Lengyel László: Őrségváltók – a vég kezdete 2.
nepszava.hu, 2024. augusztus 31. (Részletek)
"Az Orbán-rendszer mézesmadzaggal és furkósbottal kialakított egységében megjelent a megosztottság és a széttartás: a Fidesz-generációk, a lojalisták és az őrségváltók között. A mostani közös cél – a hatalom mindenáron való megtartása, a folyamatos vagyonosodás, az állami és a személyes tekintély együttes növelése – fennmaradt, ám az eszközökben és módszerekben jelentős ellentétek mutatkoznak.
A meghirdetett nagy politikai, társadalmi és gazdasági vállalkozás – nemzeti külön úton erős és jól kormányzó, szuverén államot teremtünk, egyszerre polgári és magyar középosztályos, régiót vezető Magyarországot, csökkentjük Budapest és a vidék egyenlőtlenségét, utolérjük, sőt, elhagyjuk Ausztriát –, amivel az ezredfordulótól többször is elnyerte a tömegek támogatását, elveszett. A tömegek most a rendszer ellenében kilépnek passzivitásukból.
A második – a 2000-es években feltűnt –, és a harmadik – a 2010-es években felnövekedett – Fidesz-generáció helyet és az örökség kiadását szeretné az első generációtól, s mindenekelőtt a mindenható Orbán Viktortól. Szemükben Orbán túl régi, túl öreg.
A húszas évekkel, a világjárvánnyal, Merkel távozásával, az orosz-ukrán háborúval új darab van, új szereposztással: Orbán lejárt. Személyes autokráciája rossz megoldás. Térjünk vissza rendszer intézményes, arctalan tekintélyuralmához.
A lojalisták el tudják képzelni, hogy az öreg Orbán örök. Elképzelhetetlennek tartják a hatalmat Orbán nélkül. Szijjártó Péter vagy Rogán Antal, Orbán Balázs vagy Kocsis Máté, nem szólva az Orbán-családról, aligha élnek túl egy napot is, ha Orbán megy. (Bár Rogánnak fordítanék legkevésbé hátat Orbán helyében.) Ahol a politikai és a gazdasági hatalom ennyire szorosan összefonódik, ahol mindenki zsarolt és zsaroló egy személyben, ahol mindenki egyszerre őre és foglya a rendszernek, ott szinte reménytelen a rendszer urától való függetlenedés. Az orbáni tekintélyuralom még korlátlanul uralja a politikai-, gazdasági-, médiamezőket. A hangsúly a „még” szón van. A végsőkig lojális hívek számára örökké, az őrségváltók szerint közel a „már nem”.
Az őrségváltó politikusok és oligarchák Orbán nélkül képzelik el a jövőt: rendszer igen, Orbán nem.
Az alaprendszer jó volt, ám az elmúlt három évben Orbán önkénye eltorzította. A Fidesz-rendszernek nem volt része a személyes önkényuralom, se az Európa- és Amerika-ellenesség, az Oroszország- és Kína-barátság: igazodjunk újra az EU-hoz és a NATO-hoz. Volt korrupció, de nem maffiaállam: korlátozzuk, sőt, államilag sajátítsuk ki az orbáni családi – Mészáros, Tiborcz – vagyont. Polgári, középosztályos államot akartunk, nem súlyosan megosztott, modernizáció-ellenes Magyarországot. Valamikor jól kormányoztunk, értettünk a szakpolitikákhoz. Állítsuk helyre a hatékony közigazgatást. Elfogadjuk az államhatalom központosítását és összpontosítását, de nem a személyi hatalom centralizációját és koncentrációját, a rendeleti úton kormányzó, nemzetbiztonsági szükségállapot-államot. Térjünk vissza az eredethez. /…/
A Magyar Péter mozgalom megmutatta, hogy lehetséges a tömegek élére állni, a kényszerhelyzetből alkotó helyzetbe kerülni. Az őrségváltók még Orbán hasznos idiótái. Ki tudja meddig. „Irtózatos erők lassan, kérlelhetetlenül eltörik valaminek a gerincét…” A hatalmas Európa a rendszerre hengerül. „S hallani a csigolyák roppanását…” A rendszer elkezd intézményeiben és embereiben összeroppanni."
