A „nemzet” fogalom 1848-ig csak a nemességet foglalta magába, vagyis a közrendűek, a magyar nép nem tartozott bele. Ráadásul a „nemesi nemzet” csak annyiban volt magyar, amennyiben a Magyar/Hungarus Királyság alattvalójának tekintette magát, de sem a hivatalos nyelve nem volt magyar (hiszen az latin volt), sem a nemesség nem volt etnikai szempontból kizárólag magyar. A hungarus-tudatú nemesi nemzet nem volt különb Európa más uralkodó elitjétől: foggal-körömmel védte a privilégiumait akár az itt élő magyar és nem magyar közrendűekkel szemben is. De amíg az osztrák örökös tartományokban Mária Terézia és II. József képes volt megteremteni a modern polgári jog és közigazgatás alapjait, addig a hungarus-tudatú nemesi nemzet hangosan sérelmezte és végül megakadályozta az elmaradott, korrupt vármegyerendszer átalakítását és a nemesi adómentesség megszüntetésére irányuló törekvést. Ezt a rendi alkotmányt ért jogsérelem miatti panasz-politikát hívják a történészek „sérelmi politikának”.
A probléma az, hogy hiába terjesztették ki időközben a nemzet fogalmát a nép egyre szélesebb köreire ennek ellenére ez az elit érdekeit képviselő, a nemzeti szuverenitást kikövetelő, dacos „sérelmi politika” megmaradt a magyar politikai közgondolkodás alapkövének az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásáig, sőt azon túl is…
Amikor az orbánisták nosztalgiával tekintenek a vármegyerendszerre és amikor visszahozzák az főispán tisztségnevet akkor ebben az évszázados Béccsel szembeni sérelmi politika utóhatásait lehet észlelni. Az évszázados Nyugat-ellenesség ugyanabba a modernizáció-ellenes kategóriába tartozik, mint a feudális urak II. József, „kalapos király” elleni lázadása.
A rendszereken átívelő antikapitalista, elfogultan nacionalista szempontú történelemtanítás révén a magyar közvéleménnyel könnyű lesz elhitetni, hogy Magyarország nem a fideszes elit szemérmetlen lopásai, az Európai Unió írott és íratlan szabályainak fittyet hányó magatartása miatt nem kapja meg a remélt pénzt, hanem azért, mert a királyi várban lakó, a modern polgáriasodással szembenálló, úriasan rátarti magyar miniszterelnök szembe mert szállni a „karvalytőkéjű, liberális, család-, és keresztényellenes” Nyugattal.
Egyszer már történt valami hasonló amikor Mária Terézia eltörölte a lajtántúli területek belső vámjait, akkor Magyarország – a nemesi adómentesség sérelmét elkerülendő - kívül rekedt a vámhatáron és ezzel együtt hosszú időre a nyugatias fejlődésből is.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy az orbánista maradi és csökönyös Brüsszel-ellenesség sajnálatos módon gyengíteni fogja mind az ország fejlődőképességét, mind pedig a népességmegtartó erejét…
Végre egy nem hisztérikus elemzés, hanem egy bölcs látásmód. https://www.facebook.com/partizanpolitika/videos/1292582371558289
Tóta W: Senkit sem érdekelnek Orbán bokros teendői. "Van neki ideje meccsen szotyolázni, van kapacitása Vodafone-ügyletre, intézi a család összes mocskos ügyét.
Érjen rá.
A közoktatás van annyira stratégiai kérdés, mint a KESMA vagy Putyin valaga." https://hvg.hu/360/202235_csak_lancaikat_veszithetik
Ez a szakértői csapat felelősségteljesebben gondolkodik, bölcsebb és kreatívabb mint az összes eddigi Orbán-kormány...
Orbán a „nemzeti tulajdon növelése" ürügyén a vegetáló állam és a fejlesztésre képtelen kormányközeli ficsúrok kezére játssza a nemzetgazdaság legfontosabb ágazatait, hogy ellenzéki győzelem esetén megbéníthassa a gazdaságot és megfojthassa a magyar életet!
Mi a közös a vörösiszap katasztrófa, a földrajzinév-bizottság és az Országos Meteorológiai Intézet között? Az, hogy mindhárom ügyben Orbán Viktor, jogvégzett emberhez nem méltó módon - meg sem várva a vizsgálati folyamat végét – közvetlenül, vagy közvetett módon kijelölte a felelőst és mint valami pallosjoggal felruházott nagyúr személyesen, vagy megbízottja révén büntetést is kiszabott:
Orbán a fenti „rendkívüli eseményekre” keleti despoták módjára reagál, vagyis mintha az igazság egyedüli letéteményese volna; maga ítélkezik.
De ami ennél sokkal aggasztóbb, hogy nem tudja kezelni a rendkívüli helyzeteket: vagy lassan reagál, mint például a 2015-ös migrációs hullámra, aztán a Covid-járványra és nemrégen az ukrajnai menekültáradatra, vagy túlreagálja a problémákat (lásd a fenti eseteket) amikor viszont hirtelen, „katonásan”, vagyis mindent egybemosva, szigorúan és példát statuálva dönt.
Miközben Orbán és hívei el vannak ragadtatva a vezérük éleslátásától és rapid döntéshozatalától - ezzel is bizonyítva a „nemzeti-keresztény vezérelv” fölényét a „teszetosza” Nyugattal szemben - aközben Magyarország tönkremegy a kormány előrelátásának hiányától és magának az államnak, benne az egészségügynek, oktatásügynek, szociális és nyugdíjpolitikának a működésképtelenségébe...
Antikapitalista a magyar közgondolkodás 120-150 éve.
Egyfelől van egy keresztény-kisnemesi-dzsentri közegből kiinduló antikapitalizmus, amely a kapitalizmust a magyarságtól idegen zsidó-kalmár-materialista lelkiségből vezeti le és vannak a kommunista-haladó-baloldali erők, akik maximum valamilyen "harmadikutas", Magyarországra szabott kapitalizmusra vágynak... Ehhez jött az a történelmi helyzet, hogy a piaci, vállalkozói gondolkodást hordozó zsidó és sváb etnikumot brutálisan kisöpörték az országból, azért - amiképpen a népi írók egy része is követelte - hogy esélyt kapjanak a "színmagyarok" a meggazdagodásra...
Orbán persze úgy állítja be a politikáját, mint aki ezt a "magyar kapitalizmust" valósítja meg; de ez hazugság és önellentmondás, mert miközben Orbán anti-globalista, anti-liberális addig a kapitalizmus eleve a kereskedelmi szabadság liberális híve és eleve globalista!