"Néhány évvel ezelőtt találtam egy színes metszetet. A 18. század elején készült Tirolban. Az akkoriban gyakori nemzet-karakterológiák egyike volt. A felső sávban egymás mellett sorakoznak az akkori Európa jelentős népeinek képviselői, nemzeti viseletükben. Bal oldalt az országok adottságaira s népeinek jellegzetes tulajdonságaira vonatkozó kérdések sorakoznak, s minden nemzet alá be avannak írva a válaszok.
Arra a kérdésre például, hogy miben voltak gazdagok e nemzetek, a spanyolok földjéről azt olvassuk, hogy "termékeny", a franciákéról azt, hogy "gondosan megművelt", a németekéről, hogy "jó", a lengyelekéről. hogy "erdős". A pálmát a magyarok viszik el; az ő földjükről az áll a táblában, hogy "termékeny és gazdag".
S hogy miből van fölöslegük? A spanyoloknak "gyümölcsökből", a franciáknak "árucikkekből", a németeknek "gabonából", az angoloknak "legelőkből", a magyaroknak viszont bőséggel van "mindenből".
Amikor azonban a népek erkölcsi s más tulajdonságaira kerül sor, a sorrend megfordul. A spanyolok "nagyvonalúak" és "gőgösek". A franciák "könnyelműek", "műveltek" és "fondorlatosak". A németek "jók", "ájtatosak" és "mindenhez értenek". A magyarok viszont: "hűtlenek", "a lehető legkegyetlenebbek", "árulók", "vérszomjasak" - vagyis a lehető leggonoszabbak. Nem hízelgők ránk nézve az állathasonlatok sem. A többiek "elefántok", "rókák", "oroszlánok", "medvék", mi magyarok viszont "farkasok" vagyunk.
/.../
Ha torz a kép, akkor is megszívlelendő. Mert ugyan a tej-és mézfolyamok azóta elapadtak, és talán kegyetlenek, vérszomjasak és farkasok sem vagyunk, de adott adott lehetőségeinkkel mintha ma sem tudnánk élni. Inkább viszálykodunk és vagdalkozunk."

Hankiss Elemér: A befejezetlen ember, Helikon Kiadó 2014 - 219-220. old.