Hollik István arcpirulás nélkül azt mondta, hogy „Csak az demokrata, aki keresztény!". Értjük; egy pártpropagandistának azért fizetnek, hogy olyasmiket találjon ki, mint például „csak az erkölcsös, aki keresztény”, vagy „csak az lesz buzi, aki nem keresztény”, vagy „aki nem keresztény, az hazaáruló” stb. Már megszoktuk hogy a fideszes elit „lopós”, hogy képes olyan fogalmakat eltulajdonítani mint a „haza”, a „nemzet”, a „polgári Magyarország”, a „kereszténység”, „Európa védőbástyája” és legutóbb a„demokrata” jelző. Nem válogatósak, bármi jó, ami fanatizálhatja a jobboldali demagógiát követő tömegeket és amellyel földbe döngölheti a számára ellenségként kezelt hazaárulónak, sorosistának, ateistának, buzinak mondott ellenzéket.

Az ideológiai szemfényvesztés persze könnyen leleplezhető: demokrata lehet nemcsak ateista, hanem buddhista, hindu, muszlim de még türk is!:) Aztán az erkölcsös életvitel, a becsületesség és jószívűség nem függ össze vallásossággal; csak a gyerekesen primitív hívő hiszi azt, hogy kizárólag az elkárhozástól és a Pokoltól való félelem miatt lesz valaki erkölcsös. Valamint az ember szexualitása és szexuális orientációja nincs összefüggésben a vallással. Bár a monoteizmus ezek elfojtásában élen jár, többek közt, hogy a „Teremtés koronáinak”, a férfiaknak az esze ne állandóan a nőkön járjon, hanem a bibliai tanításokon és hogy minél nagyobb, következésképpen minél több adót fizető gyülekezet jöjjön létre…

A kereszténység világvallás, és a világi hatalmak bármennyire is arra törekszenek, hol a papság korrumpálásával, hol annak megfélemlítésével, hogy az alattuk álló egyházi hierarchia a nemzetállam érdekeit szolgálja, a kereszténység alapvetően kozmopolita, hogy ne mondjam „globalista”!

Akkor mégis mire véljük a most kiprovokált ideológiai harci helyzetet? A Fidesz képtelen „béke-üzemmódban” politizálni, állandó választási propagandaharcban van, ezért a hosszú távú, az összlakosság érdekeit képviselő megfontolt építkezés helyett drága ünnepi- és látványpolitizálásban utazik. Egy szenvedélybeteghez hasonlóan szüksége van ellenségképre, mert nem építeni akar, hanem harcolni, legyőzni és egyszerre mámoros és jól jövedelmező diadalt aratni. És ahhoz, hogy a közfigyelmet elterelje zsákutcás fideszes kormányzás katasztrofális következményeiről - a romlásnak indult „tömegközlekedéstől, a postától és a nemzeti parkoktól a műemlékvédelemig, a múzeumokig, a levéltárakig a tudományos és közkönyvtárakig, a művészetekig, a könyvkiadásig, a tudományos kutatásig, az egyetemekig, a szakszervezetekig és az emberi jogi csoportokig” (TGM). – ahhoz minden mondvacsinált ürügy jó.

A Fidesz-Magyarország nemcsak a nemzeti Örökségünket és Emlékezetünket ítélte „lassú kínhalálra”, hanem a lakosság jó harmadát kitevő szegényeket is.

Vagyis ellentétben Hollik állításával, azok az igaz hívők, akik - Ferenc pápához hasonlóan – segítenek a szegény, bármilyen bőrszínű elesetteken, akik tehát demokraták, másképpen fogalmazva a „nép barátai”!

Minden a „beárazáson” múlik! A hatalomra került politikai elit milyennek látja az ország gazdasági mozgásterét, perspektíváit? Milyennek látják a munkaerő mennyiségét és színvonalát? Milyen gazdasági-szociális stratégiát választ, - nem feltétlenül az ország fejlődése érdekében - hanem a párt hatalmi pozíciójának kényelmes fenntartása érdekében? A fideszes jobboldal ugyan meghirdette az „ázsiai kistigrisek”-et utánzó gazdaságfejlesztést; egy magyar „Szingapúr” csodáját, de időközben rájött, hogy a saját érdekeinek Magyarország bangladesi szinten való „beárazása” felel meg legjobban.

Mivel a magyar gazdaság és munkaerő versenyképessége a 2010-es évek elején elmaradt a világszínvonaltól, ezért válaszút elé került a magyar politikai vezetés: vagy a „kistigrisekhez” hasonló nagyszabású gazdaságfejlesztésbe, nagy infrastrukturális reformokba kezd (főként az oktatás területén), vagy maradunk a nyugat-európai multi-cégek olcsó, közeli és sztrájkveszély-nélküli beszállítói. Ekkor a Fidesz eldöntötte, hogy Magyarország ki fog maradni a globalizáció nyerteseinek „Tudás-alapú” társadalmai közül! Ebben a döntésében nemcsak az alapvetően jogász végzettségű döntéshozók gazdaság-menedzseri hozzá nem értése és politikai gyávasága nyilvánult meg (hiszen bármilyen változás, reform politikai nyugtalanságot okozhat), hanem a nacionalista irányvonal bezárkózási hajlama és a politikai kereszténység maradisága is.

Ebből a logikából vezethető le, hogy a Fidesz veszni hagyta a magyar intellektuális „hozzáadott érték” ügyét: a betanított, „jól idomított” hazai és vendégmunkás munkaerőre alapozta a gazdaságot és eközben egyáltalában nem bánta, hogy a világszínvonalú, de nagyhangú szakemberek külföldre mennek dolgozni. Ezek megtartására, illetve kreatív, jól finanszírozott innovációs műhelyek létesítésére alig, vagy semmit sem költött az adófizetők pénzéből.

Az európai Felvilágosodás és Racionalizmus hagyományait elutasító Fidesz-Magyarország szultánja és pasái a saját népüket a látszólag kényelmes, „biztonságos”, de jövő nélküli vegetálásra ítélték…

Itt tartunk.

„Mint olyan ember, aki szereti az igazságot, gyanúsnak tartom az olyan hiedelmeket, amelyeket nem támasztanak alá tények: a tündéreket, az unikornisokat, a farkasembereket, az elképzelhető és cáfolhatatlan hitek végtelen sorát, melyet a Bertrand Russel által kitalált, a Nap körül keringő porcelán teáskannával lehetne a legjobban összefoglalni. Hogy a szervezett vallásokkal szemben nyílt rosszindulattal viseltetem, annak az az oka, hogy Russel teáskannájába vetett hittel ellentétben a vallás erőteljes és befolyásos, ráadásul adómentességet is élvez, és a gyerekeknek olyan fiatal korban adják át, amikor még nem tudnak ellene védekezni. A gyerekeket nem kényszerítik arra, hogy a legfogékonyabb éveikben teáskannákról szóló holdkóros könyveket memorizáljanak. Az állami iskolák nem zárják ki azokat a diákokat, akiknek a szülei nem a megfelelő formájú teáskannát részesítik előnyben. A teáskanna-hívők nem kövezik halálra a teáskanna-tagadókat, a teáskanna-hitehagyottakat, a teáskanna eretnekeket és a teáskanna káromlókat. Az anyák nem tanácsolják el fiukat az olyan lányokkal való házasságtól, akiknek a szülei nem egy, hanem három teáskannában hisznek.”

Richard Dawkins: Az Ördög Káplánja, Vince kiadó, Bp.2005 – 156.old.

 A Fidesznek van egy erkölcsi önfelmentő ideológiája: mivel a magyarság közép-ázsiai nép, ezért eleve „rafkós”; itt mindenki lop, csal, hazudik. „Tehát a „legmagyarabb” párt, a Fidesz sem tesz mást, mint mindenki. Csak a jogos részét veszi ki a közös vagyonból, vagyis a kétharmadot - minimum. De ezt minden igaz magyar ember megérti! Aki meg nem, az vagy proli zombi, vagy irigy és idegenszívű, gonosz ellenzéki! Hiszen a Fidesz felső tízezer nem tesz mást, mint amit ezer éven át a magyar nemesi elit; mi itt a gond? Csak a halvérű, jogszabálykövető, élhetetlen nyugatiak meg az úgymond „európai-keresztény értékek”-re hivatkozó „hazaárulók” kekeckednek a Fidesz országával

De amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek!

Hiába mondja Simonka: "mi nem csináltunk semmit másképp mint mindenki más ebben az országban" – ezt nem szabad szó szerint venni.

Aki engedély nélkül akarja kivenni a levesestálból a sűrűjét, annak „a kezére rá lesz ütve”, - mi másra való az állam, ha nem a tiszteletlen közemberek megleckéztetésre és büntetésére?”

Nem, az állam nem erre való, hanem az ország menedzselésére!

Nem, a magyar nép nem „kezelhetetlen” közép-ázsiai, hanem közép-európai keverék-nép.

Nem, a Fidesz elitjének nincs történelmi joga kirabolni az államkasszát.

Nem, a magyarok képesek a jogkövetésre.

Nem, senki nem helyezheti magát a törvények fölé, mert az első alkotmányunk, a 13. századi Aranybulla óta írásban van foglalva a zsarnoki uralommal szembeni Ellenállási záradék!

Igen, mondjunk nemet a Fidesz eltorzult nemzettudatára!

• Kezdetben volt a közép és kelet-európai ÉRTELMISÉGI VÁLASZTÓVONAL: egyfelől a "zapadnyik/urbánus", vagyis nyugat-, és modernitás-barát irányzat (de a progresszió rendszerén belül maradó lázadó anti-kapitalizmussal); másfelől a "szlavofilek", akik a hagyomány által megszentelt, nem városias ("népies") vallásosság és hierarchia értékeit képviselték (antikapitalizmus, de a rendszeren kívülről).
• A fenti értelmiségi/ideológia ellentét gigantikus méretűvé vált azzal, hogy győzött a GLOBÁLIS LIBERÁLIS VILÁGREND, ennek a pozitív oldala az lett, hogy a korábban elnyomott, gyarmati sorban élő népek számára "szabaddá vált” elindulni a piaci versenyben, aminek lett sok vesztese, de győztese is. Mindenesetre a "népi/nemzeti/vallási kultúra" kontra "urbánus civilizáció" ellentét világméretűvé vált; az euro-atlanti globalizmust kihasználni tudók és a le- illetve kívül maradók közt. Jellemző, hogy a fanatikus iszlamisták által a nyugati „istentelen” életmódot jelképező amerikai „Világkereskedelmi Központ” elleni támadást mennyire „megértette” a globalizmus-ellenes „nép-nemzeti” jobboldal (Magyarországon Csurka MIÉP-je). És amikor régebben a Jobbik egy Nyugat-ellenes egységfrontban gondolkodott akkor kézenfekvő volt számára a nyitás az ellenpólus-Irán felé… Érdekes, hogy Mao elnök "a Falu bekeríti a Várost" elmélete mennyire másképp valósult meg, mint ahogy azt a "Nagy Kormányos" elképzelte: nem a szegény, de népes harmadik világ győzi le a fejlett, városias, liberális Nyugatot, hanem a hierarchikus szemléletű, nemzeti/vallási önzésre építő, a politikai korrektséget elvető „szlavofil” populizmus.
• A liberalizmus színeváltozása. Eredetileg a liberalizmus piacközpontúságot jelentett a jogállami keretek közt. A hatvanas évektől a globális világpiac és technikai fejlődés (például a nem hierarchikus, hanem hálózatos logikájú digitalizáció) melléktermékeként erősödött az emancipáció minden téren: a női egyenjogúságtól kezdve az egyenrangú vallások és ideológiák „svédasztalának” megjelenésén át egészen a „PC” nyelvezetig. Valószínűleg a globalista elit tüntetően szuper-toleráns „neo-liberalizmusa”, a 2008-tól kezdődő világválság és a túl sikeres „fejlődő országok” okozta FRUSZTRÁCIÓ vezetett a DEFENZÍV populista nemzetbe-vallásba való bezárkózáshoz.
• Az elit-ellenesség magával hozta a populista „politikailag inkorrekt” beszédmódot és felerősítette a politikai/kulturális giccset. Természetesen a GICCS ELKERÜLHETETLEN, ahogy a magánember esetében is mindenkinek vannak „élethazugságai”. Tulajdonképpen a liberális elit háttérbe szorításával a társadalmi „felettes én” került zárójelbe és ez a folyamat utat nyitott a mélyben rejtőző indulatok és vad „neo-barbár” vágyaknak (rasszizmustól a nőellenességig).

A nemzeti giccs, vagyis a múltat megszépítő-meghamisító mítoszteremtés, amely nem jobb, nem rosszabb a globális giccsnél (pl. a rossz holywood-i, bollywood-i filmeknél) a kérdés inkább az, hogy ezeket milyen mértékben akarják lenyomni a torkunkon, illetve hogy a józan eszünk, ízlésünk és egész európaias műveltségünk mennyire tiltakozik ez ellen…