Elvileg van megoldás Ukrajna és Moldávia gyors Európához való csatlakoztatására - máskülönben az Európai Unióba egy hosszú, több évnyi jogharmonizáción keresztül vezetne csak út - a megoldás neve: „Európai Konföderáció”.

Ennek a terve már a berlini fal leomlásakor, 1989-ben felmerült, akkor Francois Mitterand egy kontinentális konföderációt ajánlott minden európai országnak, köztük Oroszországnak is! De az akkor még létező Szovjetunió elutasította a javaslatot.

Ma, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, mert az közeledni merészelt a Nyugathoz, Ukrajna már nemcsak önmagáért, hanem egész Európáért harcol. Ursula von der Leyen a polgári lakosság elleni elkövetett tömeges erőszak láttán kijelentette, hogy az EU szolidáris Ukrajnával, amely hősies küzdelmével kivívta, hogy az „európai-család” tagja legyen.

Márpedig nemcsak Ukrajna, de az oroszok által már célba vett Moldávia is kétségbeesetten próbál a lehető leggyorsabban csatlakozni az Európai Unióhoz.

A svájci televízió politikai műsorában Enrico Letta az Európai Unió egyik legendás vezetőjének nevét viselő „Jacques Delors Intézet” igazgatója szerint csak elő kell venni a Mitterand-féle tervet, amely nem igényelne semmilyen Európai Uniós-s szerződésmódosítást, hanem a „G7”, „G20” mintájára, egyszerűen deklarálnák a Konföderáció létrejöttét. A csatlakozási tárgyalások továbbra is folynának a megszokott módon, de a kilenc Unióhoz tartozni kívánó országok már a „kapun belül lennének”. A csatlakozni kívánó országok a Balkánon: Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia, Albánia, Bosznia és Koszovó; valamint Kelet-Európában: Ukrajna, Moldávia és Georgia/Grúzia. Ily módon a politikai, kereskedelmi együttműködésen túl az európai védelmi rendszer rájuk is kiterjedne.

Emmanuel Macron hasonló szellemben nyilatkozott a május 9-i strasbourgi Európa Napon, amikor azt mondta, hogy Európa célja az ukrán nép megmentése. Európa nem kíván Oroszországgal sem háborút viselni, sem megalázni Oroszországot.

Enrico Letta szerint az Európai Konföderáció tagja lehet ugyanúgy Svájc, mint Norvégia, Törökország és Nagy Britannia…

https://www.youtube.com/watch?v=uDlINSoxsJU

A választások után, immár lehiggadva, üdvös volna, ha a győztes orbánisták színt vallanának arról, kit tartanak magyarnak…

Aki kivándorolt, vagy akik mostanában vándorolna ki az tekinthető-e magyarnak?

Vajon magyar-e az a honfitársunk, aki közben zsidó, szerb, szlovák, sváb identitású is? Vagy ha valaki színes bőrűvel kötött házasságból született; más bőrszínű, más szemvágású stb. "keverék", de magyar anyanyelvű, magyar kultúrájú – az „idegen”, vagy sem?

Mert sok kormányközeli megnyilatkozásból az derül ki, hogy csak az a "magyar", aki nemzeti érzelmű (vajon még mindig az a feltétele ennek, hogy „az a magyar, akinek  fáj Trianon”?), aki vallásos (tehát templomba járó keresztény, vagyis az ateisták, a vallásilag közömbösök nem részei a nemzetnek) és aki Orbánra szavazott (vagyis az ellenzékiek, ha nem is kifejezetten hazaárulók, de majdnem…).

Nos Orbán-hívők; valóban ettől magyar a magyar? Valóban ennyire kirekesztők és öncsonkítók vagytok?

A titokzatos, sőt kísérteties "világerő" helyett inkább az elvakult nacionalista birodalomépítési rögeszme fordította Hitlert és Sztálint-Putyint a "dekadensnek" mondott Nyugat ellen!

Az első ókori Római, majd második Konstantinápoly-bizánci után a „III. birodalom” felépítésének rögeszméje megtalálható volt mind a náci, mind az ortodox-bizantinus hagyományban. Ezt egy rövid történelmi kitérőre leöntötte – a marxi kommunizmussal össze nem egyeztethető módon - a volt szeminarista papnövendék Sztálin a Szovjetunió által vezetett "világforradalom" mázával. De akár vallásos, akár materialista köntösben is, egy dologról van szó: a "világ megváltásáról"!

Ez, szójátékkal élve, a „Cion-, és CIA bölcseivel" szemben megnyilvánuló alaptalan, de mégis gyilkos harag az emberiséget kísértő igazi sátáni erő!

A nemzetállamok mesterséges képződmények, amelyeket a vesztfáliai béke, valamint az első és második világháborút lezáró békerendszerek rögzítettek. Előtte a középkorban nem voltak "nemzeti" határok, csak birtokhatárok (igaz voltak, amelyek a király dinasztiájának birtokhatárait jelölték). Az új Európa az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára képzelhető el:

1.) Ma praktikusan az angol a közös nyelv Európában, de a nyelvi probléma automatikusan megoldódik a Mesterséges Intelligencia széleskörben használt fordító-, és tolmácsprogramjaival.

2.) A Monarchiában nem volt teljesen azonos életszínvonal a tartományok közt, ennek ellenére mégis működött a dualista állam! Különben sem léteznek gazdaságilag homogén nemzetállamok a világban, a törpeállamokat kivéve.

3.) A közös fizetőeszköz, az euró már létezik. Természetesen ahogy a Monarchiában centralizált volt a külügy, hadügy, úgy a jövő Európai Köztársaságában pénzügy közös irányítás alá kerül.

4.) A megújult Európában a „nemzetállam” pont úgy veszíti el jelentőségét, ahogy az orbáni-Magyarországon manapság az „önkormányzatiság”; először a hatásköröket vonják el, aztán egyre kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, végül pedig a helyi adókat vonják el tőlük. A „nemzetállam” tevékenységeit decentralizálni fogják, így a helyi ügyeket, a helyi lakosság kontrollja alatt a régiók szintjén döntik el, és a kontinens egészére kiható stratégiai kérdésekről pedig a központban határoznak. A nemzeti identitás ápolása természetesen megmarad, de a lokálpatriotizmus keretei között.

5.) Fontos, hogy az európai identitással rendelkezők ne az Európai Egyesült Államok létrejöttéért küzdjenek, hanem az Európai Köztársaságért, mert a cél a sokszor rosszul kijelölt nemzetállami határok jelentőségének további csökkentése, végsősoron ezek megszüntetése. Ugyanakkor az Európai Köztársaság külső határainak védelmére még nagyobb gondot kell fordítani.

Az új Európa döntéshozó testületei a lakosság szintjén az önkormányzatok lesznek, a törvényhozói testület a közvetlen választás alapján létrejövő Európai Parlament és szintén választott köztársasági elnök lesz. A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök által kinevezett kormány gyakorolja, amely támaszkodna a kulcsfontosságú külügy- hadügy- és pénzügyminisztériumokra, ahogy ezt láttuk az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Lehet hogy másként, más ütemben zajlik majd az egységesülés Európában, de Emmanuel Macron politikai pályafutásának második felében remélhetőleg Európa már nagyon közel kerül ahhoz a célkitűzéshez, hogy egységes, jól működő „szuverén” nagyhatalom legyen!

• A trend világos: a Le Pen és Orbán által képviselt „erős nemzetállam + gyenge, decentralizált Európa” koncepció megbukott!
• Putyin gyilkos hadjárata Ukrajnával szemben egyrészt lejáratta a Putyin által támogatott és ezért a cinkosainak tekintett európai politikusokat, ily módon Marine Le Pen-t is, másrészt az ukránok hősi küzdelme felértékelte a NATO-t és az EU-t is, hiszen ezeknek az ukrán tagságáért sokan készek voltak meghalni!
• De az elmúlt évek válságai: a Brexit, a Covid-járvány, Oroszország Ukrajna-elleni agressziója és mindezek mögött csendben megbúvó, valamint az egyre súlyosabb környezetvédelmi vészhelyzet a szorosabb összefogás és egység felé terelik az EU-t.
• Közben az Egyesült Államok és angolszász szövetségesei, amennyire lehet ki akarnak maradni az európai kontinens ügyes-bajos dolgaiból, hiszen számukra a Délkelet-ázsiai térség jelenti az igazi stratégiai problémát.
• Mivel jelenleg Nagy Britannia elhatárolódott a kontinentális Európától és Kína messze van, ezért az eurázsiai térségben újra előállt a 19. század eleji kétpólusú felállás: nyugaton a párizsi erőközponttal, keleten a moszkvai erőközponttal. Akkor Napóleon hiába vette be Moszkvát a háborút elvesztette és a feudális „Szent Szövetség” uralma következett 1848-ig.
• Macron az Európa jövőjével foglalkozó, 2017-es, Sorbonne-on tartott beszédében ezt mondta: „jövőnk biztosításának egyetlen módja […] egy szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáépítése” – A globális kihívásokkal szemben. Macron 2021 decemberben megerősítette álláspontját, amikor ismertette a francia EU-elnökség prioritásait, amelyek között szerepel a „szuverénebb” Európa melletti elkötelezettség is. A prioritások között szerepelt a schengeni övezet reformja, a közös európai védelmi stratégia és az új európai növekedési modell előmozdítása.” (Euractiv, 2022. január 28.)
• Macron készen áll az „Európa erős embere” szerepre. Ehhez először meg kell nyernie a hátországát, és meg kell nyugtatnia a francia szuverenistákat. Ezt követően a következő lépés az uniós közvélemény felkészítése lesz egy új európai alkotmányozási folyamatra.
• Ami a magyar vonatkozást illeti: nem kizárható, hogy Orbán a következő hónapok és évek pénzügyi és külpolitikai szorongatottságában, hirtelen pálfordulással egyszerre támogatójává válik Emmanuel Macronnak, hiszen jellemző rá, hogy mindig is vonzódott az erőt sugárzó politikusokhoz...