Hihetetlen szerencsénk van a koronavírus járvánnyal, mert lehetne gyorsan terjedő agyvelőgyulladás, születési rendellenességet, vagy vérzéses gyulladást (ebolát) okozó pandémia is! Mindenki emlékszik arra a középiskolai tanulmányaiból, hogy a pestis  milyen világtörténelmi sorsfordulókat okozott: meggyengítette a görög-keleti kereszténység védekező képességét épp az oszmán-török Konstantinápoly-elleni támadása előtt, vagy Nyugat-Európa lakossága harmadának, felének a pusztulása miatt a megmaradt parasztok, - jobb alkupozíciójuk miatt - már sikerrel harcolhattak a jobbágyi alávetettség ellen és a korábbi röghözkötésből szabadulva tömegesen költöztek városokba, utat nyitva ezzel a kapitalista fejlődésnek! Vagy gondoljunk Dél-Amerikára, ahol nem annyira a spanyol gyarmatosítók fegyverei mint inkább az általuk behurcolt betegségek győzték le az indián birodalmakat…

Lehet ábrándozni arról, hogy a koronavírus-elleni vakcina beadása után minden visszatér a régi kerékvágásba, de ez illúzió. Ha más nem is fog történni; előre látható, hogy 2020 második felétől Kína felzárkózik a neki amúgy is súlyosan eladósodott Egyesült Államok mellé és megszűnik a világ angolszász hegemóniája!

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberiség ne legyen kitéve ennyire a járványoknak és mellesleg a kínai digitális diktatúrának?

A „gyógymód”, akárcsak minden terápia, nem lesz kellemes:

• Le kell fékezni a lassan irányíthatatlanná váló globális kapitalizmust, de nem a nemzetállami elkülönülés és az ezzel járó viszályok erősítésével!
• Le kell fékezni a gyorsan növekvő jövedelmi különbségeket a világban; igazságosabb elosztási viszonyokat teremtve; bőrszín, nemzeti, vallási és nemi különbségekre való tekintet nélkül!
• Az értékpiramis csúcsára a Föld végtelenül hosszú túlélése kerül, más szóval a Bioszféra Bölcsesség. Vagyis a legfőbb érték az Élet, az Élővilág lesz, és semmiképpen sem az Ember és annak kényelme! Természetesen mindenki megőrizheti vallásos, nemzeti és humanista identitását, de azt a legfőbb értéknek; a földi élet szentségének alárendelve.
• A „világ mellényének újragombolása” nem igényel erőszakos forradalmat. Ez egy elhúzódó folyamat, amely akár a 21. század második feléig is eltarthat, de elkerülhetetlen. És remélhetőleg ennek egyik lehetséges előmozdítója, a Kínai Kommunista Párt nem követi a néhai Mao pártelnök „Falu bekeríti a város” stratégiáját, magyarán hogy a népes, de szegény harmadik világ képviseletében Kína, - - akár atombomba bevetésével is - legyőzi a gazdag Nyugatot. Nos, Kína sikert aratott világháború nélkül is, még ha a végső győzelemtől távol is áll.

A jó hír az, hogy a „Bioszféra Bölcsesség-világa” kirakójáték minden kis darabkája létezik, csak össze kell rakni!

• Ellenőrzés alá kell vonni tőzsdei és más értékpapír kereskedést, erről írta a 2008-as világválság kapcsán Soros György: „Az 50-es években nagyjából eltemették a „laissez faire” elméletet, de a 80-as években mégis visszatértek hozzá. A pénzügyi hatóságok ennek hatása alatt vesztették el a pénzpiacok feletti ellenőrzésüket, s ezzel alakult ki az a „szuperbuborék”… ami most kipukkadt. Az amerikai gazdaság ettől a fundamentalista tételtől, és erre épülő deregulációs rezsimtől vezetve vitte a falnak a világot. (Almási Miklós: Hova tűnt az a rengeteg pénz? Atheneum, Bp. 2009; 46-47.old). Figyelemreméltó a nagy tekintélynek örvendő Helmuth Schmidt javaslata, aki kancellársága előtt pénzügyminiszter volt és azt javasolta a G20-nak a világgazdasági depresszió/zuhanás leküzdéséhez: „Minden magánintézet (beruházási bank, beruházási- és nyugdíjalap, fedezeti alap, részvénykezelő, biztosítótársaság stb.) és minden, a piacon használatos pénzügyi eszköz felügyeletét egyetlen bank- és pénzfelügyeleti szervnek kell alárendelni… Minden pénzintézetnek büntetés terhe mellett tilos lenne betéteket, illetve hiteleket kezelni, melyek jogilag un. adóparadicsomokban vannak bejegyezve”… Schmidt tudja, hogy csak a fináncszféra világméretű átalakítása ér valamit. Ameddig kimarad belőle egy-két állam, a spekulatív tőke azonnal odamegy, s onnan kezdődik elölről a válságtermelés. (Almási u.o; 166.old.) Amíg vannak off shore-/adóparadicsomok, addig érdemes bűnözni, magán és állami vagyont sikkasztani. A globális problémára globális megoldást kell találni!
• Aki tehetsége és szorgalma révén meggazdagodik élvezze annak jól megérdemelt gyümölcsét, de ne örökíthesse tovább a vagyont - ily módon elkerülve a túlzott tőkefelhalmozódást egy családon, klánon belül. A sikeres üzletember, politikus, feltaláló, művész, szakember stb. halála esetén a személyes tulajdona; a ház, a gyerek taníttatása, az autó maradhat a szűk család birtokában, de minden más vagyonelem kerüljön vissza a világ társadalmának „közös kalapjába”. Innét aztán alapjövedelem formájában egyfelől a legszegényebbek megélhetését lehet finanszírozni (Figyelem! Nem kényszerülnek a szegények és üldözöttek népvándorlásra!) és esélyt nyújthat a világ minden gyerekének az azonos életkezdésre, a tehetsége szabad kibontakoztatására.
• F. Schumacher „Small is beautiful” (A kicsi szép) című könyvének megjelenése óta tudjuk, hogy a buddhista közgazdaságtan és a hozzá sokban hasonlító ókori görög-római sztoikus hagyomány alternatívát kínál a frusztráló és egyoldalúan gazdaság-centrikus életmódnak. Schumacher szerint a buddhista közgazdaságtan lényege a szenvedés csökkentése és a mértéktartás. A gazdasági cselekvés akkor igazolható, ha nem növeli, hanem csökkenti az összes érintett lény szenvedését. A buddhista felfogás szerint „a fogyasztás csak eszköz az emberi jólét megteremtéséhez, a cél a fogyasztás minimumával elérni a jólét maximumát.” Egy buddhista számára abnormális, hogy a javakat többre értékeljék az embereknél, vagy, hogy többet érjen a fogyasztás, mint a teremtő cselekvés, a holt tárgy, mint maga az ember. Ez nem más számukra, mint a sötétség erői előtt való kapituláció. (E.F. Schumacher: Small is beautiful Le Seuil, Paris 1978; 57.old.) „A modern gazdasági gondolkodás maximális fogyasztásra ösztönöz. Ezzel ellentétben a buddhista közgazdaságtan megérti, hogy a „jól-lét”-hez a ’nem-fogyasztás’ is hozzájárulhat.”(Zsolnai László: In: Zsolnai L. (szerk.) Boldogság és gazdaság. Typotex, Bp 2010; 15.old.) A fogyasztás alapvetően rivalizáló, mi több fennhéjázó jellegű… A rivalizálásból eredő „jövedelmi fegyverkezési hajsza” nem vezet eredményre. Egy alapvető jövedelmi szint elérése után a személyközi kapcsolatok minősége és gazdagsága sokkal jobban hozzájárul a személy boldogságához, mint a növekvő jövedelem vagy a fogyasztás.” (Zsolnai i.m. 18-19.old)

A luxusról lemondó ideálról szól a sztoikus filozófus-császár is; Marcus Aurelius: „Mert ha embertársaiddal jót tettél mit akarsz még?...Mintha a szem fizetést kérne azért, mert lát, és a láb azért, mert jár! Mert amint ezek a testrészek arra termettek, hogy alkatuknak megfelelő működésükkel betöltsék sajátos feladatukat, úgy az ember is, aki tulajdonképpen azért születik, hogy jót tegyen, ha valami üdvös vagy közhasznú tevékenységet fejtett ki, csak azt tette, amire rendeltetett. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát.” (Marcus Aurelius Elmélkedései, 1983 Bp, Európa Kiadó; 139-140. old).

• Hogy mit is jelent pontosan és miképpen hozzuk létre a „Bioszféra Bölcsesség” uralta világot, az közös gondolkodást és erőfeszítést igényel. A „Bioszféra Bölcsesség” nem valami radikális zöld ideológiát jelent, nem egy vegetariánus, pláne nem vegán étrendre fogott emberiséget! Az ember az állatvilág része és mint ilyen egyszerre fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot, bár a mesterséges hús-szövet építés , a 3D ételnyomtatás új távlatokkal kecsegtet. Az ember helyét tehát itt kell keresni, az életvilágról gondoskodó, önkorlátozó szerepben. És mivel városiasodás üteméről azt jósolják a szakemberek, hogy 2050-re a világ lakosságának 60-80 százaléka lesz városlakó, ezért közös felelősségünk, hogy a kialakuló „a mesterséges intelligenciával feljavított, ’okos’, a házfalakra felfutó, függőleges kertekkel-teli megavárosok” egyre inkább önellátóak legyenek energetikai, élelmiszertermelési szempontból.

A koronavírus-járvány mintát mutatott arra, - főleg a következő generációknak - hogy elképzelhető széles körben a takarékos otthoni munka és a környezetet nem megterhelő, kevés utazással jellemezhető élet.

Ismerve Kína hatalmas előrelépését az okos és zöld városok építésének területén, nem beszélve a világuralmi ambícióiról - a világ többi részének is fel kell venni a ritmust! Ha van Európának küldetése, akkor az a Kínai digitális diktatúrával szemben kialakítandó Bioszféra-alapú új világrend szervezése és menedzselése az angolszász hatalmakkal, Oroszországgal, az arab világgal, Izraellel és Dél-Amerikával közösen, amihez – mint kész tényhez - hozzá lehet kapcsolni Kínát is!

"Egy indiai bölcs - Swami Buddharakita Teyra – szerint megdöbbentően fegyelmezetlen az európai emberek gondolkodása. Képzeletükben mindig az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs. Vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. És a két nincs között alig élik át az egyetlen vant, a jelent.

Örök jelenben kellene hát élni, s főként bátran, vállalva vágyainkat, igényeinket, a szív követeléseit…

Csak a jó életet követheti jó halál. Amikor az ember már nem kívánkozik vissza. Egy teljes életet élő ember iskoláskorban nem vágyik vissza az óvodába. Felnőtt korában nem akar kamasz lenni. Öregen nem akar fiatal lenni. S talán, amikor jó vénségében betelt az élettel, nem akar tovább élni…

Ennyi múlik rajtunk. A többi a világon múlik. A társdalom viselkedéskultúráján, amit egyedül abból lehet megítélni, hogy miként bánnak az éppen kiszolgáltatott helyzetben lévő emberrel. A szülő a gyerekével, a tanár a tanítványával, az orvos a betegével, a hivatalnok az ügyféllel, a kereskedő a vevővel, a pincér a vendéggel, az autóban ülő a gyalogossal…

Az ember mindenekfelett jó életre vágyik. Először ezt kellene számára biztosítani.

Valóra kellene váltani az újszülöttet körülrajzó ígéreteket, terveket, álmokat. Török Sándor írja: „Mikor megszületik valaki, mennyi mosoly, öröm és gyengédség veszi körül. És amikor meghal, mennyi fájdalom, könny és gyász. De, ami e kettő között történik vele… Emberek, irgalom! Gyermek voltam, és halott leszek!”

Popper Péter: Fáj-e meghalni? Saxum, 2012;  95-100. old.

Orbán Viktor hatalmi tekintélye azon alapult, hogy a gyors döntésekre képes illiberális állam hatékonyságban felülmúlja a „vitatkozgató” Nyugatot, ezen túl mögötte áll nemcsak a magyar választók többsége, de a keleti támogatók is: a türköktől, Putyinon át a kínaiakig. Ez a legitimitás kérdőjeleződött meg most.

Mi vezetett idáig?

• Orbán régi politikai játékosként nem engedett politikai egyéniséget felnőni maga mellett; csak magában bízik. Ebből a rossz beidegződésből képtelen volt visszavenni és a vészhelyzetet felismerve, túlbecsülve a válságkezelői képességét, csak egy megoldást látott maga előtt: teljes szabadkezet akart a kézi-vezérlésű hatalomgyakorlásához. Nem valószínű, hogy tartós diktatúrát akart volna bevezetni, csak a helyére akarta tenni az ellenzéket, illetve az ellenzéki önkormányzatokat.

Mivel rutinból akarta átverni ezt az országgyűlésen, nem volt eléggé körültekintő és elszámította magát. Olyan volt, mint az a forrófejű autóvezető, aki előzés közben hiába látja a vele szembejövő teherautót nemhogy fékezne – ez egyszerűen eszébe sem jut - hanem még inkább rátapos a gázpedálra, így a frontális ütközés elkerülhetetlen. Soha nem gondolta volna, - főleg ebben a káoszban - hogy a felhatalmazási törvény kapcsán a korábban oly lomha Néppárt és EU ilyen gyorsan és élesen reagál!

• Ráadásul döbbenettel kellett tudomásul vennie azt, hogy a korábbi „nyájas keleti barátok” a nem túl nagy segítségért is kevéssé baráti árat kérnek.
• Túl sokáig nem fókuszált a járványra, mert előítéletei voltak a klímakatasztrófával és „járványveszéllyel riogató kockásingűekkel” szemben. És a magyar valóságtól elzárt Fidesz párt-elit vagy nem tudta, vagy nem merte figyelmeztetni a baj tovagyűrűző hatásaira.
• Eddig nem okozott gondot egy kis késlekedés a cselekvésben, mert mindent be lehetett pótolni „rohammunkában”, de ezúttal túl sok és sokféle irányból érkező zavart kellett elhárítani, ezért a reakcióidő lelassult. Túl sok egészségügyi, külpolitikai, gazdasági és belpolitikai probléma szakadt egyszerre a miniszterelnök nyakába, aki időzavarba került.
• Mivel a rossz vezetési stílusának köszönhetően nagy többségében „fejbólintó-jánosok”-ból áll a válságkezelő csapata, ezért is folyamodott, csodafegyverként, a katonaságon keresztüli kézi vezérléshez. De mint tudjuk nem léteznek „csodafegyverek”…

Mindenki számára, aki el akarja kerülni a közelgő egészségügyi-gazdasági-szociális-politikai katasztrófát az lenne a legjobb, ha a Fidesz „házon belül” keresne megoldást, például a kialakult helyzetért felelős kormányfő „felfelé buktatásával” (Áder helyére, köztársasági elnöknek, vagy ENSZ nagykövetté stb.)

Remélhetőleg külső szakértőkkel kibővített, hangsúlyozottan nem-illiberális fideszes kormány még kivezetheti Magyarországot abból a kül- és belpolitikai válságból, amelybe Orbán Viktor szerencsétlen politikájának következtében belesodródott.

A Fidesz jelszava még mindig: „Nekünk Magyarország az első!” – na hadd lássuk!

Lewis Mumford: „Különös módon a többféle foglalkozás és az inkább változatos, mint szakosított élet megvalósíthatóságának egyik legjobb példája a békeidők munkarendjének megszakításából származik, amit nagy méretekben az első világháború okozott és aztán ismételten a második. E válságokban, mikor csak korlátozott idő állt rendelkezésre az átképzés végrehajtásához, az emberek nemcsak foglalkozást cseréltek, hanem jellemüket is megváltoztatták. Olyan emberek, akik azelőtt biztos foglalkozásokat választottak, most  a veszéllyel és a kínzással számoltak a földalatti ellenállásban; képesítés nélküli lányok, akik sohasem bántak még varrógéppel sem, az eszterga és a pontozó elsőrangú kezelői lettek; háziasszonyok, akik sohasem dolgoztak otthonukon kívül, kórházi ápolónők lettek, vagy elsősegélynyújtók, és elviselték az ágytálazást, az undorító betegségeket, súlyos testi sebesüléseket; középkorú férfiak, akik mindig meghátráltak a veszélytől, légóparancsnokká és mentőautó-sofőrökké változtak; nyugtatgatták a megriadtakat, és a romok alól csonka és halott testeket ásták elő.

Semmi sem mutatja meg jobban az életre szóló szakosodás nevetséges fölöslegességét, mint a gyors alkalmazkodás e példái. Sok esetben, ha jól ítélem meg a későbbi találkozásaimat az ilyen emberekkel, ezek a szerepváltozások önbizalmuk és képességeik növekedésének élményét nyújtották nekik. A jutalmuk nem hatalom, haszon vagy tekintély, hanem az élet elmélyülése volt. A közös élmény elveti az összes régi kasztrétegződést és beidegződést. Megmutatja, hogy van az emberi erőforrásoknak olyan mély tartaléka, amelyből az erő rendszere csak válságos pillanatokban merített.”

Lewis Mumford: A gép mítosza, Európa Kiadó, Bp. 1986; 302-303. old.

A Fidesz számára életbevágóan fontos lett a felhatalmazási törvény, mert előre látható, hogy a járvány először alig kezelhető egészségügyi vészhelyzetet idéz elő, ami majd éhséglázadással fenyegető szociális katasztrófát, vele párhuzamosan gazdasági-pénzügyi összeomlást és végül olyan politikai válsághelyzetet teremt, ami a Fidesz végét jelentheti.

A „Fidesz-burzsoázia” abban reménykedett, hogy legalább a 2026-os választásig kihúzza az Orbán-rezsim és csak azután, vagy még később derülnek ki a disznóságok, hogy az állam sem a társadalombiztosítást, sem a nyugdíjellátást nem tudja rendesen biztosítani, hogy a „nemzeti-keresztény” politika sem a középosztályon kívüli „néppel”, sem a nemzet jövőjével nem foglalkozott érdemben. A nemzetállami technokraták és oligarchák ugyan számoltak egy esetleges összeomlással, vagyonmentéssel és menekülő útvonalak kialakításával, de mindezzel, csak mint valami a távoli kockázattal. De a koronavírus-járvány keresztülhúzta a számításukat; a kialakult vészhelyzetben, már biztosan nem elég a szokásos fideszes politikai blabla és a „hadvezéri pózolás”!

Vegyük számba, felsorolásszerűen, milyen bűnök száradnak a Fidesz vezérkar lelkén:

- Elszabotálták a „humán” intézményrendszernek, azon belül az egészségügynek és az oktatásügynek a reformját. Mindezek fontosságát a Fidesz értékrendjében jól jelzi, hogy képesek voltak egy Kásler-t állítani a magyar „emberi erőforrások” igazgatásának élére!

- Leépítették a szociális hálót (azt gondolván tévesen, hogy majd az egyházak helyettesítik az államot).

- Elvonták az önkormányzatok pénzügyi forrásainak nagy részét, aminek következtében nemcsak a helyi demokratikus politika, de a helyi válságkezelés is megbénult. Mivel minden tisztviselő felülről várja parancsokat, ezért lecsökkent a válsággal megbirkózni képes önálló, bátor és leleményes cselekvés esélye.

A Fidesz-kormány mindezek következtében az események után kullog, bár meg kell hagyni, nagyon katonásra veszi a figurát…

Már most kéne gondolni az egészségügyi katasztrófa utáni időkre; például a kártyán kiosztható ingyen pénzekkel, vagy jegyrendszerrel nemcsak a gazdaság működőképességének megőrzése érdekében, hanem a szegény és pénzügyi tartalékokkal nem rendelkező lakosság éhséglázadásának elkerülése végett is.

Jó volna, ha az ellenzéki pártok a civilekkel és szakemberekkel összefogva egy olyan internetes probléma-megoldó és információs platformot hoznának létre, ahol konstruktív ötletekkel segítenék a kilábalást a komplex válsághelyzetből, amibe a Fidesz kormányozta az országot.

Az önkéntes karantén + a sokoldalú párbeszéd a közösségi média keretein belül = talán csodákra képes!

"Amennyiben a Fidesz valóban nemzeti összefogást akar, akkor bizonyítsa be:
1) a felhatalmazás legyen határozott idejű;
2) a sajtót fenyegető passzus kerüljön ki a törvényből;
3) a kormányzati propagandára betervezett 150 milliárd forintot csoportosítsák át az orvosok, a nővérek, a mentősök bérének kiegészítésére;
4) az atlétikai világbajnokságot fújják le, a stadionépítés költségét fordítsák védőfelszerelésre és kórházi eszközbeszerzésre;
5) mostantól a TAO minden egyes fillérét kizárólag az egészségügy fejlesztésére és az oktatás modernizálására lehessen használni."

https://hvg.hu/itthon/20200322_Gomperz_Jarvanypuccs?fbclid=IwAR1X2S16fVQLeuosQcw9c5xXe5qi67olmOGbF4yN7X-nxPC0DU5S-TLAI9U