A modern állam, a piacról élő polgárság érdekeinek megfelelően, arra törekszik, hogy kiszámítható, pártatlan és szakszerű legyen.

Amiként a nemzetközi üzleti kapcsolatok egységes mértékrendszert, egységes elszámolási módot igényeltek oly módon felmerült az igény a biztonságot nyújtó jogi keretrendszerre is. A felvilágosult abszolutizmus korában, tehát a 18.-19. században jött létre az a modern állam, amely a fejlődést részint a fegyverkezési verseny révén, részint az ellenőrzés alatt tartott piaci konkurencia-harc révén látta biztosítottnak. A modernsége abban állt, hogy nem valami isteni, vagy ősi kiváltságból eredeztette a legitimitását, hanem a haszonelvűségből.

Közben a protestáns, munka-központú etika még a mélyen katolikus országokban is behatolt és szó szerint „divatot teremtett”, aminek következtében a középkorias színes, páváskodó férfi viseletet lassan felváltotta egész Európában a praktikus, sötét színű öltözet. Ugyanez a haszonelvűség mondatta II. Józseffel, hogy az olyan szerzetes- és apácarend, amelyik csak imádkozik, de nem hajt semmi hasznot a császárságnak, az élősködője a társadalomnak és feloszlatandó.

Az állam és egyház szétválasztásának eszméje a hatalmi ágak szétválasztásának logikájába illeszkedett bele; ahogy a végrehajtó hatalmat, vagyis a kormányt az országgyűlés és az alkotmánybíróság ellenőrzi, ugyanígy a kontrollálhatatlan hatalmi monopólium létrejöttének elkerülése végett kívánatos a laikus polgári és a vallásos/egyházi szféra szétválasztása. Mert amennyiben ez a két szféra a cárizmusban, vagy a kalifátusban egybeolvad, ott nincs modern polgári állam csak nagy valószínűséggel erőszakos, vagy kevésbé erőszakos önkényuralom.

Bizonyára léteztek / léteznek bölcs despoták is, de az euro-atlanti civilizáció sikere épp a merész egyéni vállalkozásokon, a szabad közösségválasztáson, a városiasodáson és a jogállamiságon alapult. Szemben az „örök értékek”-en nyugvó, kollektív jellegű vallásos világnézettel a modernitás egyenrangúságot, hálózatosság felé mutató struktúrát és az egyéni tehetség felszabadítását jelenti.

A Fidesz-KDNP alig leplezett módon az állam és egyház újraegyesítésén fáradozik. A hittérítésen és a nemzeti öncélúság megerősítésén alapuló „nemzetstratégia” a modernség és az európaiság leépítését jelenti hosszabb távon. Ez a politika a keresztény-nemzeti államnak és vezetőjének szakrálissá tételéhez, megváltoztathatatlanságához és leválthatatlanságához vezet. A „szolgáltató állam” eszménye helyébe az „adományozó / kegyosztó” állam kerül. Öntudatos állampolgárok helyett jámbor, tömegesen állami és egyházi szolgálatban álló „közkatonává” válik minden magyar.

Küzdeni kell hát a Fidesz pártállami hatalmának és egyház morális hatalmának összeolvadása ellen, mert előre látható, hogy a „fékek és ellensúlyok” nélküli, bebetonozott állam-egyházi hatalmi monopólium a legkevésbé sem teszi lehetővé az állam kiszámítható, pártatlan és szakszerű működését!

Újsághír: „Szakács Árpád szerint ma is egy 1911-es szabadkőműves dokumentum alapján zajlik a történelem- és irodalomoktatás” /444/

A Szabadkőművesség valóban a haladás-ellenes konzervativizmus ellen vette fel a küzdelmet; pont az ilyen Raffay-Harrach-Kásler-Orbán-félékkel szemben a "Szabadság-Egyenlőség-Testvériség" jegyében.

 A modernitást elindító európai Felvilágosodás - amelynek a Szabadkőművesség az egyik fő szószólója volt - magában foglalta az állam és egyház szétválasztásának, a hatalmi ágak szétválasztásának és a vallási tabu megszüntetésének igényét a Tudomány és szólásszabadság nevében.

Egyáltalán az egyetemes emberi szabadságjogok érvényre jutásáért küzdöttek, ami persze semmilyen "faji", nemzeti, osztály felsőbbrendűséget hirdető elnyomó hatalomnak nem tetszett. Jellemző módon, hogy a kommunista diktatúra idején Rákosi Mátyás is betiltotta a polgári értékek talaján álló Szabadkőművességet.

A mai Magyarországon a hatalom szempontjából ártalmatlan baráti egyletként működő Szabadkőművesség lett ezek szerint a reakciós; tehát a társadalmi felemelkedést lehetetlenné tevő feudális hierarchiát visszasíró és nyíltan tudomány-ellenes Fidesznek az ideológiai bunkója a NER-t és a NAT-ot kritizálókkal szemben, a nacionalizmust hisztérikus felkorbácsoló Trianon propaganda-sorozat előestéjén...

• Az első világháborút lezáró versailles-i békerendszert a vesztes országok nagybirtokos és nagypolgári elitjei kénytelen-kelletlen, de elfogadták, mert jobban féltek a saját felbomlott hadseregük fegyverrel hazatérő, a harctéren elvadult, részeg, a háború értelmetlensége miatt a felesleges véráldozat felelőseit dühödten kereső katonáitól, mint az antant belső fegyelmet valamennyire fenntartó hadseregétől. Ezért hívták be Felvidék észak-nyugati részére az ott élő magyarok is a Cseh Légiót, hogy szabadítsa meg őket a állandó életveszélyt jelentő randalírozó, erőszakoskodó hazatérő honvédektől.
• Mivel a Központi Hatalmak eleve bukásra voltak ítélve egy elhúzódó háború esetén, hiszen nem volt sem elég hadra fogható emberük, sem anyagi utánpótlásuk, ezért a hátországot tökéletesen kizsigerelte a háború. Ennek ellenére a hazatérő bakák, akik legjobb bajtársaikat, falubelijüket vesztették el azt látták, hogy a fronthoz képest érintetlen, majdnem békebeli képet mutat Ausztria és Magyarország. És ők, a bakák voltak a balekok, hiszen a gazdagabb családok, ha tehették, kimentették a fiaikat a frontszolgálat alól, mi több sokan, hadsereg-beszállítóként haszonélvezői voltak a háborúnak. Ráadásul a több éves szenvedésükért kiszúrják a szemüket hazafias tirádákkal és filléres érdemkeresztekkel.
• Az összeomló császári-királyi hatalom amúgy is olyan politikai vákuumot hozott létre, amely kedvezett a nélkülöző, elkeseredett és forrongó tömegek lázadásának. Ebben a kontextusban nyer értelmet Károlyi követendő példaként kezdeményezett és a megbékélést szolgáló földosztása Kál-Kápolnán és az a törekvés, hogy ne lássanak több megfékezhetetlen, csőcselékké aljasodott katonát az utcán.
• Egyre több jel mutat arra, hogy 1917-ben az Osztrák-Magyar Monarchia titkosszolgálata pénzelte és juttatta el a németek segítségével Leninéket Szent-Pétervárra, hogy az ott kirobbantott forradalom miatt az orosz fronton minél gyorsabban elhallgassanak a fegyverek és a Központi Hatalmak az erőiket a nyugati és déli frontokra összpontosítsák. De az orosz forradalom bumerángként ütött vissza 1919-ban a vesztesekre; felvillantotta annak a lehetőségét, hogy a császárságok helyén ne is osztályalapú nemzetállamok jöjjenek létre, hanem a „bűnös” eliteket elsöprő világforradalom következtében rögtön a kommunizmus, vagyis a vagyonközösség társadalma, amelyben nincs sem gazdag, sem szegény. Az ebben az utópiában hívő német és magyar lázadók számára Szovjet-Oroszország létrejötte azt jelentette, hogy mindez lehetséges.
• Ezek után nem csoda, hogy a későbbiekben is inkább csak szavakban Trianon-ellenes, irredenta Horthy lenyelte a békát és gyakorlatilag elfogadta a békediktátumot 1920-ban.
• Csak két ország nem fogadta el hivatalosan a versailles-i békerendszert: Atatürk Törökországa és a kommunista Szovjet-Oroszország. Mivel az apokaliptikus világháborút pártoló nemzetieskedő jobboldal leszerepelt, ezért sok határon túl élő magyar a kisebbségi elnyomásból a kiutat a békerendszert megszüntető, határokat végleg lebontó világforradalomban kereste.
• A nyugatias, polgári-liberális Csehszlovákiában, a Franciaországhoz és Olaszországhoz dörgölőző Romániában sok magyar számára a fél-feudális Horthy-Magyarország nem volt vonzó alternatíva. Ezért kerestek sovinizmuson kívüli megoldást a kisebbségi helyzetük megszüntetésére.
• Így történhetett meg, hogy a Romániai Kommunista Pártot jószerével magyarok hozták létre. És a háború után a románok ugyanolyan előítélettel és gyűlölettel tekintettek a szocialista, „internacionalista” diktatúrát megalapozó magyar kommunistákra, mint Magyarországon a zsidó származású kommunista vezetőkre.
• Mára annyiban módosult a helyzet, hogy bár a jobboldal még mindig a határok békés, vagy nem-békés ide-oda tologatásában találja meg a küldetését, a velük szemben állók immár nem a kommunista világforradalomban hisznek, hanem a nemzetállami határokat „légiessé tevő” Európai Unió ideájában. Tehát a logika azt diktálná, hogy minden magyar, akinek fáj a trianoni békediktátum itthon és a környező országokban ne a világforradalomban keresse a megoldást, hanem a határok nélküli Európában.

Vajon miért nem ez történik?

„A keresztény fundamentalistákban azonban szinte nyoma sincs Krisztus szerető együttérzésének. Egykettőre pálcát törnek azok felett, akiket „Isten ellenségeinek” ítélnek. Legtöbbjük úgy vélik, a zsidók és muszlimok rászolgáltak a pokol tüzére. Urquhart még azt is állítja, minden keleti vallás az ördögtől ered.

Hasonló fejlemények játszódtak le a nyugati mintára polgárosodott muszlim világban is. Az iszlám fundamentalistái kormányokat döntöttek meg, a hit ellenségeit pedig lemészárolták vagy halálbüntetéssel fenyegették meg. A zsidó fundamentalisták a Jordán nyugati partjának elfoglalt területein és a Gáza-övezetben létesítettek telepeket azzal a feltett szándékkal, hogy kiűzik onnan az arab lakosságot, ha kell még erőnek erejével is. Azt képzelik, így készítik elő a terepet a Messiás egyre közeledő eljöveteléhez. A fundamentalizmus minden alakjában dühödten korlátolt hit.

…Láthattuk, hogy az effajta vallási magatartás tulajdonképpen eltávolodás Istentől. Az emberi, történelmi jelenségekre (a keresztények „családi értékére”, az „iszlámra”, a szent földre”) irányuló vallásos buzgalom új bálványokat imád…Pedig azok a zsidók, keresztények és muszlimok, akik ugyan szorgos látogatói az istentiszteleteknek, miközben lenézik a más etnikai vagy ideológiai táborba tartozó embertársaikat, saját vallásuk alapvető igazságát veszik semmibe. A történeti egyistenhit Istene könyörületet hirdet, nem áldozatokat, együttérzést, nem hivalkodó liturgiát…A próféták kikeltek magukból kortársaik ellen, akik beérték a templomi szertartással. Jézus is, Pál apostol is világosan leszögezte, hogy a külsőleges hit értelmetlen, ha nem társul hozzá felebaráti szeretet: nem ér sokkal többet, mint ha kürtöt fújnánk vagy cintányért bongatnánk.” (Karen Armstrong: Isten története, Európa K. Bp.1997 – 476-478 old.)

A Fidesz nemzeti érdekre hivatkozó, de leginkább a párt kádereinek hatalmát szolgáló irgalom nélküli, fundamentalista politikája, minden csak nem keresztény.

Hollik István arcpirulás nélkül azt mondta, hogy „Csak az demokrata, aki keresztény!". Értjük; egy pártpropagandistának azért fizetnek, hogy olyasmiket találjon ki, mint például „csak az erkölcsös, aki keresztény”, vagy „csak az lesz buzi, aki nem keresztény”, vagy „aki nem keresztény, az hazaáruló” stb. Már megszoktuk hogy a fideszes elit „lopós”, hogy képes olyan fogalmakat eltulajdonítani mint a „haza”, a „nemzet”, a „polgári Magyarország”, a „kereszténység”, „Európa védőbástyája” és legutóbb a„demokrata” jelző. Nem válogatósak, bármi jó, ami fanatizálhatja a jobboldali demagógiát követő tömegeket és amellyel földbe döngölheti a számára ellenségként kezelt hazaárulónak, sorosistának, ateistának, buzinak mondott ellenzéket.

Az ideológiai szemfényvesztés persze könnyen leleplezhető: demokrata lehet nemcsak ateista, hanem buddhista, hindu, muszlim de még türk is!:) Aztán az erkölcsös életvitel, a becsületesség és jószívűség nem függ össze vallásossággal; csak a gyerekesen primitív hívő hiszi azt, hogy kizárólag az elkárhozástól és a Pokoltól való félelem miatt lesz valaki erkölcsös. Valamint az ember szexualitása és szexuális orientációja nincs összefüggésben a vallással. Bár a monoteizmus ezek elfojtásában élen jár, többek közt, hogy a „Teremtés koronáinak”, a férfiaknak az esze ne állandóan a nőkön járjon, hanem a bibliai tanításokon és hogy minél nagyobb, következésképpen minél több adót fizető gyülekezet jöjjön létre…

A kereszténység világvallás, és a világi hatalmak bármennyire is arra törekszenek, hol a papság korrumpálásával, hol annak megfélemlítésével, hogy az alattuk álló egyházi hierarchia a nemzetállam érdekeit szolgálja, a kereszténység alapvetően kozmopolita, hogy ne mondjam „globalista”!

Akkor mégis mire véljük a most kiprovokált ideológiai harci helyzetet? A Fidesz képtelen „béke-üzemmódban” politizálni, állandó választási propagandaharcban van, ezért a hosszú távú, az összlakosság érdekeit képviselő megfontolt építkezés helyett drága ünnepi- és látványpolitizálásban utazik. Egy szenvedélybeteghez hasonlóan szüksége van ellenségképre, mert nem építeni akar, hanem harcolni, legyőzni és egyszerre mámoros és jól jövedelmező diadalt aratni. És ahhoz, hogy a közfigyelmet elterelje zsákutcás fideszes kormányzás katasztrofális következményeiről - a romlásnak indult „tömegközlekedéstől, a postától és a nemzeti parkoktól a műemlékvédelemig, a múzeumokig, a levéltárakig a tudományos és közkönyvtárakig, a művészetekig, a könyvkiadásig, a tudományos kutatásig, az egyetemekig, a szakszervezetekig és az emberi jogi csoportokig” (TGM). – ahhoz minden mondvacsinált ürügy jó.

A Fidesz-Magyarország nemcsak a nemzeti Örökségünket és Emlékezetünket ítélte „lassú kínhalálra”, hanem a lakosság jó harmadát kitevő szegényeket is.

Vagyis ellentétben Hollik állításával, azok az igaz hívők, akik - Ferenc pápához hasonlóan – segítenek a szegény, bármilyen bőrszínű elesetteken, akik tehát demokraták, másképpen fogalmazva a „nép barátai”!

Minden a „beárazáson” múlik! A hatalomra került politikai elit milyennek látja az ország gazdasági mozgásterét, perspektíváit? Milyennek látják a munkaerő mennyiségét és színvonalát? Milyen gazdasági-szociális stratégiát választ, - nem feltétlenül az ország fejlődése érdekében - hanem a párt hatalmi pozíciójának kényelmes fenntartása érdekében? A fideszes jobboldal ugyan meghirdette az „ázsiai kistigrisek”-et utánzó gazdaságfejlesztést; egy magyar „Szingapúr” csodáját, de időközben rájött, hogy a saját érdekeinek Magyarország bangladesi szinten való „beárazása” felel meg legjobban.

Mivel a magyar gazdaság és munkaerő versenyképessége a 2010-es évek elején elmaradt a világszínvonaltól, ezért válaszút elé került a magyar politikai vezetés: vagy a „kistigrisekhez” hasonló nagyszabású gazdaságfejlesztésbe, nagy infrastrukturális reformokba kezd (főként az oktatás területén), vagy maradunk a nyugat-európai multi-cégek olcsó, közeli és sztrájkveszély-nélküli beszállítói. Ekkor a Fidesz eldöntötte, hogy Magyarország ki fog maradni a globalizáció nyerteseinek „Tudás-alapú” társadalmai közül! Ebben a döntésében nemcsak az alapvetően jogász végzettségű döntéshozók gazdaság-menedzseri hozzá nem értése és politikai gyávasága nyilvánult meg (hiszen bármilyen változás, reform politikai nyugtalanságot okozhat), hanem a nacionalista irányvonal bezárkózási hajlama és a politikai kereszténység maradisága is.

Ebből a logikából vezethető le, hogy a Fidesz veszni hagyta a magyar intellektuális „hozzáadott érték” ügyét: a betanított, „jól idomított” hazai és vendégmunkás munkaerőre alapozta a gazdaságot és eközben egyáltalában nem bánta, hogy a világszínvonalú, de nagyhangú szakemberek külföldre mennek dolgozni. Ezek megtartására, illetve kreatív, jól finanszírozott innovációs műhelyek létesítésére alig, vagy semmit sem költött az adófizetők pénzéből.

Az európai Felvilágosodás és Racionalizmus hagyományait elutasító Fidesz-Magyarország szultánja és pasái a saját népüket a látszólag kényelmes, „biztonságos”, de jövő nélküli vegetálásra ítélték…

Itt tartunk.

„Mint olyan ember, aki szereti az igazságot, gyanúsnak tartom az olyan hiedelmeket, amelyeket nem támasztanak alá tények: a tündéreket, az unikornisokat, a farkasembereket, az elképzelhető és cáfolhatatlan hitek végtelen sorát, melyet a Bertrand Russel által kitalált, a Nap körül keringő porcelán teáskannával lehetne a legjobban összefoglalni. Hogy a szervezett vallásokkal szemben nyílt rosszindulattal viseltetem, annak az az oka, hogy Russel teáskannájába vetett hittel ellentétben a vallás erőteljes és befolyásos, ráadásul adómentességet is élvez, és a gyerekeknek olyan fiatal korban adják át, amikor még nem tudnak ellene védekezni. A gyerekeket nem kényszerítik arra, hogy a legfogékonyabb éveikben teáskannákról szóló holdkóros könyveket memorizáljanak. Az állami iskolák nem zárják ki azokat a diákokat, akiknek a szülei nem a megfelelő formájú teáskannát részesítik előnyben. A teáskanna-hívők nem kövezik halálra a teáskanna-tagadókat, a teáskanna-hitehagyottakat, a teáskanna eretnekeket és a teáskanna káromlókat. Az anyák nem tanácsolják el fiukat az olyan lányokkal való házasságtól, akiknek a szülei nem egy, hanem három teáskannában hisznek.”

Richard Dawkins: Az Ördög Káplánja, Vince kiadó, Bp.2005 – 156.old.

 A Fidesznek van egy erkölcsi önfelmentő ideológiája: mivel a magyarság közép-ázsiai nép, ezért eleve „rafkós”; itt mindenki lop, csal, hazudik. „Tehát a „legmagyarabb” párt, a Fidesz sem tesz mást, mint mindenki. Csak a jogos részét veszi ki a közös vagyonból, vagyis a kétharmadot - minimum. De ezt minden igaz magyar ember megérti! Aki meg nem, az vagy proli zombi, vagy irigy és idegenszívű, gonosz ellenzéki! Hiszen a Fidesz felső tízezer nem tesz mást, mint amit ezer éven át a magyar nemesi elit; mi itt a gond? Csak a halvérű, jogszabálykövető, élhetetlen nyugatiak meg az úgymond „európai-keresztény értékek”-re hivatkozó „hazaárulók” kekeckednek a Fidesz országával

De amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek!

Hiába mondja Simonka: "mi nem csináltunk semmit másképp mint mindenki más ebben az országban" – ezt nem szabad szó szerint venni.

Aki engedély nélkül akarja kivenni a levesestálból a sűrűjét, annak „a kezére rá lesz ütve”, - mi másra való az állam, ha nem a tiszteletlen közemberek megleckéztetésre és büntetésére?”

Nem, az állam nem erre való, hanem az ország menedzselésére!

Nem, a magyar nép nem „kezelhetetlen” közép-ázsiai, hanem közép-európai keverék-nép.

Nem, a Fidesz elitjének nincs történelmi joga kirabolni az államkasszát.

Nem, a magyarok képesek a jogkövetésre.

Nem, senki nem helyezheti magát a törvények fölé, mert az első alkotmányunk, a 13. századi Aranybulla óta írásban van foglalva a zsarnoki uralommal szembeni Ellenállási záradék!

Igen, mondjunk nemet a Fidesz eltorzult nemzettudatára!