A magyar szélső-jobboldal számára elfogadhatatlan az elfogulatlan, tudományos vizsgálódás (pl. a finnugor rokonság kérdésben). A szélsőjobb uszályába került Orbán (lásd az ehhez az irányzathoz tartozó Kásler kinevezését) elfogadta, hogy a vallásos-mitikus diskurzussal kell a Habsburgok és zsidók által "megalázott és büszkeségében megsebzett" magyarságnak visszaadni az elveszett öntudatát....

Orbán engedményt tett a jobboldali táboron belül egy nem túl népes, de aktív és nagy lobbierővel rendelkező mondjuk "turáni-keresztény" irányzatnak, és amelyet a saját hatalma megerősítésse érdekében megpróbál lekenyerezni (vagyis részben feladta a hagyományos keresztény egyházakkal kapcsolatos "térítési" stratégiáját!).

Természetesen az Orbánt gyötrő állandó kisebbrendűségi érzéstől vezettetve mindig is imponált neki a Papp Gábor - Kásler-féle mainstream, liberális értelmiséggel való szembenállás, de most az derült ki, hogy nem marad az európai kereszténység keretein belül és hogy itt is "szabadságharcot folytat", Kelet felé fordul; akár az altáji pogány miszticizmus felé.

Tehát a jövő "nagyon magyar-Magyarországában" nem lesz helye sem az "objektív-kozmopolita" tudománynak, sem a "Nyugatos" racionalizmusnak!:( 

A Fidesz hivatása az lett volna, hogy a nemzet hosszú távú fejlődését előkészítse és menedzselje, ehelyett nemcsak a körültekintő napi kormányzást, de a stratégiai tervezést is elhanyagolta. 
A fideszes vezérkar, Orbánnal az élen, úgy tesz mint a kisgyerek ha beszabadulhat a játékboltba, az abban való euforikus örömben, hogy övé az ország és a dicsőség minden mozdíthatót elvitt haza és kiéli felelőtlen kisded örömét a stadionok és vasútvonalacskák építésében. 
Soha nem kaptunk ennyi pénzügyi támogatást, mint amit az Európai Unió az Orbán kormánynak nyújtott és soha nem fogunk újra kapni ezek után, mert elherdálta a szavazást nyert párt ezt az "ingyenpénzt", amit Brüsszelben a lakosság felemlésére és a fejlesztésre szántak.
Az infantilis és tehetségtelen fideszes kormány a reményteli jövőtől fosztotta meg a magyar lakosságot. Ez is oka a soha nem látott tömeges kivándorlásnak. 
De a gazdasági-társadalmi fejlődés megtorpanása mellett a legnagyobb veszteséget a magyar kultúra könyvelhette el. És nemcsak a gyalázatos oktatáspolitika, a magyar tudomány elleni merénylet miatt, hanem azért ami Antall József szívügye volt: az erkölcsi válság miatt. A magyar kulturális örökség és morális tekintély egyik hordozója az egyházak többsége néhány ezer milliárd forintért elvtelen szócsővévé vált az orbáni propagandagépezetnek! Ily módon maga a "keresztény erkölcsiség" fogalma ürült ki.
A 2020-tól kezdődően, amikortól az ország működőképességében egyre több és súlyosabb rendellenesség mutatkozik és hiányok alakulnak ki, akkor a népi elégedetlenség könnyen fordulhat a Fidesz-KDNP mellett az orbáni rezsim támaszát jelentő egyházak ellen is.

Érdemes figyelni, hogy mi történik Venezuelában, mert Orbán, hasonlóan Madurohoz, öles léptekkel halad a piacgazdaság lerombolása, vagyis a hiánygazdaság felé. 
Ki hitte volna, hogy van olyan ásványkincsekben gazdag ország, nevezetsen Venezuela, ahol a népszerűségre és rövid távú sikerekre törekvő rossz kormányzás katasztrófába sodorja a társadalmat?
A Madurohoz hasonlóan rosszul kormányzó Orbán arra készül, hogy a Felvilágosodás-ellenes, értelmiség-ellenes és tudomány-ellenes politikájával felszámolja a polgári-racionális-modern világlátást, aminek egyenes következménye lesz az általa amúgysem sem sokra becsült hazai "emberi erőforrás" elértéktelenedése. 
Ki hitte volna, hogy van olyan kormányfő Európában, aki egy dél-amerikai banánköztársaság szintjére kívánja süllyeszteni az államát és aki a millárdnyi ember által irigyelt európai civilizációból ki akarja vezetni országát?

A köznépet lefitymáló magyar úri magatartás állt az 1780-as években a legpolgáriasultabb Habsburg uralkodó, II. József népbarát, modernizálási kísérletének megfúrásának hátterében. Mivel a nemesség számára mindennél fontosabb volt az adómentesség biztosítása, ezért a Habsburgok lemondtak a több százezer főt számláló jómódú kis- és nagybirtokos megadóztatásáról, de helyette kettős vámrendszert vezettek be, ami aztán az ipari-polgári fejlődést majd száz évre megakasztotta Magyarországon.
A Széchenyi-Kossuth nevével fémjelzett reformkor gyümölcsét aztán 1868-ban a Kiegyezéssel arattuk le. Az új, dualistává vált állam, az Osztrák-Magyar Monarchia utat nyitott a magyar iparfejlődésnek és ezzel a városiasodásnak is. 
De a „szűk látószögű magyar” szemlélettel rendelkező földbirtokos és dzsentri elitjének még ez is kevés volt: teljes függetlenséget, a szuverenitást követelték. Az első világháború elvesztése és az azt követő anarchia megteremtette ennek a lehetőségét. Viszont azzal nem számoltak, hogy a mostohán kezelt nemzetiségeink is, ugyanígy az első adandó pillanatban függetlenedni akarnak a dualista állam magyar felétől...pedig ez történt.
Most ugorjunk előre az időben; az 1989-től induló rendszerváltás után Magyarország esélyt kapott arra, hogy beléphessen a világ legjobban működő katonai szövetségébe, a NATO-ba és a világ legnagyobb közös piacába, az Európai Unióba.
A magyar politikai elit, amely szerencsétlenségünkre bölcsészekből és főleg jogászokból áll, ahelyett hogy az ország felzárkózását menedzselte volna, hagyta összeomlani a magyar ipart és mezőgazdaságot. Lettek volna esélyek, de nem volt sem koncepció, sem olyan vállalkozói tömeg akik kihasználták volna a helyzetet. Már csak azért sem, mert a "szűk magyar" nézőpontú, idegenellenes magyar állam nem tekintette igazán magyarnak sem a hazai zsidóságot, sem az itt élő svábságot és deportálásukkal a világra nyitott magyar gazdaság két fő lehetséges motorját, öncsonkító módon, kizárta a nemzet keretei közül.
A Orbán rezsim, folytatva a "szűk magyar" látásmód átkos örökségét legfőbb ellenségének a Soros-féle "nyílt társadalmat" jelölte meg. A jelenlegi rendszer idegengyűlölete aztán közvetett módon kiterjed nemcsak a migránsokra, hanem a barnább bőrű hazai kisebbségre, valamint az „idegenszívűnek” titulált elszegényített, elhallgatásra kényszerített, ily módon nagyrészt külföldre kergetett világias, világra nyitott fiatalabb-idősebb magyarokra is.
Ott tartunk, hogy ahelyett hogy kihasználnánk a lehetőségeinket és törekednénk a világszínvonalat célzó innovációra és termelésre, a fideszes uralkodó osztály hepciáskodó Európa-ellenességgel és álszent keresztényieskedéssel leplezi azt, hogy az állam a működésében zavarok vannak és hogy a lakosság szellemi és anyagi szolgasorba süllyedése megállíthatatlan folyamatnak látszik.
Csak úgy tudna Európa segíteni rajtunk, ha a „Nemzet és Konzervativizmus” (értsd fideszes hűbéri viszony) gondolata helyett egyre többen, egyre hangosabban és egyre egységesebben térnénk vissza a reformkor „Haza és Haladás” jelszavához!

Ő a lándzsa hegye, amivel a bevett egyházakon túli, legirracionálisabb turulista jobboldal képviselőjeként böködi és befolyásolja az egyre inkább az elbizonytalanodó Orbánt! Annak a spekulatív jobboldalnak, amely egyszerre mondja azt, hogy a magyar az emberiség legősibb nemzete, aztán hogy Jézus párthus-magyar volt és azt, ezzel egy szuszra, hogy a magyarok a dekadens Nyugatnál többet érő turkesztáni- türk-kazár-kazah konglomerátum küldetéses nemzete...