A „Nature” arra figyelmezteti a francia tudósokat, ne akarják, hogy Franciaország olyan legyen, mint Magyarország
A francia választások második fordulója előtt érveltek Marine Le Pen ellen a tudományos lap véleménycikkében, mondván, csak rövid távon csábító, hogy Le Pen a tudósoknak is próbál imponálni, de nézzenek rá Orbán Viktorra, ha kíváncsiak, hova vezethet egy szélsőjobboldali politikus megválasztása.
A francia elnökválasztásról szól a Nature című világvezető természettudományi folyóirat legfrissebb számának nyitócikke, amelyben a szerkesztők arról írnak, hogy Marine Le Pen megválasztása hosszú távon katasztrófát jelentene az európai kutatóknak és elkerülendő példaként Orbán Viktort említik.
A lap arról ír, hogy a 2017-hez képest jóval szorosabbnak tűnő Macron–Le Pen összecsapásban a szélsőjobboldali politikus azzal igyekszik a tudományos élet résztvevőit meggyőzni, hogy visszavonja a még Nicolas Sarkozy elnök által meghozott, és Emmanuel Macron által megtartott szabályozást, amely nagy összegeket adott magáncégeknek kutatásfejlesztésre. Le Pen azt ígéri, ha megválasztják, megemeli a kutatásra fordított állami összegeket, és visszavesz a Sarkozy által kiosztott privát kedvezményekből.
A Nature figyelmeztet: bár a kutatóknak ez csábító lehet, Le Pen elnöksége hosszú távon csak ártana a tudományos életnek Franciaországban és az EU-n belül is. A szerzők szerint a szélsőjobboldali politikus – ugyan már nem kampányol a kilépés mellett – szembefordítaná Franciaországot az Unióval, és olyan helyzetben találhatnák magukat, mint amilyenben Orbán Viktor Magyarországa van.
Mint írják, az áprilisi magyarországi választás napján 500 millió eurós kutatásfejlesztést jelentett be a magyar kormány, majd két nappal később elindult az uniós jogállamisági mechanizmus, amely eurómilliárdok elvesztésével járhat a szélsőjobboldalinak nevezett magyar kormánynak – amelynek politikájára Le Pen ígéretei is hajaznak. A Nature szerint az, hogy a Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje megnehezítené a külföldi munkavállalók helyzetét, gátolná az uniós befizetéseket, és kivonná Franciaországot a schengeni övezetből, jelentősen korlátozná a tudományos élet lehetőségeit.
A cikk zárósoraiban arra kérik a francia tudósokat: gondolják meg, megéri-e nekik a rövid távú előnyöket előrébb helyezni annál a katasztrófánál, amit Le Pen győzelme okozna. Ahogy fogalmaznak, „mindenkinek érdemes Magyarországra néznie, ha EU-s példát akar látni arra, milyen következményei vannak egy szélsőjobboldali vezető megválasztásának.”
HVG /Via Qubit/ – 2022. április 21.
…Nem mindenki értette és fogadta el Kirill pátriárka március 9-i prédikációját, amely szerint az államnak joga van erőszakkal rákényszeríteni más államokat, hogy tegyen úgy, ahogyan jónak látja, ha fenyegetve érzi magát általuk. Hamarosan egy újabb aggodalomra okot adó mondatot mondott a teológusoknak, miszerint „a megbocsátás igazságosság nélkül önátadás és gyengeség”…
Számunkra a kereszténység az orosz ortodox egyház, és senki más.
Eszkatológiai hadműveletet hajtunk végre, egy speciális hadműveletet a Fény és Sötétség közötti függőleges síkon, egy végidő helyzetben. /…/ Nyugat a Sötétség pártja minden jelével és szimbólumával együtt.
https://www.thepostil.com/the-russian-peace-a-conversation-with-alexander-dugin/?fbclid=IwAR2nYsVf59-Y6faOc9sP3sZvJRMa0s0kLdtwSTjain7NynSYyW3QdLw5QlM
Ingergazdag korunk emberére csak egyre erősebb, látványosabb és több oldalról érkező üzenettel lehet hatni.
A 19. század elején, amikor a francia forradalom és a polgárosodás hatására megingott az „Isten-Egyház-Uralkodó” szentháromságának tekintélye, akkor még elég volt felségsértésre és istengyalázásra hivatkozni az ellenzékkel szemben. A századfordulóra ez már kevésnek bizonyult és a liberális, „globalista” eszmékkel szemben. Tehát a cári titkosszolgálat, antiszemita francia írásokból, összeállított egy egészen új ideológiai-pokolgépet, egy fiktív összeesküvésről szóló pamfletet; a „Cion bölcseinek jegyzőkönyveit”. Ez lett az alapja a beszivárgó, világhatalomra törekvő „idegenek” máig tovább élő összeesküvés-meséjének!
A 21. században, a ránk zúduló információözönben az ingerküszöb is emelkedett, ezért a „hagyományos értékekre” hivatkozó populista propagandisták is emelték a tétet, mondván mivel a liberális elit tagjai „nem elég vallásosak és családszeretőek”, ezért logikus(!?) azt gondolni, hogy a legborzalmasabb erkölcstelenségekre is képesek, vagyis pedofiliára, homoszexualitás terjesztésére, nemváltó műtétek kierőszakolására és kannibalizmusra. Ez a rágalomhadjárat már Trump megválasztása előtt felbukkant, Hillary Clinton demokrata támogatóival szemben, de most az ukrán háború – és a magyar választásokkal összekötött népszavazás - esetében is újra felbukkant.
Szöveghű idézet a facebook magyarországi spirituális, ezoterikus zártcsoportjaiban terjedő röpiratból: „A Khazár maffia azok az emberek, akiket mi ukrán náciknak nevezünk. Ezek azok az emberek, akik ellen az oroszok most harcolnak. Az oroszok tudják, hogy ez a harc csak folytatása annak a háborúnak, ami Kr. u. 759-ben kezdődött, amikor a khazárok megpróbálták átvenni a hatalmat a rusz népek (akkoriban egy kisebb törzs) felett. A sok dolog közül az egyik, amit a ruszok kifogásoltak, az volt, hogy a khazárok előszeretettel isznak emberi vért. Konkrétan az orosz vért. /…/ A khazári maffia egy kis csoport a nagyobb khazár népességen belül. Ez a kis csoport ennek ellenére nagyon erős, mivel ők ellenőrzik a világ központi bankjait, valamint a nyugati köztársaságok kormányainak nagy részét. /…/ Így a khazari maffia titkait titkon belül tudja tartani, és csak beavatott tagjaiknak tárja fel. Ugyanezt a modellt használják az ő teremtményeik, a szabadkőművesek és minden más titkos társaság is. /…/ Ezt a modellt használja a katolikus egyház is, amelybe a bizánci birodalom II. Justinianus idején a khazari maffia beszivárgott. A khazárok a szexuális (nemi) és faji identitás eltorzításán dolgoznak áldozataik társadalmaiban, mint az életük feletti ellenőrzésük eszközeként. /…/ Az ukrán khazárok elkezdenek majd "pogromot kiáltani a zsidók ellen" és megpróbálják majd a világ zsidóságát (valójában a magukat zsidónak tartó khazárokat) egy globális háborúra uszítani az oroszok ellen. /…/ A Zohar + Talmud és a Tóra kombinációjában részletezett sok okból a khazari maffia azt akarja, hogy a fehérek hagyják el a bolygót. /…/ A khazari maffia úgy gondolja, hogy könnyen átvehetik az emberiség többi része felett a hatalmat, ha kiiktatják a fehéreket, akiket ellenőrizhetetlennek és harciasnak tartanak az uralmukkal szemben. /…/ Az oroszok annak a folyamatában vannak, hogy ezek az információk kiderüljenek.” stb.
Vagyis a világot és egyben a fehér fajt megmenteni akaró szegény oroszokra zúdul rá, méltatlanul, a „khazari maffia” által gerjesztett népharag – de a beavatottak átlátnak a szitán…
Mindez lehetne egy zavaros, komolyan nem vehető, ideológiai katyvasz, ha nem ehhez hasonló torz leegyszerűsítésben látnák a világot olyan illiberális nagyhatalmú vezetők, mint Trump, Putyin és Orbán Viktor.
Új világhatalmi konstelláció
Az egypólusú világrend megrendülése után minden főbb civilizációs egység igyekszik visszaszerezni egykori hatalmi befolyását a világban: Kína a 200 évvel ezelőtti hatalmi pozícióját; Oroszország meg a pravoszláv-cári birodalmi kereteket. Ebben az összefüggésben időszerű lenne újragondolni Európa helyét is a 21. században.
Lehet vele kapcsolatban beszélni a „nemzetek Európájának” látszólag fennkölt eszméjéről, ami valójában nem más, mint a belügyekbe való beleszólást nem engedő nemzetállami elitek magánérdeke, valamint az európai civilizációt feldaraboló és azt végzetesen meggyengítő program. Európa évezredes küldetése, hogy nagyhatalmi központként őrizze és tovább fejlessze az ókori Róma és Konstantinápoly racionalitást is magában foglaló szellemiségét.
A világgazdaság a gyarmatosítást megelőzően még inkább, mint ma, nem az „etnikailag homogén szuverén kis államokon”, hanem eleve a „globalizmuson”; az India-Európa, a Perzsia-Európa, az Arábia-Európa, az Egyiptom-Európa és persze a Kína-Európa közti Selyemúton alapult. Ezzel párhuzamosan az európaias görög-római-zsidó-keresztény kultúra kisugárzott a Földközi-tenger medencéjére, a Közel-Keletre és a pravoszláv hitre térített területekre – ez az az örökség, amelyre igényt tarthat a civilizációs alakzatunk! Ebben a nagyhatalmi rivalizálásban minden civilizációs egység összezár, hogy megerősítse hatalmi pozícióját; Európának is ez a legfőbb érdeke.
„Európa-terv” 50 évre előre?
Az Európai Uniónak nincs még a kínaihoz hasonló 50 éves terve, mert széttöredezett nemzetállamokra és nincs közös víziója – ezen kell változtatni! Olyan új alkotmányozási folyamatot kell beindítani, amely idővel megteremti a feltételeit egy magát megvédeni képes európai szuperhatalom létrehozásának. A minta lehetne az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, amely egyensúlyt hozott létre a helyi autonómiák és a központban maradó külügyi, pénzügyi és hadügyi minisztériumok közt. Mindezt természetesen már nem egy monarchia keretei között, hanem egy választott európai parlament és köztársági elnök vezetése alatt.
A magyar ellenzék elemi érdeke aktívan hozzájárulni az Európai Unió megreformálásához!
Orbán hatalomból való kiszorításának egyik feltétele az Európai Köztársaság előkészítése. 2026-ban az Unió-párti magyar ellenzéknek az orbáni szónoklatokban kimerülő, bukásra ítélt nemzetpolitikájával szemben hiteles alternatívát kell állítania: egy biztonságos, fejlődőképes, szociálisan érzékeny, a kulturális-, vallási/ateista hagyományokat tiszteletben tartó és a bioszférát megvédeni képes összeurópai jövőkép formájában!
A magát világpolitikai zseninek gondoló Orbán külpolitikája kudarcot vallott; a különutas „orbáni-Magyarország” egyedül maradt a Nyugat és Oroszország közt. Orbán végül magát szégyenszemre az oroszbarát Szerbia mellé kormányozta. Ha rajta és dacos természetén múlna (és ha megtehetné), akkor legszívesebben helyet cserélne vele; legyen csak Szerbia EU-tag, Magyarország pedig az európai joghatóságon kívül, senki által nem ellenőrzött módon Orbán Viktor magánbirtoka!
Paradoxon, de Orbán egész „függetlenség-mániás” politikája csak arra szolgált, hogy az általa megvetett „totojázó”, „hitetlen”, és „férfiatlan” polgári demokratikus Európa helyett valami igazán erős, hatalmas Gazdát keressen, amelynek alárendelheti magát és országát - cserébe viszont biztos támaszt kapna ő és pereputtya. Ez lett volna a putyini Oroszország…
Ezt a kalandorpolitikát felejtsük el minél hamarabb és nézzünk szembe a realitással: a világ jelen háborús, gazdasági, járványügyi és környezetvédelmi válságai közepette Magyarország csak az Európai Unióra számíthat! És az Európai Unió is számít a megújult, jogállamiságon alapuló Magyarországra; ezt üzente az Európai Néppárt lengyel elnöke, Donald Tusk, de erről biztosította az Egyesült Ellenzéket Macron elnök közeli munkatársa, az európai parlament „Újítsuk meg Európát” frakcióvezetője Stéphane Séjourné is: https://24.hu/kulfold/2022/04/02/stephane-sejourne-interju-renew-europe-orban-marki-zay-eu/
Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchián belül Ausztria egyenrangú társországa volt. A korábban még kevéssé városias Budapest egyre inkább felvette a versenyt a csillogó császárvárossal, Béccsel. Az Osztrák-Magyar Monarchia meghatározó európai nagyhatalom volt, fizetőeszközét, a koronát - amelyet a magyar Wekerle Sándor tett aranyfedezetű, inflációnak ellenálló valutává – a világon mindenütt elfogadták. Olyan birodalom meghatározó tagja volt a Magyar Királyság, amely a világ tudományos, művészeti központja volt. A Monarchia magasszínvonalú és a felekezeti hovatartozásra kevéssé figyelő iskolarendszerének köszönhetően feltűnően sok későbbi Nobel-díjas tudós került ki az itteni gimnáziumokból, egyetemekből. De a magyar politikai elit nacionalista része, önhitt módon úgy gondolta, hogy érdemes lenne felbomlasztani ezt az Adriától Ukrajna távoli részéig terjedő államkonglomerátumot és egyben hatalmas piacot a független, szuverén magyar állam megteremtése érdekében! Úgy gondolták, hogy az ezeréves Magyarország és benne az „államalkotó” magyar nemesség arra termett, hogy uralkodjon az államot létrehozni képtelen nemzetiségeken, amihez különben sincs szükség a Monarchiára. Ezzel szemben a nemzetiségeink, kihasználva a Monarchia első világháborús vereségét, létrehozták a maguk független és szuverén államaikat. (Ha úgy vesszük a trianoni békeszerződés révén létrejövő önálló magyar állam egykorú azzal az önálló Ukrajnával, amelynek még a létezését is tagadja Putyin.)
A probléma ma már nem is annyira a száz évvel ezelőtti trianoni békediktátum, hanem a beakadás, hogy az orbánista nacionalisták még mindig a „független és szuverén” magyar állam megteremtésének bűvkörében élnek és kész lennének szövetkezni bárkivel, akár Putyinnal is, az Európai Unióval szemben, csak senki ne nézzen bele az elit piszkos politikai kártyáiba…
Orbán kormányzása során alapvetően az új, kiváltságos elit létrehozására és az egyházak hatalomba való bevonására koncentrált és sokkal kevésbé a magyar nép életkörülményeinek és gazdasági versenyképességének javítására. A modernizálás elhanyagolása, a belső politikai megosztásra játszó hisztérikus politikai kampányok miatt Magyarország fiatalság-, és népességmegtartó ereje drámai módon lecsökkent.
A kormány hiába talált ki kapkodó módon mindenféle népességnövelő családi kedvezményt, ha az ország sokak számára élhetetlenné és perspektíva nélkülivé vált. És a kivándorlást (akárcsak az inflációt) nehéz megállítani.
A rövid távú, csak a látványos célokat követő, felelőtlen kormányzás következtében egyre tragikusabbá válik a szakképzett munkaerő hiánya Magyarországon. És hiába minden fogadkozás, az elöregedő, az elszegényedő Kelet-Magyarországról Nyugat-Magyarországra elvándorló, valamint a Nyugatra kivándorló lakosság helyét mások foglalják el, vagy fogják elfoglalni a jövőben.
Ez a nem szándékolt, de minőségi romláshoz vezető „lakosságcsere” Orbán Viktor felelőtlen, nacionalista, de valójában nemzetrontó politikai öröksége, akármeddig is marad hatalmon…