Az összes liberalizmus és globalizmus-elleni politikai irányzat: az 1950-es évek (csak nevében internacionalista, de igazából bezárkózó) rákosistáitól a Fideszig azt állítják, hogy Magyarországnak, amennyire csak lehet politikailag „szuverénnek” és gazdaságilag önellátónak kell lennie.

A koncepció hátterében az „állam-fetisizmus” áll, vagyis a piaci/liberális rendszerrel szakító, „totális”, tehát központilag irányított, jegyrendszer-szerű elosztáson alapuló állam kiépítésének vágya áll, másfelől a kamaszosan torz önkép: egyfelől a nagyképűség, miszerint a magyar kormánynak kijár ugyanaz a „tekintély”, mint a világ nagyhatalmait képviselő kormányoknak, de ugyanakkor egyfajta túlzó kishitűség is, miszerint a magyarok büszke önérzetét állandóan táplálni kell (akár történelem hamisítással is), mert a globalizmus "végzetesen" fenyegeti a magyar identitást. Vagyis összemossák a nemzeti érzést a nemzetállammal, és amíg az utóbbinak a szerepe és súlya csökken a nemzetközi viszonyrendszerben, addig a nemzeti identitás - tegyük hozzá szerencsére - az államtól független kulturális és érzelmi közösségi érzés.

Az a baj, hogy a fideszes „csak a külcsínre, de a belbecsre már nem adó” politizálás megbosszulta magát: az egészségügy és oktatásügy csak egyéni, heroikus erőfeszítések révén maradt működésképes és most úgy látszik, hogy a Fidesz-állam alkalmatlanná vált a feladatok tervszerű és humánus kezelésére.

A járvány annyi pozitívummal járhat, hogy rávilágít arra a tényre, hogy a magyarság önállóan nem, csak az európai közösség tagjaként maradhat életképes!

Ha a világjárvány más válságokkal kombinálódik és dagad egyre kezelhetetlenebb gazdasági-pénzügyi-politikai krízissé, akkor ennek az egyik kimenete a háború, mert ha a nemzetállamok frusztrálódnak, akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy háborúval vezetik le a feszültséget. A másik kimenet egy új világrend kialakítása lesz, új szabályokkal és standardokkal - ami már nem is tűnik annyira utópisztikusnak, mint pár hónappal ezelőtt.

Amennyiben a koronavírus járvány az idősebb korosztályt tizedeli meg, úgy leginkább a nemzetállami bezárkózást támogatók (pl. a Brexit-hívők) létszáma csökkenhet érzékelhető módon és ezzel párhuzamosan egyre nőhet a választásra jogosultak közt a „Greta Thunberg generáció” részaránya, azoké, akik elutasítják a „Zárt hadiállam”-ot, amelynek kezdeménye Magyarországon épp március 13-án mutatta ki a foga fehérét, hiszen a magyar jobboldal egyik befolyásos személyisége a koronavírus-járvány kapcsán katonai cenzúra bevezetését követelte. A „Zárt hadiállam” nem a válság-megelőző és megoldó képességéről ismerszik meg, hanem az események elhallgatásáról, elhazudásáról -  így volt ez Közép-Európában az első és második világháborúban és Szovjetunióban, például Csernobil esetében.

Mivel a válságok következtében hitelüket vesztik a jelenlegi politikai és gazdasági „erőközpontok”, ezért nemcsak az Orbán rendszernek lesz idővel „kampec”, hanem a világ pénzügyi és civilizációs kereteinek is. Ha az emberiség nem követ el egy újabb világháború kirobbantásával öngyilkosságot, akkor ráébredhet arra, hogy az egységes és életet adó Bioszféránál nincs nagyobb kincse a Földön!

Ma „csak azok fújják a nacionalizmus meg a vallás nótáját, akik – félszükben – a legelszántabban próbálnak útjába állni a beköszöntő változásoknak. Félnek, mert sejtik, hogy velük magukkal együtt az általuk hirdetett világkép, hit, értékrend, identitás is a teljes feledésbe merül, és senki sem fogja megsiratni. Abban bízva, hogy megerősíthetik és tartósíthatják identitásukat, vészharangokat kongatnak, összezárják soraikat, és állandó hadiállapotra rendezkednek be.” (D. Cupitt: Eltűnt istenek nyomában, Kulturtrade, Bp. 1997 – 122.old.)

Az új világrend legfontosabb jellemzője remélhetően az erőforrásokkal való takarékosság és a munkával töltött idő minimálisra csökkentése lesz. Ez paradox módon egy hatalmas visszatérés lesz, igaz magasabb fokon, az emberiség több százezer éves ősi életmódjához, amelyről ezt írják: „Újabban az antropológusok megpróbálják megvizsgálni azt a kérdést is, milyen nehéz a gyűjtögető-vadászó életmód valójában? Csakugyan állandó robot-e az éhhalál szélén? A kanadai Richard Lee 18 hónapon keresztül vizsgálta a kung Szan (busman) törzset…a kungok étrendje általában húsból, mongongomagból és más növényi eredetű táplálékból áll. Ez a vegyes étrend a kungoknak 10 százalékal több kalóriát biztosít, minta az Egyesült Államok Élelmezésügyi Minisztériuma által ajánlott napi mennyiség, és 50 százalékkal több fehérjét. Mármost az étrend elemzésének első meglepő eredménye, hogy a szükséges kalória kétharmadát növényi eredetű táplálék biztosítja, s nem a hús, és ugyanígy a fehérjének is 60 százalékát. /…/ Az elemzés legmegdöbbentőbb adata azonban a teljes élelemmennyiség beszerzésére fordított erőfeszítés nagysága. A kungok átlagosan két és fél napot dolgoznak egy héten, s mert a munkanapjuk 6 órás, a heti munkaidő 15 óra. És mindezt olyan étrendért, amely jócskán meghaladja a nyugati szabványokat. Mi több a fiatalok általában húszéves korukban kezdenek el dolgozni, és hatvanéves koruk táján vonulnak nyugalomba. A fiataloknak van idejük arra, hogy játszanak és szórakozzanak, sőt bátorítják is őket, az időseket pedig megbecsülik tapasztalataikért és a környező világ ismeretéért. Amikor Lee a táborokat meglátogatta, feljegyezte, hogy hány „nyugalomba vonult” ember él a közösségben: kiderült, hogy a teljes népességnek körülbelül 10 százaléka. Ez az arány összemérhető az ipari világban megfigyelhetővel. /…/ A kungok tevékeny életüknek mintegy harmadát munkával, egy másik harmadát más táborokban élő rokonok és barátok látogatásával, a harmadik harmadát pedig látogatók fogadásával töltik./…/ A tekintélyes szabad idő óriási lehetőségeket nyit a „kultúra felépítésére”, ami a kungok esetében éneklést, rituális táncokat, és mesélést jelent.” Roger Lewin: Bevezetés a bőségbe, in: J. Cherfas, R. Lewin: Nem csak munkával és az ember, Gondolat Bp.1986 – 14-16.old.).

A robotizáció, az internet és a Mesterséges Intelligencia századában nyílván mindez nem „törzsi” szinten termelődik majd újra, de fontos észben tartani, hogy létezik egy ősi minta, amit fel lehet használni az új, „emberszabású” és közben a Bioszférát is megőrző paradigma kialakításánál!

A "Haza minden előtt!" jelszó nem összeegyeztethető a mai orbánista nacionalizmus „Nekünk Magyarország az első” jelmondatával, mert amíg a Fidesz tekintélytisztelő, megalkuváson alapuló kollektivista társadalmat akar felépíteni, addig a „Haza minden előtt!” lázadásra buzdító csatakiáltás volt! A Márciusi Ifjaktól cseppet sem idegen Nagy Francia Forradalom szellemében azt sugallta, hogy nem számít sem az Isten, sem a császár: csak a feudalizmus ellen felkelt forradalmi ország védelme!

De az akkori Magyarország-fogalom sem volt azonos a maival!

A reformkor politikusai nem voltak naivak; az egyre növekvő számú nem-magyar anyanyelvű lakosság, de az elégedetlenkedő magyar jobbágyság társadalmi integrációja érdekében azt találták ki, hogy a feudális adóterhek megszűntetésével, a szabad költözés és tulajdonszerzés jog megadásával, valamint a jogbiztonság megteremtésével a korábban a nemesi nemzetből kizárt több millió ember számára elnyerhetik a lojalitásukat. A jobbágyfelszabadítás terve megvalósult, de a bécsi mesterkedések, a magyar politikusok késlekedései és a magyar-ellenes ortodox egyházak miatt a nemzetiségek sajnos mégis szembefordultak a magyarországi elittel.

A kormány propagandagépezete olyan manipulált klip-et készített, amelyen a magyar zászlók tengere jelzi 1848-49 nacionalista és „egyedi” jellegét holott a pesti megmozdulás csak egy kis momentuma volt a „Népek Tavaszának”; a párizsi és a bécsi forradalmi hullámnak! A klip azt szuggerálja a nézőnek, hogy Magyarország kis szuverén szigetként létezhetett volna és létezhetne ma is Európa nélkül, ami ostoba és veszélyes fikció!

Végül viccesnek tartom, hogy a mai NER ideológusok által ha ma élne bizonyára „idegenszívű”-nek és „kommunistának” titulált Mihajlo  Stančić (magyarul Táncsics Mihály) kiszabadítása a budai vár börtönéből szerepel a videóban…Lelkük rajta!:)

Minden valamirevaló országnak van küldetéstudata: a franciáknak a "Szabadság-Egyenlőség-Testvériség" köztársasági eszménye, az oroszoknak az, hogy Moszkva a "3. Róma", vagyis az oszmán-törökök által elfoglalt Konstantinápoly örököse, így tehát az eredeti/ortodox keresztény hit egyetlen letéteményese, az Egyesült Államoknak pedig a protestáns/presbiteri önkormányzatiság és jogállamiság terjesztése, a demokrácia zászlóvivőjeként.

Magyarország nemzetközi megítélése a középkorban nagyon jó volt: aranyban, ezüstben, valamint jó minőségű földben gazdagnak látták az európaiak. Ennek következtében Magyarország - az arany- és ezüstbányák 15. századi kimerüléséig befogadó ország volt, egyfajta "Ígéret földje", ahova nagyon sok helyről érkezett a képzett és kevésbé képzett munkaerő. Aztán lett a nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú Magyar Királyság egy történelmi pillanatig a Balkán és Európa védőbástyája...aztán a megsegítendő, önmagát a török uralomtól felszabadítani nem tudó ország...aztán 1848-49 és 1956 forradalmi nemzete.

Ami nem került át a Horthy időszakból az orbáni időszakba az a Klébelsberg Kunó-féle, a művelődés ügyét stratégiai céllá alakító Kárpát-medencei "kultúrfölény" gondolat, ami viszont újra itt kísért, főleg Trianon kapcsán, az az "öncélú nemzet" koncepciója, ami szerint Magyarország küldetése az, hogy "nagy" és félelmetes legyen, mint a "kásleri" sosem-volt múltban...

Pedig lehet, hogy nagy küldetéstudat helyett elég volna, ha az elesetteket segítő állammal, kényelmes életfeltételekkel és reményteli európaias jövővel rendelkezne... 

„Az ősrobbanás legnagyobb rejtélye annak magyarázata, hogyan materializálódhatott a tér és az energia teljes, fantasztikusan hatalmas univerzuma a semmiből. A titok nyitja kozmoszunk legfurcsább ténye. A fizika törvényei megkövetelik a „negatív energiának” nevezett valaminek a létezését.

Annak érdekében, hogy megértessem önökkel ezt a furcsa, de kulcsfontosságú fogalmat, egyszerű analógiára szeretnék támaszkodni. Képzeljük el, hogy valaki egy dombot szeretne építeni egy sík földdarabra. Jelentse a domb az univerzumot. Emberünk egy lyukat ásott a földbe, és a kiásott talajból építette fel a dombot. Ezáltal persze nemcsak egy dombot épített, hanem egy lyukat is létrehozott, ami tulajdonképpen a domb negatív megfelelője. A korábban a lyukban lévő anyag most már a dombot alkotja, így minden tökéletes egyensúlyban van. Ez az elv rejtőzik azon esemény mögött, ami a Világegyetem kezdetén történt.

Amikor az ősrobbanás hatalmas mennyiségű pozitív energiát állított elő, egyúttal ugyanolyan mennyiségű negatív energia is termelődött. Ilyen módon a pozitív és a negatív energia összege mindig nulla. Ez a természet egy másik törvénye (az első törvény: a tömeg és az energia alapvetően ugyanaz, ha úgy tetszik ugyanazon érme két oldala. Híres E=mc négyzeten formulája egyszerűen azt jelenti, hogy a tömeg egyfajta energiának tekinthető, és megfordítva.)

De vajon hol van ma ez a negatív energia? Kozmikus szakácskönyvünk harmadik összetevőjében: azaz a térben. Ez furcsán hangzik, de a gravitációra és a mozgásra vonatkozó teermészeti törvények szerint – amelyek a tudományban a legrégibben felismert törvények közé tartoznak -, a tér maga a negatív energia hatalmas tárháza. Ez a negatív energia elég ahhoz, hogy mindennek az összege nulla legyen.

…a Világegyetemben a tér és az idő eredendően összefonódik. Valami nagyon csodálatos dolog történt az ősrobbanás pillanatában az idővel. Akkor kezdődött maga az idő.

Ennek az elképesztő ötletnek a megértéséhez képzeljünk el egy, a térben lebegő fekete lyukat. Egy tipikus fekete lyuk olyan nagy tömegű csillag, amely a saját súlya alatt önmagába roskadt össze. Olyan nagy a tömege, hogy még a fény sem szabadulhat ki a gravitációs teréből, ezért szinte teljesen fekete. Gravitációs vonzása olyan erős, hogy nemcsak a fényt görbíti meg, hanem az időt is torzítja. Ha tudni szeretnénk, hogyan, képzeljük el, hogy a fekete lyuk magába szippant egy órát. Ahogy az óra egyre közelebb kerül a fekete lyukhoz, egyre lassabban jár. Maga az idő kezd lassulni. Most képzeljük el ugyanezt az órát, amint belép a fekete lyukba (feltételezve persze, hogy képes ellenállni a szélsőségesen erős gravitációnak): abban a pillanatban az óra ténylegesen megáll. Nem azért áll meg, mert összetört, hanem mert a fekete lyukon belül nem létezik maga az idő. Pontosan ez az, ami a Világegyetem kezdetekor történt.

… Ahogy az időben az ősrobbanás pillanata felé utazunk, az univerzum  egyre kisebb és kisebb lesz, míg végül elérünk egy olyan pontig, ahol az egész univerzum valójában olyan kicsi, mint egy végtelenül kicsi és végtelenül sűrű fekete lyuk…Nem tudunk eljutni az ősrobbanás előtti időbe, mert az ősrobbanás előtt nem létezik az idő….Számomra ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség a teremtő létezésére, mert nem létezik az idő, amelyben az alkotó létezhetett volna.”

Stephen Hawking: Rövid válaszok a nagy kérdésekre, Akkord Kiadó, 2019 – 52-58. old.

Újsághír: „Nem jutott be magyar párt a szlovák parlamentbe”

Orbán semmiféle együttműködést nem akar a szomszédállamok többségi nemzete és magyar kisebbségek között. Számára csak a "Székelyföld-Gettó" típusú vallásos-idegengyűlölő-konfrontálódó nemzetiségi magatartás a kívánatos. Ha meg nem ilyen a hozzáállás, akkor bosszút áll; nem támogat anyagilag, eltapossa az ellenkezőket és inkább hagyja veszni a magyar politikai képviseletet Szlovákiában és Romániában (úgyis undorodik a parlamentarizmustól)...