősítették is. 
A Fidesz hatalma bűnben fogant és megbocsáthatatlan, hogy Orbánék Magyarország lakosságának nagy részét cinkosukká tették mélységesen erkölcstelen hatalmi játszmájukban arra a bizonyos időre, ameddig uralmon voltak...

Van akik halálosan komolyan veszik a vallási dogmákat, a nemzeti, vagy baloldali mítoszokat és vannak akik nem. Ez utóbbiak lehetnek dogma-tagadó "szélsőségesek", de lehetnek a mások hitét tiszteletben tartó, de azokkal nem azonosuló liberálisok. 
A vallási, nemzeti és kommunista irracionalizmus ellen a liberális Nyugat azt "találta ki", hogy másra; a business-re terelte a figyelmet. Viszont a liberális Nyugattal szembenálló populizmus pont az identitást fokozó hiteken, a "viccet nem ismerő", merev és kakaskodó magatartáson alapszik!
Korunk feladata egy új tematizálás meghonosítása a világ közvéleményében, ami az Élő Bolygónk megmentésére vonatkozna, tekintet nélkül a nemzeti és vallási hovatartozásra. Ez nem blöff, valóban végveszélybe került a földi élővilág - amit persze a populisták tagadnak...

https://hvg.hu/vilag/201907__a_rushdiefatva_30_eve__istenkaromlas__szolasszabadsag__satani_es_veres

A bevándorlás, - ha feltételekhez kötött és jól ellenőrzött folyamat - jobb dolog, mint a teljes tiltás, mert el lehet vele kerülni a később más nyelvi-kulturális hátterű embercsoportok gátszakadás-szerű beözönlését a demográfiai vákuumtól sújtott Magyarországon és Európában! 
Aki tehát azt szeretné, hogy a civilizációnk a változások közepette megőrízze az identitását, ugyanakkor jól működő és fejlődőképes maradjon, annak el kell vetnie a merev, "etnikai homogenitást" középpontba állító politikát és egy rugalmas, de az integrációt elősegítő és egyben kikényszerítő irányvonalat kell támogatnia!
Különben a soknemzetiségű Magyar Királyság a története folyamán többször volt képes felszívni olyan más vallású, harcias népcsoportokat mint a besenyők, jászok és kunok. 
A makacs tiltás és blokkolás nem az erő, és főleg nem a kormányzati bölcsesség jele.

A lázadásra rá lehet fogni, hogy az a "közrend megzavarására irányuló anarchista, államellenes megmozdulás" - és be lehet vetni akár a TEK-et, vagy a hadsereget ellene. Most senkinek nem lehet az érdeke a polgárháború, mert nem vagyunk rá felkészülve és biztos a véres megtorlás. Gyurcsány már ezért sem alkalmas vezetőnek...amikor hatalmon volt képtelen volt rendet teremteni a hátországában, az MSZP-ben, most meg felelőtlenül handabandázik.