Orbánnak van programja: a magyarországi magyarok váljanak lelkileg „kisebbségi magyarokká”, mert ők, és csakis ők az „igaz” magyarok, akik engedelmességet mutatnak a magyar felsőbbség iránt, olyan keresztény magyarok, akik ellenállnak a nyugati „idegenséggel” szemben! Az orbánizmus lényege ez a falusias, „Szűkmagyar” látásmód, amely élet-halál harcot folytat a liberális, felvilágosult „Tágmagyar” szemlélettel!

A „szűk” optikájú nacionalisták mindennél többre becsülik az Elfogultságot, hiszen az Igazság nem számít - nincs is olyan, azt csak a globalista „álobjektívek” hirdetik, mondják ők - ezért akár a mítoszok és hazugságok által is, de erősíteni kell nemzeti önérzetet. Ilyen szempontból minden politikai kritika és nemzeti önkritika hazaárulás! Ez az orbáni beszűkült világnézet lényege.

Ha Orbánt újraválasztják, akkor egyfelől nem lesz kétségbeesve az életszínvonal zuhanásától, hiszen a „Szűkmagyar” szabadságért folytatott küzdelem természetesen áldozattal jár, de abban reménykedik, hogy a „nemzeti kormány helytállása” (ami persze bármit is jelenthet), meg a vallás gyógyírként fog hatni a tömegekre! Orbán elképzeléseiben Magyarország - az idegen országban elszigetelt székely enklávé/gettó mintájára – bezárkózik az EU-ban és dermedt állapotban túlél. Nem lesz sem keveredés más bőrszínűekkel, sem bevándorlás, sem kivándorlás. A Nyugattól való totális elszigetelődésre kell törekedni, amiben Orbán számít az anyagilag pórázon tartott magyar egyházak támogatására: a konzervatív és a hatalom iránt alázatos magatartás kultiválására.

Mire kell törekednie ebben a helyzetben a magyar ellenzéknek?

• a „Tágmagyar” szemlélet tudatos alkalmazására: az „összmagyar nemzettudatra”, vagyis az orbáni-Magyarországtól Nyugatra menekülő magyarok egyenrangú állampolgárokként való befogadására!
• Az 1848-49-es nyugatos, racionális és főleg republikánus magyar hagyományok felelevenítésére!
• A szétszórt magyarság számára kirekesztő (trianoni) nemzetállami határok - és egyáltalán az Európai Unión belüli határok - leépítésére, illetve megszüntetésére!
• Az Osztrák-Magyar-Monarchia iskolarendszerében felfénylő magyar géniuszhoz hasonló minőségi oktatási rendszer kialakítására, a finnországi példa követésére!
• Magyarországnak olyan innovatív, fiatalos és szellemileg nyitott országgá kell válnia, amely zseniket vonz a világ minden részéről és tart meg itt a magyarság szellemi és anyagi gazdagodása és boldogsága érdekében!

• Orbán Viktor a „Reakciós Hadiállam” ideológiájának képviselője volt a világpolitikában. A „Reakciós Hadiállam” szemben áll a világias modernitással és a kapitalizmussal; eszményképe a hierarchikus kollektivista társadalom, amelyben mindenki „jó katona módjára” fegyelmezetten szolgálja a magát egyházakkal, vallással legitimizáló Államot. Maga a Hadiállam nem a piaci logika alapján, hanem versenyképtelen pártállamként működik, de haszonélvezője a gazdaságilag jól működő kapitalista világnak (amiképpen az orbáni-Magyarország parazitája volt az általa liberális baleknek tartott és támadott Európai Uniónak).
• Orbán önbizalmát sokáig erősítette, hogy azt hihette ő a természetszerűen szuverenitásra törekvő „nemzetállami bürokraták” szószólója. Elvileg minden független állam attól „független”, hogy nem engedi a nemzetek feletti, globalista intézményrendszerek beleszólását a politikájába. Ettől gondolta magát „szabadságharcosnak” az internacionalistává váló világpolitikai életben. És mivel minden nemzetállami bürokrata érdeke megvédeni az iróasztalát és vele a hatalmát a nagy nemzetközi konglomerátumoktól ezért Orbán kezdetben a betyáros virtusával népszerű is volt a nacionalista, rasszista, migráns-ellenes és EU-ellenes körökben.
• De Orbán nagy barátja, Putyin elkövette azt a hibát, hogy elhitte a saját propagandáját és az amúgy elég sikeresnek mondható média-, és kiberháborúja után igazi háborúra vetemedett, aminek következtében a látszatok kártyavára összeomlott.
  1. Először is kiderült, hogy a Nyugat nem haldoklik, még akkor sem, ha pár évvel ezelőtt maga Emmanuel Macron is (noszogató szándékkal) a NATO-t „agyhalottnak” nevezte!
  2. Másodszor a villámháború megnyerésére képtelen Oroszország épp a létjogosultságában; hadiállami szerepében vallott kudarcot.
  3. Annyira átlátszó volt a háborús ürügy, annyira egyértelmű volt az agresszió, hogy még a nyugati világ reakciósai is elhatárolódtak Putyintól és a hozzá kötődő Orbántól.
• Még ha nyer is Orbán a választásokon a Putyinhoz fűződő barátsága örök szégyenfoltot ejtett a renoméján és sajnos Magyarország megítélésén is. Orbán nemzetközi elszigetelődése Magyarország további elszegényedéséhez és az ő idő előtti lemondásához fog vezetni nagy valószínűséggel a kormányfői posztról…

A nagyplakátok üzenete: „Védjük meg gyerekeinket… a VESZÉLYES Gyurcsány, Márki-Zay-féléktől”, értsd: a gyermekeinkre veszélyt jelentő ragadozóktól…

Az orbánista propagandista agytröszt módosításokkal, de követte az amerikai választásokat megelőzően a Trump-melletti, Hillary Clinton-elleni orosz hátterű lejárató kampány lényegi üzenetét, amelyben a Hillary Clintont pedofíliával, gyerekek legyilkolásával, majd egy globalista gyorsétkeztető hálózat alagsorában történő gyermekhús-feldolgozásával gyanúsították meg. Ezt az álhírt aztán mondhatni „zabálták” a QAnon hívők, az összeesküvés-elméletek és Trump imádói… Úgy látszik az „ideológiai harc” ma már nem világnézeti kérdésekről szól, hanem a genderizmusról, a papi és/vagy liberális pedofíliáról, köztiszteletben álló politikusok kábítószeres, vagy nem kábítószeres, hetero, vagy homoszexuális orgiáiról - ami siralmas.

Mindez abból fakad, hogy nehéz ideológiai fogást találni a Nyugati liberális demokrácián. Ez már a szocializmus éveiben sem sikerült, pedig az 1960-as évektől kezdődően a kommunista propaganda „fellazításnak” bélyegezte meg azt, amit ma „globalizmusnak” hívnak. De nagyon jellemző, hogy sok nyugat-ellenes volt-MSZP párttag, volt-munkásőr és titkosügynök könnyen váltott és lett vad kommunistából vad orbánista keresztény-nacionalista!

A probléma gyökere az identitás-kérdésekhez vezet vissza: az ember legyen inkább egyéniség, vagy egy kollektíva alkalmazkodó tagja? Van-e joga az embernek szabadon megválasztani az identitását, vagy csak azt a hagyományt szabad követnie, amibe beleszületett? Az olyan, Orbán által is képviselt vaskalapos konzervativizmus dühödten támadja, a főleg a fiatalságra jellemző állami tekintélyt elutasító, kritikus alapállást hirdető, hippi-jellegű, kozmopolita szubkultúrát. Mit kínál viszont helyette? Leginkább macsó, férfi felsőbbrendűséget, fanatikus magyarság tudatot, idegenellenességet és fociszurkolást, hiszen az orbánizmus „katedrálisai” azok a stadionok, ahol kórusban énekelnek a szurkolók többek közt hazafias dalokat.

Putyin és Orbán rendszerváltó stratégiája a visszájára fordított, immár nacionalista jellegű „fellazítás”. Vagyis a cél egyfelől minden nemzetállam-fölötti struktúrát bomlasztani, akár Trump, akár az EU -ellenes Le Pen, vagy Jansa támogatása révén, másfelől a „liberális mételytől” megvédeni a társadalmat a patriarchális „családpolitika” révén. Azt azért érdemes leszögezni, hogy az amúgy csöppet sem gyerekbarát populizmusnak csak addig van szüksége a gyerekeket fenyegető mumusok rémképére, ameddig ezzel erős érzelmi hatást lehet kiváltani a politika iránt közömbös asszonyokban és férfiakban.

Vajon az Egységes Ellenzék kampánya képes lesz-e meggyőzni a bizonytalankodókat arról, hogy nem az álságos valláserkölcsiséget hirdető, korrupt Orbán, hanem Márki-Zay Péter a polgári tisztesség és erkölcsösség igazi letéteményese?

Remélhetőleg igen, mert ez az igazság!

Putyin háborús ürügyét, vagyis hogy Oroszország azért indított támadást Ukrajna ellen, hogy megvédje az „üldözött” kelet-ukrajnai orosz kisebbséget átvette és visszahangozta a magyar kisebbséggel kapcsolatban Belénessy Csaba, a kormányhű Mediaworks Hungary Zrt tartalomfejlesztő tanácsadója. A Facebook bejegyzésében azt írta: „tény hogy a kárpátaljai magyarság nincs jó helyen, mondhatni üldözött Ukrajnában”, valamint hogy „Magyarországnak egy lépést sem szabad tenni annak érdekében, hogy Kárpátalja hazatérjen, de érzelmileg készen kell lennünk arra, hogy befogadjuk az ottani magyarokat és ruszinokat, illetve ha úgy alakul a hektikus nagyhatalmi helyzet, akkor békés úton magát Kárpátalját is.”

A választások közeledtével az orbánista sovén és irredenta szélsőség mintha elérkezettnek látná az időt ahhoz, hogy óvatosan megpendítse az ukrajnai háborúba való beavatkozás lehetőségét… Minden valószínűség szerint ez remélhetőleg csak a pávatánc része, hiszen Orbán józan ésszel nem akarhat a NATO-hoz képest különutas, putyin-barát agressziót végrehajtani, vagyis mindez csak a választási kampány része, mégis érdemes közelebbről szemügyre venni a kérdést:

• a kevert etnikumú Közép-, és Kelet-Európában lehetetlenség jó határokat húzni. Kárpátalján a helyi ruszin/rutén és a betelepült ukrán népesség mellett a kisebbségben lévő magyarok a Tiszamenti településeken élnek, de aki csak tehette, érthető módon leginkább a fiatalok, átjöttek Magyarországra már jóval a háború előtt is tanulni, vagy vendégmunkásnak. A magyarok részaránya tehát tovább csökkent.
• Bár a ruszinok az első világháború végén nem kívántak úgy elszakadni Magyarországtól, mint az erdélyi románok, de aztán a két világháború közötti időszakban a nyelvileg hozzájuk közel álló polgári liberális Csehszlovák állam keretében megtalálták a helyüket.
• A II. világháború alatt Kárpátaljának (ahogy Erdélynek is) a magyar államgépezet által végrehajtott „zsidótlanítása” a magyarul beszélő népelem további radikális csökkenéséhez vezetett.
• Amennyiben ma a Kárpátalján élő és a túlnyomó többséget alkotó ruszin-ukrán lakosság szabadon dönthetne arról, hogy hol akar élni biztos, hogy nem Magyarországra szavazna! A putyini invázió miatt fellángoló ukrán nacionalizmus miatt Ukrajna maradna az első helyen, a második helyen pedig Szlovákia. Nemcsak a nyelvi rokonság miatt, hanem azért is mert az orbáni-Magyarország gazdaságilag és életminőség szempontjából lemaradóban van az Európai Unióval szimbiózisban élő Szlovákiához képest! Már pár évvel ezelőtt is világos volt, hogy a Kárpátaljáról toborzott vendégmunkások - bármennyire is voltak magyar gyökereik - ha tehették tovább mentek Csehországba, mert ugyanazért a munkáért sokkal többet kereshettek ott, mint itt.

A lényeg az, hogy az ukránok felismerték, hogy a jövő sem az etnikailag homogén kisállamiságban, sem a görög-keleti kultuszt követő, a nemzetközi gazdasági versenyképességét elvesztő orosz birodalomban keresendő. Ma Kijev és Kárpátalja ahhoz az Európai Unióhoz kíván csatlakozni, amely egyre kevésbé a nemzetállamokra és egyre inkább a Régiókra támaszkodik, miközben néhány kulcsfontosságú területen korrupciómentes központi kormányzás és ügyészségi tevékenység garantálja a jogállami fejlődést.

Az orbáni-Magyarország nemcsak a Haladás magyarországi, de kárpátaljai hívei számára sem lehet alternatíva!

Orbán szociálisan érzéketlen állama, militaristának akarja mutatni magát, de a látszat ellenére szervezetlen és csak kampányszerű, vagy egyenesen pánikszerű cselekvésre képes...