Nem egy járványról van szó, hanem a világ túlnépesedéséből és a klímaváltozásból fakadó első, de feltehetően nem utolsó egészségügyi és szociális katasztrófahelyzetről, amelynek következtében, ha nem leszünk elég bölcsek és előrelátók, akkor népvándorlás és háborúskodások következhetnek.

Nem a 10 éve teljhatalommal kormányzó Fidesz politikai csődjéről van szó, habár a 2008-2009-es gazdasági válság után Orbán úgy tett, mintha a bal-liberális kormányok kezelték volna rosszul a helyzetet, de most hamarosan rá kell jönnie (ha eddig nem tudta volna) hogy nemzetközi pénzügyi segítség nélkül a magyar gazdaság simán beleroppan a nemzetközi válságba.

Nem Európáról van szó, bár a koronavírus járvány világosan megmutatta, hogy ez Európai Unió nemzetállamokon alapuló szerkezete rossz: egyfelől sokszor nem egy nemzetállamnak, hanem egy adott régiónak van döntő szerepe egy válság megállításában. Hiszen azért spriccelt szét a fertőzés Olaszország-szerte, mert nem tudták hermetikusan elzárni Milano környékét az ország többi részétől. Másfelől járvány esetén a nemzetállamoknál magasabb uniós döntési fórumra kell bízni az intézkedések koordinált elrendelését: egy sürgősen létrehozandó Európai Közös Járványügyi Hivatalra! Egyáltalán, ha az európai civilizációt meg akarjuk védeni a következő 100 évben, akkor az Unió alkotmánymódosításával meg kell teremteni az egységes működés feltételeit a Közös Pénzügy-, Külügy- és Hadügyinisztérium, valamint egy összeurópai Titkosszolgálat és Ügyészség felállításával.

A járványhoz hasonló kataklizma következményeinek kordában tartásához nem elsősorban demokráciára van szükség, hanem jól előkészített, fegyelmezett cselekvésre, az ehhez szükséges önfegyelemmel együtt - mint azt jól mutatta a kínai példa.

Nem az emberiségről van szó, immár túl kellene lépni az emberközpontú világképen! Az Ember, - amely maga is része az állatvilágnak - legyőzte a természetet és most az a kötelessége, hogy a megmaradt állat- és növényfajokat, tehát a közös életterünket, a Bioszférát megmentse!

A jövő még homályos, de már ma is vannak bíztató jelek: a diákság „Kihalás Lázadása”(Extinction Rebellion), az olyan egyházi személyek a kiállása a tágan értelmezett környezetünk védelméért, az egyetemes Élet szentségéért mint a Dalai Láma, vagy Ferenc pápa. Nem kell a sötétben tapogatózni: 2020 tavaszán tömegek kaptak ízelítőt abból, hogy nincs szükség sok utazgatásra, hogy értelmes dolog a távmunka, a távtanulás, a helyi áruk fogyasztása; több időnk maradhat a családunkra, az elesett emberek megsegítésére és a pénzben ki nem fejezhető Bioszférát gondozó társadalmi munkák elvégzésére. Pénzben talán nem, de a szociális és környezetvédő tevékenységet honoráló digitális pontrendszer alapján azért igen!

Miről van tehát szó?

A Bioszféra élővilágának - és azon belül az embernek - a túléléséről. Ez a tét.

Az összes liberalizmus és globalizmus-elleni politikai irányzat: az 1950-es évek (csak nevében internacionalista, de igazából bezárkózó) rákosistáitól a Fideszig azt állítják, hogy Magyarországnak, amennyire csak lehet politikailag „szuverénnek” és gazdaságilag önellátónak kell lennie.

A koncepció hátterében az „állam-fetisizmus” áll, vagyis a piaci/liberális rendszerrel szakító, „totális”, tehát központilag irányított, jegyrendszer-szerű elosztáson alapuló állam kiépítésének vágya áll, másfelől a kamaszosan torz önkép: egyfelől a nagyképűség, miszerint a magyar kormánynak kijár ugyanaz a „tekintély”, mint a világ nagyhatalmait képviselő kormányoknak, de ugyanakkor egyfajta túlzó kishitűség is, miszerint a magyarok büszke önérzetét állandóan táplálni kell (akár történelem hamisítással is), mert a globalizmus "végzetesen" fenyegeti a magyar identitást. Vagyis összemossák a nemzeti érzést a nemzetállammal, és amíg az utóbbinak a szerepe és súlya csökken a nemzetközi viszonyrendszerben, addig a nemzeti identitás - tegyük hozzá szerencsére - az államtól független kulturális és érzelmi közösségi érzés.

Az a baj, hogy a fideszes „csak a külcsínre, de a belbecsre már nem adó” politizálás megbosszulta magát: az egészségügy és oktatásügy csak egyéni, heroikus erőfeszítések révén maradt működésképes és most úgy látszik, hogy a Fidesz-állam alkalmatlanná vált a feladatok tervszerű és humánus kezelésére.

A járvány annyi pozitívummal járhat, hogy rávilágít arra a tényre, hogy a magyarság önállóan nem, csak az európai közösség tagjaként maradhat életképes!

Ha a világjárvány más válságokkal kombinálódik és dagad egyre kezelhetetlenebb gazdasági-pénzügyi-politikai krízissé, akkor ennek az egyik kimenete a háború, mert ha a nemzetállamok frusztrálódnak, akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy háborúval vezetik le a feszültséget. A másik kimenet egy új világrend kialakítása lesz, új szabályokkal és standardokkal - ami már nem is tűnik annyira utópisztikusnak, mint pár hónappal ezelőtt.

Amennyiben a koronavírus járvány az idősebb korosztályt tizedeli meg, úgy leginkább a nemzetállami bezárkózást támogatók (pl. a Brexit-hívők) létszáma csökkenhet érzékelhető módon és ezzel párhuzamosan egyre nőhet a választásra jogosultak közt a „Greta Thunberg generáció” részaránya, azoké, akik elutasítják a „Zárt hadiállam”-ot, amelynek kezdeménye Magyarországon épp március 13-án mutatta ki a foga fehérét, hiszen a magyar jobboldal egyik befolyásos személyisége a koronavírus-járvány kapcsán katonai cenzúra bevezetését követelte. A „Zárt hadiállam” nem a válság-megelőző és megoldó képességéről ismerszik meg, hanem az események elhallgatásáról, elhazudásáról -  így volt ez Közép-Európában az első és második világháborúban és Szovjetunióban, például Csernobil esetében.

Mivel a válságok következtében hitelüket vesztik a jelenlegi politikai és gazdasági „erőközpontok”, ezért nemcsak az Orbán rendszernek lesz idővel „kampec”, hanem a világ pénzügyi és civilizációs kereteinek is. Ha az emberiség nem követ el egy újabb világháború kirobbantásával öngyilkosságot, akkor ráébredhet arra, hogy az egységes és életet adó Bioszféránál nincs nagyobb kincse a Földön!

Ma „csak azok fújják a nacionalizmus meg a vallás nótáját, akik – félszükben – a legelszántabban próbálnak útjába állni a beköszöntő változásoknak. Félnek, mert sejtik, hogy velük magukkal együtt az általuk hirdetett világkép, hit, értékrend, identitás is a teljes feledésbe merül, és senki sem fogja megsiratni. Abban bízva, hogy megerősíthetik és tartósíthatják identitásukat, vészharangokat kongatnak, összezárják soraikat, és állandó hadiállapotra rendezkednek be.” (D. Cupitt: Eltűnt istenek nyomában, Kulturtrade, Bp. 1997 – 122.old.)

Az új világrend legfontosabb jellemzője remélhetően az erőforrásokkal való takarékosság és a munkával töltött idő minimálisra csökkentése lesz. Ez paradox módon egy hatalmas visszatérés lesz, igaz magasabb fokon, az emberiség több százezer éves ősi életmódjához, amelyről ezt írják: „Újabban az antropológusok megpróbálják megvizsgálni azt a kérdést is, milyen nehéz a gyűjtögető-vadászó életmód valójában? Csakugyan állandó robot-e az éhhalál szélén? A kanadai Richard Lee 18 hónapon keresztül vizsgálta a kung Szan (busman) törzset…a kungok étrendje általában húsból, mongongomagból és más növényi eredetű táplálékból áll. Ez a vegyes étrend a kungoknak 10 százalékal több kalóriát biztosít, minta az Egyesült Államok Élelmezésügyi Minisztériuma által ajánlott napi mennyiség, és 50 százalékkal több fehérjét. Mármost az étrend elemzésének első meglepő eredménye, hogy a szükséges kalória kétharmadát növényi eredetű táplálék biztosítja, s nem a hús, és ugyanígy a fehérjének is 60 százalékát. /…/ Az elemzés legmegdöbbentőbb adata azonban a teljes élelemmennyiség beszerzésére fordított erőfeszítés nagysága. A kungok átlagosan két és fél napot dolgoznak egy héten, s mert a munkanapjuk 6 órás, a heti munkaidő 15 óra. És mindezt olyan étrendért, amely jócskán meghaladja a nyugati szabványokat. Mi több a fiatalok általában húszéves korukban kezdenek el dolgozni, és hatvanéves koruk táján vonulnak nyugalomba. A fiataloknak van idejük arra, hogy játszanak és szórakozzanak, sőt bátorítják is őket, az időseket pedig megbecsülik tapasztalataikért és a környező világ ismeretéért. Amikor Lee a táborokat meglátogatta, feljegyezte, hogy hány „nyugalomba vonult” ember él a közösségben: kiderült, hogy a teljes népességnek körülbelül 10 százaléka. Ez az arány összemérhető az ipari világban megfigyelhetővel. /…/ A kungok tevékeny életüknek mintegy harmadát munkával, egy másik harmadát más táborokban élő rokonok és barátok látogatásával, a harmadik harmadát pedig látogatók fogadásával töltik./…/ A tekintélyes szabad idő óriási lehetőségeket nyit a „kultúra felépítésére”, ami a kungok esetében éneklést, rituális táncokat, és mesélést jelent.” Roger Lewin: Bevezetés a bőségbe, in: J. Cherfas, R. Lewin: Nem csak munkával és az ember, Gondolat Bp.1986 – 14-16.old.).

A robotizáció, az internet és a Mesterséges Intelligencia századában nyílván mindez nem „törzsi” szinten termelődik majd újra, de fontos észben tartani, hogy létezik egy ősi minta, amit fel lehet használni az új, „emberszabású” és közben a Bioszférát is megőrző paradigma kialakításánál!

A "Haza minden előtt!" jelszó nem összeegyeztethető a mai orbánista nacionalizmus „Nekünk Magyarország az első” jelmondatával, mert amíg a Fidesz tekintélytisztelő, megalkuváson alapuló kollektivista társadalmat akar felépíteni, addig a „Haza minden előtt!” lázadásra buzdító csatakiáltás volt! A Márciusi Ifjaktól cseppet sem idegen Nagy Francia Forradalom szellemében azt sugallta, hogy nem számít sem az Isten, sem a császár: csak a feudalizmus ellen felkelt forradalmi ország védelme!

De az akkori Magyarország-fogalom sem volt azonos a maival!

A reformkor politikusai nem voltak naivak; az egyre növekvő számú nem-magyar anyanyelvű lakosság, de az elégedetlenkedő magyar jobbágyság társadalmi integrációja érdekében azt találták ki, hogy a feudális adóterhek megszűntetésével, a szabad költözés és tulajdonszerzés jog megadásával, valamint a jogbiztonság megteremtésével a korábban a nemesi nemzetből kizárt több millió ember számára elnyerhetik a lojalitásukat. A jobbágyfelszabadítás terve megvalósult, de a bécsi mesterkedések, a magyar politikusok késlekedései és a magyar-ellenes ortodox egyházak miatt a nemzetiségek sajnos mégis szembefordultak a magyarországi elittel.

A kormány propagandagépezete olyan manipulált klip-et készített, amelyen a magyar zászlók tengere jelzi 1848-49 nacionalista és „egyedi” jellegét holott a pesti megmozdulás csak egy kis momentuma volt a „Népek Tavaszának”; a párizsi és a bécsi forradalmi hullámnak! A klip azt szuggerálja a nézőnek, hogy Magyarország kis szuverén szigetként létezhetett volna és létezhetne ma is Európa nélkül, ami ostoba és veszélyes fikció!

Végül viccesnek tartom, hogy a mai NER ideológusok által ha ma élne bizonyára „idegenszívű”-nek és „kommunistának” titulált Mihajlo  Stančić (magyarul Táncsics Mihály) kiszabadítása a budai vár börtönéből szerepel a videóban…Lelkük rajta!:)

Minden valamirevaló országnak van küldetéstudata: a franciáknak a "Szabadság-Egyenlőség-Testvériség" köztársasági eszménye, az oroszoknak az, hogy Moszkva a "3. Róma", vagyis az oszmán-törökök által elfoglalt Konstantinápoly örököse, így tehát az eredeti/ortodox keresztény hit egyetlen letéteményese, az Egyesült Államoknak pedig a protestáns/presbiteri önkormányzatiság és jogállamiság terjesztése, a demokrácia zászlóvivőjeként.

Magyarország nemzetközi megítélése a középkorban nagyon jó volt: aranyban, ezüstben, valamint jó minőségű földben gazdagnak látták az európaiak. Ennek következtében Magyarország - az arany- és ezüstbányák 15. századi kimerüléséig befogadó ország volt, egyfajta "Ígéret földje", ahova nagyon sok helyről érkezett a képzett és kevésbé képzett munkaerő. Aztán lett a nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú Magyar Királyság egy történelmi pillanatig a Balkán és Európa védőbástyája...aztán a megsegítendő, önmagát a török uralomtól felszabadítani nem tudó ország...aztán 1848-49 és 1956 forradalmi nemzete.

Ami nem került át a Horthy időszakból az orbáni időszakba az a Klébelsberg Kunó-féle, a művelődés ügyét stratégiai céllá alakító Kárpát-medencei "kultúrfölény" gondolat, ami viszont újra itt kísért, főleg Trianon kapcsán, az az "öncélú nemzet" koncepciója, ami szerint Magyarország küldetése az, hogy "nagy" és félelmetes legyen, mint a "kásleri" sosem-volt múltban...

Pedig lehet, hogy nagy küldetéstudat helyett elég volna, ha az elesetteket segítő állammal, kényelmes életfeltételekkel és reményteli európaias jövővel rendelkezne...