A szélsőjobboldali, szuverenista nacionalisták szerint, - akik sokszor voltak döntési helyzet közelében az utóbbi 150 évben - Mo. csak akkor lesz "nagy";
- ha a Kiegyezést követően is minél előbb megszabadul Bécstől,
- ha Mo. nyelvileg homogén lesz, nem rontja itt a levegőt a sok nemzetiségi,
- ha Mo. megszabadul a sok, "idegenszívű", európai kultúrájú arisztokratától,
- ha megszabadul a sok "idegenszívű", szegényekkel szolidáris szocialistától,
- ha megszabadul a zsidóktól, akik miatt a magyarok nem érvényesülhetnek az üzleti életben,
- ha megszabadul az "idegenszívű" sváboktól, akiknek a helyére szükség volt a második világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyaroknak,
- ha megszabadul az "idegenszívű" Európa-párti liberálisoktól,
- ha minél előbb megszabadul Brüsszeltől,
- ha a vallásilag közömbös, európa-párti, "konzum-idiótává" vált magyarországi lakosság példát venne magyarságban az utódállamokban, kisebbségi sorban élő magyaroktól.
Egyáltalán, Magyarország akkor lesz nagy, ha a hitében és nemzeti érzésben olyan erős lesz, mint a Székelyföld! Végtére is elég lenne egy mindenkitől független, nem-modern, nem-iskolázott lakosságon uralkodó orbánista "Magyarország-skanzen", hát nem?
Nem.

 Az Európai Néppárt és Merkel védőszárnyai alól kikerülő Orbán egyedül maradt külpolitikai szempontból. Ugyanakkor a nyugati liberális piacgazdaságot ostorozó Orbán nem számíthat sem az euro-atlanti tömbbel szemben álló az államkapitalista Kínára, sem a csődközelbe került Törökországra, sem a háború nélkül is rogyadozó gazdaságú Oroszországra. Márpedig Orbánnak nélkülözhetetlen lenne a külső segítség, mert enélkül Magyarország még annyira sem életképes, mint Észak-Korea.

Orbán világmegváltó keresztény-nemzeti messianizmusát a korrupció és a rövid távra tervező, felelőtlen politikája tette hiteltelenné. Orbán ígéretéből, hogy megteremti és helyzetbe hozza a keresztény-nemzeti középosztályt semmi nem teljesült; hatodrendű kérdéssé vált a világpiacon is versenyképes magyar vállalkozások támogatása. Ma már világosan látszik, hogy az orbánistáknak eszük ágában sem volt a tudásközpontú, innovatív, világpiacra termelő magyar gazdaság megteremtése. Ehelyett egyfelől az orbáni rezsimhez hű nagyburzsoázia kialakítása, másfelől a német nagytőke kiszolgálásához szükséges olcsó, fegyelmezett magyar munkaerő előteremtése volt a prioritás.

Ám Orbán kudarca nem vezet szükségszerűen a Fidesz bukásához…

Ha lenne egy olyan jobboldali politikus, akinek van kormányzati, válságkezelési tapasztalata és akit az Európai Unió is elfogadhat tárgyalópartnernek az megmenthetné a magyar népet a közelgő gazdasági-pénzügyi-szociális káosztól. Van ilyen; Lázár János a neve.

Lázár János elég intelligens, ravaszul okos és pragmatikus ahhoz, hogy felismerje: Orbán esetleges leváltása után ki kell egyezni - kerül, amibe kerül - az Európai Unióval és sürgősen véget kell vetni az orbánista megosztó nemzetpolitikának.

Ha a Fideszben és annak holdudvarában felismerik, hogy a tekintélyét vesztett Orbán helyébe új miniszterelnökre van szükség, akkor nehezen találnának alkalmasabb politikust erre pozícióra Lázár Jánosnál, aki remélhetőleg tudatában lesz annak, hogy történelmi felelőssége és kötelessége a nemzetegyesítés és Magyarország visszavezetése az Európai Unió korrupció-mentes, jogállami keretei közé!

24.HU

Az informatikusok kivándorlását okozhatja a katatörvény

 Lányi Örs - 2022. 07.13.

 Az informatikai szakemberek tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében az IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért új adónemet javasol a KATA átalakítása kapcsán. A szervezet közleménye szerint az ország versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú szektorokban, így a digitális ágazatokban egyre többen dolgoznak a hagyományos alkalmazotti viszonytól eltérő foglalkoztatási formában, akiknek meg kell teremteni az egyszerű és kompetitív adózás lehetőséget.

A kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA) adónem megváltoztatását az IVSZ előkészítetlennek és az ország versenyképessége szempontjából károsnak tartja.

Az IVSZ ezért azt kéri, hogy a módosítások csak 2023. január 1-jén lépjenek életbe és addig a digitális gazdaság szereplőivel egyeztetve új, egyszerűsített adónem kerüljön kidolgozásra. A szövetség javaslata szerint a törvényhozóknak olyan módon kellene átalakítania a magyar adórendszert, hogy az képes legyen követni a hagyományos foglalkoztatási formák fellazulását, illetve az atipikus formák térnyerését. Kiemelték: egy, a mostaninál rugalmasabb, a modern munkakörökhöz jobban igazodó rendszerrel a kormányzat fiskális bevételeinek növelése is könnyebb lenne. Az IVSZ szerint tehát szükség van egy olyan adónemre, amely:

• egyszerű szabályok mentén stabil és kiszámítható,
• alacsony belépési küszöb mellett támogatja az atipikus munkavégzést (részmunkaidő, digitális nomád),
• adminisztrációja minden elemében digitalizált, átlátható és külső segítség nélkül is elvégezhető,
• vélt adóelőnyökért nem ösztönöz fiktív gazdasági cselekményekre,
• felfelé nyitott, így folyamatos átmenetet biztosít a komplexebb cégformák felé mind adminisztrációban, mint az összes adóteher változásában.

Az IVSZ szerint Magyarország digitális fejlődését fenyegető egyik legfőbb korlátozó tényező az informatikai és digitális munkaerőhiány.

Egy átfogó digitális munkaerőpiaci felmérés eredményei szerint a következő években a munkaerőpiac keresleti oldalán tovább bővül a magas szintű digitális felkészültséget igénylő munkahelyek aránya, amit a kínálati oldal nem képes követni, azaz tovább nő a munkaerőhiány. Az informatikus mérnökök és IT szakemberek esetében a hiány a legfrissebb felmérések szerint két éven belül a 26 ezer fő lesz.

Az IVSZ tagvállalatainak visszajelzései alapján a pandémia alatt széles körben elterjedt a távmunka lehetősége az informatikai és digitális munkakörökben dolgozó munkavállalók körében, megnyitva a kaput az atipikus foglalkoztatási formák előtt. Részben ennek hatására terjednek az atipikus foglalkoztatási formák: egyre több ilyen szakember dolgozik digitális nomádként, szabadúszóként egyszerre több hazai vagy külföldi megrendelőnek, és a teljes vagy hibrid home office munkarend is általánossá vált.

A szövetség szerint az egyébként is súlyos munkaerőhiánnyal küzdő magyar digitális gazdaság (és ezzel a nemzetgazdaság) versenyképességét súlyosan fenyegeti, ha bármilyen megfontolásból az eddiginél is több digitális és informatikus szakember dönt a magasabb fizetéssel kecsegtető külföldi munkavállalás mellett – akár tényleges kiköltözéssel, akár távmunkában vagy digitális nomádként.

Nem csupán az informatikusok külföldre költözése jelenti az egyetlen veszélyt.

Az IVSZ tapasztalatai alapján a hazai kkv-k technológiai fejlődését számos olyan tanácsadó, szabadúszó IT-szakember segíti, akik a katáról más adónemre áttérve drágábban tudják csak kínálni szolgáltatásaikat az egyébként is hagyományosan árérzékeny, és a DESI-index alapján a digitalizáció terén súlyos lemaradásokkal küzdő magyar kkv-szektornak. Így egy rugalmasabb adónem hiánya jelentősen visszavetheti a magyar gazdaság gerincét alkotó kkv-k modernizációját, amely jelentős hatással bírhat a hazai versenyképességre is.

• Itt áll, a múlt hét óta immár 8 milliárd főt számláló emberiség az általa benépesített, beépített, kizsigerelt és szeméttel borított Földön és közben ennek a világnak a „komoly” nemzetállami politikusai egymás közt és az országaikon belül – mintha nem lenne fontosabb dolog a világon - életveszélyes hatalmi játszmákba bonyolódtak. A fő ellentétet már nem a még mindig jelenlevő osztálykonfliktus, gyarmati múltból eredő egyenlőtlenségek, vagy a nyersanyagforrások fölötti uralom megszerzése jelentik, hanem az „identitáspolitika”!
• Az északi féltekén az emberiség kulturális-vallási szempontból három nagy korszakon ment át az utóbbi ezredévekben:
  1. A civilizáció egyidős az állami hierarchiával és fordítva; a gyakran szakrális állam termeli ki és tartja fenn a piramis-formájú hierarchiát. A Tradíció konzervatív hívei ennek a hierarchiának „szent” rendjét tartják természetesnek. Tehát ahogy az Isten, majd lejjebb a király uralja a világát, úgy lejjebb a családfő (aki „természetesen” férfi) uralja a családot.
  2. Az ipari forradalommal és kapitalizmussal egy új, mechanikus világmodell született, ami az emberi társadalmat egy gépezethez hasonlította. Amiképpen a mozgó gépezetben sok kis, de már „egyenrangú” alkatrész van; olyképpen minden ember egy kis csavar egy nagy masinában: akár a hadseregről, gyárról, vagy bürokráciáról van szó. Ennek a társadalomszervezési mintának a célja (a piaci konkurencia miatt) a hatékonyság állandó növelése volt, tehát lelapította a piramist, hogy a döntéseket a legmegfelelőbb szakemberek, vagy politikai téren az érintett állampolgárok hozzák meg.
  3. Az ipari forradalom legújabb digitális, a kommunikációt forradalmasító korszakában már az egyenrangú, egymástól olykor távoli pontok kapcsolati hálója a jellemző. A „globális kapitalizmus” nem más, mint az országhatárokkal mit sem törődő világkereskedelem és vele párhuzamosan, - paradox módon - ennek ellentéte is: a személyre szabott, célzott marketing és kereskedelem.
• De az 1950-1960-as években Nyugat-Európában és Észak-Amerikában kialakult a fogyasztói társadalom luxusának talaján egy új, a beat zenei nyelvén alapuló ifjúsági rétegkultúra, amit megfejelt a nők számára szexuális felszabadulást hozó modern fogamzásgátló tabletták elterjedése. Ebben az időszakban és ebben a közegben, amelyet a rövidség kedvéért nevezzünk hippi korszaknak rendültek meg Nyugaton a hagyományos tekintélyek: a tradicionális egyházak, a vérségi, vagy vagyoni alapon kialakult „kasztok” és a nemzetállam által korlátolt „nemzeti látószögek”. Megnyílt a világ!
• Ma a férfisoviniszta populizmus (amelynek szimbóluma lehetne a hippik hosszú hajával szemben a rövidre vágott „katonás” frizura, vagy egyenesen a bőrfejűség, a „skinhead” jelenség) ellentámadásba lendült. Nemcsak a populista, nacionalista politikusok háborús retorikájáról van szó, (szemben a hippik pacifizmusával), amellyel mondvacsinált európai uniós, globális liberális összeesküvéssel, meg migránsokkal riogatnak, hanem a nőellenességről (lásd az abortuszt tiltó törvényeket) és a szexuális forradalom visszavételéről is a „hagyományos család” fetisizálásával. De mint a mellékelt idézetben olvasható: „…korábban Putyin egyik szövetségese bevallotta, hogy „a keresztény értékekre való hivatkozást csak fügefalevélként használják ahhoz, hogy eltakarják a valódi célt, a geopolitikai törekvések megvalósítását. A szovjet időkben ez a politika a kommunista ideológia mögé bújt, ezt a szerepet most a hagyományos értékek védelme játssza.” (Catherine Belton: Oroszország több olyan lépést tett, amivel növeli Orbán népszerűségét - HVG.HU/2022. július 13.)

Ma egy korábbi korszak életmódmintájához, a „férfisoviniszta hadiállam” ideáljához való visszatérésnek lehetünk tanúi és elszenvedői mind a trumpista jobboldali köröknél, mind Putyinnál és Orbánnál.

Orbánnak Mo. és a saját érdekében le kéne mondania!

Most még odaszökhet, ahonnét nem adják ki...

Kövér László sátánistának nevezte a társadalmi haladásért, a progresszióért küzdőket. Ez beleillik abba a putyini logikába, hogy aki az európaiság híve és emiatt utasítja el az orosz vallásos-hadiállam eurázsiai „szent küldetését”; az csak náci lehet... Mintha a szélsőjobboldali populisták kifogytak volna az ellenfelüket ócsároló szitokszavakból, pontosabban az olyan korábban használt megbélyegzéseket, mint „erkölcstelen”, „istentelen”, „hazaáruló” már nem tartanák eléggé elrettentőnek. Új, horrorisztikus átkokat kellett kitalálni, amelyekkel már kannibalizmussal, pedofíliával és sátánizmussal vádolhatják a liberális, a társadalmi igazságosságért és haladásért küzdő ellenségeiket.

A trend Trump megválasztása előtt kezdődött, amikor ellenfelét, Hillary Clinton-t sikerült digitális rágalomhadjárattal lejáratni, de máig nem világos, hogy mekkora szerepet játszottak ebben az orosz, illetve oroszbarát manipulátorok. Annyi bizonyos, hogy a magyar országgyűlés elnöke, Kövér László, lesüllyedt az orosz imperialista-pravoszláv propaganda szintjére, amelynek előjelét már akkor lehetett látni, amikor Orbán kiállt a háborús uszító, a „sátáni” Nyugat ellen prédikáló Kirill pátriárka mellett.

Új Ellenzék, új stratégia, új Európa!

Az Ellenzék egy csatát, de Orbán a háborúját vesztette el…

• A nemzetállami keretek közt lehetetlennek tűnik legyőzni a teljhatalommal rendelkező Fideszt (Ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy az orbáni Magyarország népességmegtartó ereje és ezzel valójában az életereje is megtört: a lakosság átlagéletkora egyre idősebb, a dinamikus szakképzett réteg oda vándorol ki, ahol nemcsak betanított munkásokra, hanem jól megfizetett, nagy hozzáadott értékű munkára is szükség van, ráadásul az itthon maradó - keveset mozgó, elhízott, sokat alkoholizáló - népesség egészségi állapota katasztrofális).
• Orbán az egész politikáját a nemzetállami-bürokraták globális kapitalizmus-elleni „nemzetközi lázadására” építette. Olyan vallásos-nacionalista tengelynek kívánt az egyik létrehozója lenni, amely magába foglalta volna a Bolsonaro-féle az őslakos-, őserdő-ellenes, Covid-tagadó Brazíliát, a Trump-féle klíma-válságot tagadó, Covid járványt bagatellizáló, abortusz-ellenes szélső-protestáns Egyesült Államokat, valamint a putyinista Nyugat-ellenes, pravoszláv és homofób orosz hadiállamot. Kiderült, hogy a globális klíma-, járványveszély, az élelmiszer- és ivóvízhiány által jellemezhető korunk nemcsak az osztályharcoknak, de a nacionalista, vallásos-térítő harcoknak sem kedvez. A válságok sorozata új életre keltette az olyan nemzetek feletti szervezeteket, mint az EU, a NATO és a WHO. Kiderült, hogy az orosz háborús politika szánalmasan idejétmúlttá vált és bár Putyin ezt nem akarja tudomásul venni, de Orbánnak már szembesülnie kellett mind a nagyszabású terveinek kudarcával, mind az EU-n belüli megszégyenülésével.
• Nevezzük „Régi Ellenzéknek” a 2022-es országgyűlési választásokon bejutott ellenzéki képviselőket és „Új Ellenzéknek” a még csak csírájában létező új generációt! Amennyiben a jövőben egyre kevésbé számít majd az EU-ban és a világban az orbáni egyetlen üdvözítőnek tartott „nemzetállami működési logika”, úgy az Ellenzéknek ebből le kell vonni a következtetéseket; már nem az országgyűlés a belpolitika legfőbb harci terepe. De ennél is többről van szó: történelmi léptékkel mérve pillanatokon belül jelentőségét veszti mind a „belügyekbe való be nem avatkozás” elve, mind a nemzeti „szuverenitás” 19. századi eszményképe!
• A magyar ellenzéknek meg kell fogadnia Orbán Viktor jótanácsát, hogy a „saját szabályai szerint játsszon!”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a „Régi Ellenzék” által megszerzett párt és országgyűlési pozíciókat tartsa csak meg, de közben vezessen be új, a nemzetállamon túlmutató játékszabályokat! A Fidesz annyira meghekkelte, beleette magát a magyar nemzetállami gépezetbe, hogy új külső nézőpontokra lesz szükség. Az orbánisták szándékosan összemossák a nemzeti érzést, a hazafiságot a fideszes nemzetállam fogalmával, holott a kettő úgy viszonyul egymáshoz, mint a hit és az egyház, mint a szoftver és hardver. A „szuverén nemzetállami” bürokratikus páncélfalának megbontása – amely tökéletesen független a nemzeti kulturális identitástól – tehát a trianoni és más igazságtalan nemzetállami határok lebontásának célkitűzése, egy újfajta Európai egység létrehozása az elsődleges érdeke az „Új Ellenzéknek”!
• Amíg a „Régi Ellenzéknek” a határainkon belül lesz dolga, addig az „Új Ellenzéknek” a határon túli politizálással kellene foglalkoznia. Az lenne ideális, ha itthon a pártok a civil szférával és az együttműködő egyházakkal összefogva segítenének az orbáni állam által magára hagyott embereken. Külföldön, vagyis egyfelől a környező utódállamokban, másfelől Nyugat-Európában az „Új Ellenzék” feltérképezné a segítőkész és rendszeresen pénzt is adományozó embereket és szervezeteket.
• Az „Új Ellenzék” támogatókra találhat az Európai Parlamentben. Olyan frakcióval kell majd stratégiai szövetséget kötnie, amely az Európai Unió szoros egységének megteremtését tűzte ki célul, minden nemzetállami széthúzással szemben. Ilyen a Macron elnökhöz közel álló liberális-centrista „Renew Europe”/”Megújuló Európa” képviselő-csoport.
• Ebből következően nem volna nagy csoda, ha az „Új Ellenzék” magját a Renew Europe magyar tagja, a Momentum adná, de nyitottan minden más ellenzéki pártra, politikusra (emlékezzünk csak arra, hogy rövid ideig még a Demokratikus Koalíció is fontolgatta belépését ebbe a pártcsaládba!).
• Az „Új Ellenzék” civilizációs küldetése lehetne, ha azt hirdetné, hogy ezekben a vészterhes időkben az Európai Unió alakuljon át önigazgató régiókon alapuló, de egységes irányítással alatt működő Európai Köztársasággá!
• Kizárólag a világhatalmi erőközponttá váló Európai Köztársaság lehet képes korunk „világok harcában” megvédeni a demokratikus hagyományainkat, a jogállamot, valamint az itt élő népek kultúráját magába foglaló európai civilizációt!

A túlbuzgó, "világmegváltó" görög-keleti kereszténnyé vált Putyin pont olyan dühöt érez a „hitetlen” Nyugat lakóval szemben, mint Kelet-Római Justinus császár a részben pogány, részben ariánus eretnekké vált Nyugat-Róma birodalom lakói iránt.

 „…Meghalt Theodorik (526). Bizánc ekkor már nem titkolta szándékait. Néhány évi készülődés után 535-ben partra szállt az első expedícióshadsereg, elfoglalta Szicíliát, bevette Nápolyt, majd bevonult Rómába is. Ettől fogva huszonnyolc esztendőn át dúlták a hadak Itália földjét. A harc úgy elvadult, hogy már semmit sem ért az emberélet. Mediolanumnak – Milánónak – 539-ben az egész férfilakosságát kiirtották, Prokopiosz szerint 300 ezer embert. Rómát ötször ostromolták meg, s közben elvágták, tönkretették minden vízvezetékét. A háború végére maláriás mocsarakkal övezett romhalmazzá vált a város. A hét halom közötti völgyeket kőtörmelék töltötte fel. A lakosság szétszéledt, már akit előbb el nem vittek a járványok, éhínségek. Nem volt többé szenátus, nem voltak konzulok, nem volt fórum, nem voltak iskolák, nem voltak fürdők – néhány ezer ember tengődött csupán a nyomorteleppé züllött világvárosban. A hadak elhordták a vetőmagot is, nem volt, aki vessen és arasson. Éhhalál környékezte egész Itáliát: némelyek barmok módján füvet rágtak, mások farkas módján emberhúst ettek.”

Varga D.-Vekerdi L.: Európa születése, Móra K.; 31. old.

Márki-Zay és Karácsony Gergely abból (a radikális baloldal által utált) alapállásból indultak ki, hogy a Fidesz által megosztott társadalmat egyesíteni kéne.
A baloldal/a baloldali radikálisok más taktikát akartak: fejjel nekimenni Orbánnak - de ez sem járt volna nagyobb sikerrel, mert Orbán szokása szerint egyfelől ijesztegetett (a háború rémével), másfelől korrumpált (egész népét "lekenyerezte").

Orbán olyannyira megijedt egy esetleges kudarctól, hogy az Államkincstárt kiürítette... egy pürrhoszi győzelemért.