Kezdjük azzal, hogy mivel szemben határozható meg a „nyugatosság”; kezdjük a „kínaisággal”: „a kínai művészet emberi világa az európaihoz viszonyítva furcsa ellentmondást rejt; az emberi világból hiányzik az ember – mint középpont. Olyan értelemben mint Nyugaton, Kínában az ember sosem lesz tudományos kutatás és művészeti ábrázolás fő tárgyává: nem vizsgálják lelkét sem, lelki tükrét (arcát) sem, de még testét sem. Olyan szépséget hordozó, esztétikai értéket képező jelenséggé, amilyen számunkra az emberi test és az emberi arc lehet, Kínában sosem emelkedett. A portré /…/ pusztán a külső hasonlóság, pontosabban az azonosítás igényével készül, s mint ilyen nem művészi, csupán technikai feladat” (Miklós Pál: A sárkány szeme, Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába – Corvina, 1973; 146. old.)

 Ha viszont az európaiság forrásvidékét keressük, akkor olyan „ikonokra” kell gondolnunk, mint Szókratész, akinek a tanítása röviden „segíteni tudok megszülni neked a te saját véleményedet”, illetve Jézus, akinek a mai napig lázadónak mondható gondolata szerint nem a vérségi (törzsi, etnikai, faji) kötelékek számítanak, hanem a személyiség, ami az emberekben található „isteni mag”. (idézi Vekerdy Tamást a Beszélgetések az elmúlásról, szerk. Révai Gábor – Libri, 2015; 150.old) Maga a latin megnevezés is erre utal: „individuum”, tehát tovább nem osztható, a személyiség isteni magja.

„Európa értelme éppen a személyiség és a személyiség szabadságának kibontakoztatása” (Vekerdy - u.o. 131.old)

Azért nem érdektelen ezt újra és újra elmondani, mert vannak olyan anti-liberális („illeberális”?!) nyugati eszmeáramlatok és konzervatív vallási felfogások, melyek szerint a „homogén” közösség és a „Rend” nevében fel kéne számolni a világra nyitott, „hippis” sokszínűséget és gátolni kéne a kritikus gondolkodású egyéniségek felbukkanását. Ezzel szemben arra tudok csak bíztatni mindenkit, hogy becsülje meg a nyugatias, vagyis nyitott és emberközpontú gondolkodásunkat, mert az egyik legnagyobb kincsünk!

Az ellenzék győzelme után a magyarországi helyzet remélhetőleg a francoista spanyol állam bukása utáni szituációra fog hasonlítani és ha jól akarunk kikerülni az újabb rendszerváltásból, akkor új lapot kell kezdenünk.
Precíz módon csak egy szűk orbánista kört kellene kizárni a közügyek gyakorlásából: a minisztereket, államtitkárokat, ügyészeket, oligarchákat és a lakáj-média vezetőit. 
Abból kell kiindulnunk, hogy az ország gazdasága, egészségügye, oktatásügye, informatikai műveltsége és az egész szociális rendszere válságos állapotba kerül, történelmi mércével számolva pillanatokon belül! 
Nincs idő "népbíróságosdit" játszani. És különben is ne akarjon senki sem új, képletes Recsket! 
Aki fideszesként, KDNP-ésként hajlandó dolgozni a nemzet ügyeinek közösen elhatározott rendbetételén, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyítsa hazafias tenni akarását!

Azért kell egy egységes világias Európai Köztársaság, mert abban érvényesíteni lehet, méghozzá kontinensnyi méretben, az egyház és állam szétválasztását. A rugalmas polgári demokrácia talaján képes volt létrejönni (a mára fájó módon háttérbe szorított) "neológ" zsidó vallási áramlat és kissé ennek mintájára ma Macron elnök a muszlim vallás "európa-konformmá" tételén dolgozik. 
Csak az erőt mutató Respublika képes hatékony szembeszállni az emberiséget végveszélybe sodró és a Köztársaságot kívülről és belülről fenyegető nacionalista és vallási fanatizmussal!

Európai Uniós aláírásgyűjtés kezdődött a székely autonómia ügyében.

Ez egy színjáték, hiszen Orbán minden autonómiát, tehát az összes fidesz-államon kívüli független mozgalmat figyelteti és ha módja lesz rá be is tilt. Magasról tesz az autonómia törekvésekre, így például az egyetemi autonómiára!

Az aláírásgyűjtés üzenete: figyeljünk inkább Romániára, mint Magyarországra, figyeljünk inkább a székelyekre, mint a Fidesszel szemben ellenérzéseket is mutató, európaias kultúrájú erdélyi magyarokra és hízelegjünk a választójogot kapott székelyeknek…

Ez egy szokványos fideszes választási trükk, amelynek révén aktualizálhatják a lehetséges szimpatizánsok „Kubatov listáját” is.

 A rendszerváltás óta nem akadt egyetlen magyar politikus sem, aki a nemzet életbevágó érdekeit szem előtt tartva egy komplex faluvédelmi programot hajtott volna végig

Ma ugyanaz a helyzet, mint Trianon előtt: a magyar politikai elit akkor a nemzetiségi probléma elől, ma a magyar vidék tragikus leszakadása elől dugja a fejét a homokba. A magyar politikusi elit képtelen volt 1989 óta lényegi eredményt elérni a magyar falu hanyatlásának megakadályozásában (az Európai Unió legszegényebb régió közül négy Magyarországon található!) és ennek következtében hagyta a „fehér-magyarok” és az indiai nyomorszinten élő romák közti sebet elgennyesedni.

Katasztrofális következményei vannak annak, hogy a magyar állam magára hagyta a falusi lakosságot; aggasztóan csökken a születésszám, a szegénység terjedésével megingott a közbiztonság és az országon belüli migráció, valamint a kontraszelekció miatt a periférián végzetesen leszakadó szegény körzetek jöttek létre nyomorgó nyugdíjasokkal, munkanélküliekkel és cigányokkal.

A közmunka-program, amely a „lusta szegényeket” volt hivatva munkára fogni nem jelent megoldást. Erről a nem profit-alapú munkáról írta Széchenyi István, hogy a robotoló jobbágy soha nem lesz olyan termelékeny, mint az érdekeltté tett paraszt.

Hangsúlyozom, hogy nem egy speciális roma-felzárkóztatási programra lett volna igazából szükség, hanem a magyar falusi lakosság menedzselésére! Ám a felzárkóztatásra az Európai Uniótól kapott pénz kézen-közön eltűnt… Minekután a „gondoskodó állam” eszményét érvénytelenítette a fideszes alkotmány/alaptörvény, ezért a  szegénység terjedésével nemcsak a bűnözés nőtt meg, hanem a „jog-nélküliség” és az önbíráskodás veszélye is.

Mit lát a nemzet-alatti létbe lecsúszó szavazó polgár vidéken? Hogy léteznek nem integrálható népcsoportok.

Tehát fokozott veszélyt jelenthet minden idegen betelepülő főleg, ha az illetők „cigányképű” muszlimok. A magyar államiság mélypontja, hogy a kormány ahelyett, hogy oldotta volna a feszültséget és megoldást keresett volna a belső bajainkra elővette a hangzatos, de velejéig hazug „külső veszély fenyeget” típusú blabla szöveget.

Ha egy perc erejéig hátat fordítunk a Góliát-Fidesz és a Dávid ellenzék közti küzdelemnek, akkor megláthatjuk az emberi civilizációt fenyegető veszélyeket.

Nem a muszlim bevándorlásra gondolok. Szerintem nem szükséges félteni a „görög–római–zsidó–keresztény-felvilágosodáskori” hagyományok ötvöződéséből létrejött európaiságot, annál kevésbé mivel a középkor elején, több száz éven keresztül a keresztény, a zsidó és a muszlim kultúra szimbiózisban élt egymással (ha az arabok nem őrzik meg, nem fejlesztik tovább a fanatikus keresztények által módszeresen megsemmisített antik filozófiai, tudományos és művészeti alkotásokat, akkor nem létezne európai kultúra!).

Az igazi veszélyt, globális szempontból, a „Nápoly-szindrómában” látom.

A középkor és a barokk Nápolya az európai történelem egyik fényességes központja volt, amiről épületei, múzeumai és zenetörténeti jelentősége tanúskodik. A természeti környezete; a nápolyi öböllel, háttérben a Vezúvval olyan mesés, hogy szállóigévé vált a „Nápolyt látni és meghalni”.

Mára viszont aggasztóvá vált a hajdan pompás város helyzete. Először is túlnépesedett, hiszen az elővárosaival együtt már több mint 3 millióan lakják, ami eleve közegészségügyi, járványveszélyt rejt magában egy felmelegedő klímájú környezetben. A túlnépesedés következtében nemcsak rengeteg nehezen eltüntethető szemét keletkezik, hanem ráadásul a városi szemétszállítás és megsemmisítés ügye a nápolyi maffia, a Camorra kezébe került. Ez nemcsak azért jelent kockázatot, mert amiképpen meg is történt, a Camorra a szemetesek sztrájkjával zsarolhatja az önkormányzatot, hanem azért, mert a maffia beszivárgott az államigazgatásba. A 21. század egyik megoldandó problémája az lesz, hogy miképpen lehet megakadályozni hogy ne hódíthassák meg az önkormányzati, vagy állami intézményi szférát a bűnre, vagy bűnös meggazdagodásra szövetkező, sokszor látszólag az alsó néprétegek érdekében fellépő demagóg és populista alakzatok.

De Nápoly azáltal válhat az emberi civilizáció legsebezhetőbb pontjává, hogy szó szerint egy vulkán tetején helyezkedik el. Nem a Pompeit elpusztító Vezúvra célzok, bár az sem aludt ki, hanem arra a szupervulkánra, amely a nápolyi öböl alatt húzódik. A 30 kilométer átmérőjű beszakadt kráter, a Campi Flegrei körülbelül 40 000 évvel ezelőtt tört ki és sok tudós azt gondolja, hogy ez a katasztrófa, amelynek hatását a mai Ukrajnáig lehet nyomon követni, pecsételte meg véglegesen a neandervölgyi emberek sorsát.

Persze a „Nápoly-szindróma” csak egy metafora. Arra utal, hogy az európai, de az egész emberi civilizáció puskaporos hordón ül. A lényeg az, hogy tudatában legyünk a civilizációnk törékenységével és igyekezzünk, amennyire lehet felkészülni például egy áramszolgáltatás-nélküli időszakra is. Gondolkodni kellene az értékmentés mikéntjéről, hogy a természet, vagy az ember által okozott kataklizma esetleges túlélői ne a kőkorszaknál kezdjék újra az emberi fejlődést!