Az európai szellem két fő összetevője egyszerre és együtt: a kereszténység és – a reneszánszt is magában foglaló - „hosszú” Felvilágosodás.

Az a magyar politikus, aki legszívesebben a szemétre vetné a Felvilágosodást az vagy nincs tisztában az európai értékrenddel, vagy a „középkori népi vallásosság és tekintélytisztelet” visszasírásával nem tesz mást, mint akarva, akaratlanul vissza kíván térni a Jog uralma előtti nyers erőszakkultuszhoz. Nincs kétségünk afelől, hogy a piacgazdaság-ellenes Zárt hadiállam magukat harciasnak mutató, macsó képviselői csak az erőt tisztelik és az a céljuk, hogy az őket szolgáló társadalomban a „hanyatló, nem eléggé vallásos Nyugat”-tal szembeni „nemzetállami küzdelemben” háttérbe szoruljanak az „igazság”, a „szabadság”, az „egyéni méltóság” és a „méltányosság” fogalmai.

Ha a magyar nép nem akar kizuhanni az európai kultúrkörből, akkor jól teszi ha ellenáll a kereszténységet spanyolfalként használó, de valójában a középkor hűbéri rendszeréhez visszatérni akaró Fidesz-KDNP-nek!

Mit köszönhet Európa a Felvilágosodásnak?

A polgári öntudatot, azt a hitet hogy a világ megismerhető és átalakítható - isteni beavatkozás nélkül is.

Ezt Immanuel Kant 1784-ben ”Mi a felvilágosodás?” című tanulmányában a következőképpen fogalmazta meg: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.”

A Felvilágosodás nem tett mást, mint a már korábban létező polgári-piaci technikákat általánossá tette:

• a fegyveres harc helyébe az innovációt értéknek tekintő konkurenciaharcot állította,
• a „vérségi kötelékek” és kasztrendszer helyébe kitörési lehetőséget kínált a tehetséges és szorgalmas embernek, akárhonnét is származtak,
• szerződéses viszonyokat kívánt teremteni ember és ember, illetve alkotmányosságot állam és állampolgár közt,
• tőzsdei-piaci mintát ajánlott a társadalom egészének; a liberális elvnek megfelelően ki-ki azt a vallást, politikát válassza, ami érdekeinek és értékeinek éppen megfelel.

Amíg a feudális Európa szegény volt; nyomorultabb és tudatlanabb az iszlám kalifátusoknál, Kínánál és Indiánál, addig a 17.-18. századtól kezdődően Európa egyre inkább a világ ura lett éppen a Felvilágosodás eredményeinek köszönhetően.

Ma, amikor az ’európai - észak-amerikai’ civilizációt a nálánál is versenyképesebb feltörekvő gazdaságok utolérték, sőt részben le is hagyták, akkor a múltba visszamenekülni akaró, a tudományos-technikai fejlődésről önként lemondó reakciós magyar politika bezárkózása egyfelől belső káosszal, másfelől Európa közepén elszigetelődéssel fenyeget. Ne engedjük!

Egyébként éljen a nemzeti és vallási fanatizmustól mentes, laikus jogállam: az Európai Köztársaság!

7 másodperc…ennyi idő kellett, hogy az eső szagú, de szépen kivilágított fővárosban a dunai sétahajózás borzalommal végződjön.
Akárcsak a Titanic-on; az egyik pillanatban még a kényelem, a biztonság és az oldott légkör uralkodott…a másikban pedig már a hideg, ellenállhatatlanul beáramló mocskos víz halálos csapdája. 
A halálsikolyra sem volt idő.

A Fidesz-KDNP zárt hadiállama keresi az ellenséget, amihez képest a nemzet illuzórikus „fideszes” egységét demonstrálhatja.

Az egyik „tuti jó PR ötlet” a „keresztényüldözés” volt, ami alatt nem annyira a nagyvilágban zajló vallási konfliktusokat értették, hanem a vallásilag közömbösnek, liberálisnak mondott Nyugattal szembeni fellépést! Ennek a harcnak az ürügyén számoltak/számolnak le a „keresztényietlen” gender szakokkal, a „kákán is csomót kereső” kritikai gondolkodásmóddal, amelyet a CEU, a Petőfi Irodalmi Múzeum, vagy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei stb. jelentenek; „aki nincs velünk az ellenünk van”, meg (a rákosista balos túlkapások megtorlásaképpen) a „szemet szemért!” elvek jegyében.

A másik „tuti jó PR ötlet” a Trianon megemlékezés. Mert ki merné azt állítani, hogy igazságos volt az első világháborút lezáró békerendszer? Tehát a korábbi migrációval kapcsolatos „lelketlen, kalmárszellemű Soros” személyén keresztül magát a Nyugatot támadó kommunikációs hadjárat után a Magyarországot „cserbenhagyó” Nyugat újabb bűne kerül elő: Trianon.

Újfent nem a kiútkeresés jellemzi a jobboldali megközelítést, hanem az önvizsgálat hiánya és a (nemesi Habsburg-ellenes beállítódás anakronisztikus továbbéléseként) a passzív sérelmi politizálás, más szóval a külföldön szánalmat ébreszteni akaró siránkozás. Holott a magyar jobboldal ha nem lett volna annyira mereven a „Mindent vissza!” álláspontján, akkor már jóval a bécsi döntések előtt is lehetett volna határmódosítás a magyarok által lakott Dél-Szlovákiában!

Holott ha annyira fontos lenne a Fidesz-KDNP-nek a trianoni határok lebontása, akkor pont hogy nem a „nemzetek=nemzetállamok Európájáért” kellene küzdenie, hanem a határok légiesítéséért; a „Régiók Európájáért”!

De mint tudjuk a Fidesz-Magyarországnak nem a konfliktusok megoldása és az aprólékos építőmunka az erőssége, hanem a kommunikáció. Azt el kell ismerni, hogy a mindig látványosan renitens Orbán sikeresen felhívta magára a világ figyelmét...És? Milyen haszonnal járt ez az országnak?

A „Trianon kommunikációs projekt” Orbán újabb szemfényvesztő bűvészmutatványa annak érdekében, hogy figyelmet elvonja a minket körülvevő válságjelenségekről és az amatőr kormányzásából fakadó katasztrofális következményekről.

 Éljen a nemzeti és vallási fanatizmustól mentes, laikus jogállam: az Európai Köztársaság!

 Milyen alapon lehet Pol Potot és Orbán Viktort egy lapon említeni? Mert mindkettőjük célja a gyűlölt liberális, globalizált kapitalizmus előtti korszak feltámasztása és mert az eltérő ideológiai alap ellenére mindketten a keleties jellegű despotizmus uralmi technikáját, a „Zárt hadiállam” eszményét követik. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy az orbáni hatalomgyakorlás célja - a látszat ellenére - nem a családi és a haveri kör meggazdagodása (az csak járulékos nyereség), hanem egy világmegváltó doktrína ráerőltetése a társadalomra, akár erőszakkal

Azt is feltételezem, hogy az orbáni messianizmus még agresszívebb hatalomgyakorlási formát ölt, ha Magyarország kisodródik az Európai Unió perifériájára, vagy azon túlra. Ami Magyarország számára tragédia, az a despota számára vágyott állapot, hiszen megvalósulhatna végre a „szuverenitás” (ami nem jelent feltétlenül függetlenséget), vagyis hogy semmilyen komoly nemzetközi kötöttség nem akadályozná az országon belüli tervek végrehajtását.

Ha valaki nem emlékezne a kambodzsai kommunista pártvezérre Pol Pot-ra, idéznék néhány adat róla és koráról. A párizsi diákévei miatt franciás kultúrájú Pol Pot a mozgalmi nevét a francia „politique potentielle”-ből vette (aminek magyar megfelelője olyasmi lehet, hogy „potenciális, szépreményű politika/politikus”). A Pol Pot diktatúra 1975-tól 1979-ig tartott, vagyis még élvezhette a maoista Kína támogatását és azt, hogy miután megégették a kezüket Indokinában, sem a volt gyarmatosító Franciaország, sem a vietnami háborús kudarcot elszenvedő Egyesült Államok nem akartak beavatkozni a térség ügyeibe, vagyis hatalmi vákuum alakult ki időlegesen.

A Pol Pot rezsim legfőbb ellensége nem egyszerűen a kapitalizmus volt, hanem a nyugati életminta és céljának az idealizált középkori agrár-kommunisztikus társadalom visszaállítása volt. Munkának csak a fizikai munkát tartotta, ezért minden városlakó és főleg értelmiségi (a szemüvegeseket üldözték!) gyanús volt, akiket munkatáborokba kényszerítettek. Az így kialakított munka-alapú társadalomnak célja az önellátás volt, hogy ilyen módon is megőrizhesse az állam a zárt és nacionalista (a kisebbségeket, nemzetiségieket is üldözték!) jellegét.

Mivel számoltak a városlakók szembenállásával, ezért a legkisebb ellenállás felé fordult a rendszer és a gyerekeket akarta elsősorban megnyerni magának és fanatizálni. Ez sikerült; a besúgás és a szülők feljelentése dicsőséget szerzett a gyerekeknek. A rendszerhű, militarista szellemben nevelt gyerekekkel és fiatalokkal akarta a párt a „hitetlen” szülői generációt felváltani.

Mivel a cél az önellátás volt, milliók robotoltak pihenőnap nélkül, napi 12 órán át a földeken, egy marék rizsnyi élelemmel, sokan szó szerint éhen haltak.

Ide vezet az, ha nincs ösztönző érdekeltség, nincs piacgazdaság – akkor marad a kényszermunka és a jegyrendszer.

Orbán ezt nem akarhatja, de mint a „Zárt hadiállam” felkent vezetője legszívesebben azt szeretné, hogyha már nem szeretik, legalább féljék a hatalmát a fegyvereit, országon belül és kívül.

Mivel Orbán magát tartja annak, akiben Magyarország, illetve a Szent korona testet öltött ezért elvileg minden magyart a keblére kellene ölelnie, de nem ez történik. Egy önmagával meghasonlott, „öngyűlölő” emberként le akar számolni a szerinte idegenszívű honfitársaival. Mindenesetre magához közelebbinek érzi, többre tartja a vallásos székely kétkezi parasztot, mint a jelentős tudományos teljesítményt elérő fiatal magyar kutatót, ami egyszerűen megbocsáthatatlan.

 Éljen a nacionalista és vallási fanatizmuson felülemelkedő Európai Köztársaság!

Sok nemzetállamnak, köztük Magyarországnak az utóbbi 200 évben a nemzeti-vallási-szabadságharcos étosz jelenti az politikai identitást 
Az EP választás nem kellően értékelt jellemzője az, hogy az európaiak figyelme nagyobb mértékben, mint korábban bármikor, az európai politika és intézményrendszer felé fordult. Ha minden jól megy, akkor az ezzel visszaélő, "nemzeti-egyházi bizniszben" utazó, kontinens-politizálással szemben álló haramiapártok visszaszorulnak, akkor a jelenlegi korlátolt szempontot felválthatja az új nézőpont: az "Európa-bioszféra-nemzeti kulturális kötődés"-re (ez utóbbi csak mint "couleur local", ahogy még ma is létezik Magyarországon jász, kun és palóc másod-identitás), majd ezt egy újabb paradigmaváltás követheti: a Bioszféra egyensúlyát szem előtt tartó, világszerte minden gyermek számára azonos életkezdési lehetőségeket biztosító és teljességgel a jog uralma alatt álló világkormány...ami attól fogva egy új. közmegegyezés övezte ideológiai "kályhát" képez majd. 
(Addig is) éljen az Európai Köztársaság!

• A győztes 160 szavazattal a jórészt a katolikus vallásba és Orbán Viktor nemzeti hős imázsába kapaszkodó idős választó jóvoltából a Fidesz.
• A DK és az MSZP+Párbeszéd együtt 137 szavazatot szerzett. Ha okosan összefogtak volna, ha Gyurcsány félreállt volna 9 évvel ezelőtt és felépítik Dobrev Klárát….Ha Dobrev Klára Jávor Benedekkel és Ujhelyi Istvánnal egy triumvirátust alkotott volna – akkor akár le is győzhették volna a Fideszt!
• A Momentum nem az SZDSZ helyét foglalta el, hanem a korai Fideszét, amelyik az ósdi, kivénhedt begyöpösödött fejű vezetőkből álló állampárttal vette fel a küzdelmet.

Ma Donáth Annáék mellett Orbán egyszerűen egy nevetségesen hepciáskodó, zavaros fejű, anakronisztikus figura.

Orbán Viktor és a többi „nacionalista-egyházi bizniszben” utazó jobboldali populisták szerint a "vallástalan és kozmopolita” Nyugati globalizáció a felelős hagyományos keresztény-feudális közösségek felbomlásáért.. Ezért a korábban antikapitalista és technokrata elit-ellenes, ma a „Zárt hadiállam” felé menetelő közép-európai populizmus szemben áll a nyugati, egész Földre kiterjedő kapitalizmussal és ami számukra ezzel jár; vagyis a „fajkeveredéssel”, az egészséges nemzetet fellazító „multikultival” és a vallástalan „anyagiassággal”. 
A varázsszó, ami „megmentheti lelkünket” a Nyugat káros kisugárzásától és ami ideológiai bunkóként szolgálhat a jövőben: a kereszténység. Méghozzá a kereszténységnek egy neofita, túlbuzgó, a „pápánál is pápább” felfogása, amely nem ismer irgalmat. korlátozó és büntető jellegű, amely ily módon a „Zárt hadiállam” érdekének megfelelően eszközül szolgál a „jól idomított” társadalom létrehozásához.
A "Nyílt társadalom", valamint az Orbán által gyűlölt az 1968-as konzervativizmus elleni diáklázadások ellentéteként a populista "Zárt hadiállam" az állam erőforrásait a honvédelemnek rendeli alá és a parlamentarizmus helyett, a civil „zűrzavarba” katonás fegyelmet és mindenkire kiterjedő kontrollt kíván belevinni. A hadigazdaságot a piaci jellegű gazdasággal szemben az állami központosítás, szubjektív módon történő újraelosztás jellemzi és a gazdasági racionalitást felfüggesztő „magasabb rendű”, nemzeti, vagy népboldogító célok vezérelik. Ezért is rezonálnak annyira jól a kelet-európaiak az antikapitalista, nacionalista populizmusra, mert annak legalább 100 éves hagyománya van ebben a térségben.
A szuverenitást szent célként tételező "Zárt hadiállam" militarizmusa olykor csak jelképes (esetünkben a nemlétező migráns-mumusokkal szemben bevezetett "hadiállapot" révén) de maga után vonhat a valóságban etnikai (romák), vallási (ateisták), életmódbeli (pl. homoszexuálisok) szembeni fellépést, amelyekről azt harsogja a "Zárt hadiállam" propagandája, hogy úgymond gyengítik a nemzet egységét és „homogenitását”.

Az orbáni "Zárt hadiállam" ideálja szembeáll a polgári-liberális, a hatalmi ágak szétválasztásán (vagyis a kormány, a bíróságok és az országgyűlés egymás ellenőrzésén) alapuló parlamentarizmussal, a tudományos-technikai-kulturális állandó megújulással; a modernizmussal és a bölcsen alkalmazott toleranciával. Ugyanakkor a választott és visszahívható politikusokon alapuló köztársaságpártiság, a republikanizmus nem egyenlő a puha liberális "laissez faire"-elvvel! A Jog uralmát jelenti, amely nem tesz engedményeket sem a bűnözésnek, sem  a korrupciónak, sem az intoleráns vallásosságnak!

A "Zárt hadiállam" barbarizmusának legjobb ellenszere a Republikanizmus!

Éljen az önigazgató régiókra épülő, kívül-belül erős, 500 millió lakosú jogállami Európai Köztársaság, amely a világ egyik hatalmi pólusa lehet, ha a nemzethatárokon felülemelkedve összefogunk érte!