Már a "Magyar Köztársaság" szóösszetétel száműzése is gyanús volt, de most a "megyerendszer" és legfőképpen az európai "régió" felosztást sutba dobó országgyűlési döntés már világosan jelzi, hogy Orbán nem előre, hanem hátra akar menni az időben!

A vármegyerendszer logikája azonos a központosítással, aminek lényege hogy királyi várakat kell építeni az ország stratégiailag fontos pontjaira a külső és belső (például az árpád-kori a pogány) veszély gyors elhárításához. Ez a középkorban betöltötte a funkcióját, de már az 1700-as évek végén, a felvilágosult II. József császár az osztrák tartományi rendszer modernizálásával párhuzamosan megreformálni akarta volna a szakszerűtlenül működő, korrupt magyar vármegyerendszert. Ez ellen a törekvés ellen a saját privilégiumait foggal-körömmel védő magyar nemesség, - mit sem törődve az ország hosszú távú érdekeivel - "szabadságharcot" hirdetett.

Igazából innét kezdve válik egyre polgáriasultabbá Ausztria és marad egyre inkább elmaradott, nemzetből kitagadott, feudális függőségben tartott, piaci árutermelésre alkalmatlan magyar és nemzetiségi jobbágysággal a Magyar Királyság. 

Orbánék felfogásában a vármegyerendszer visszaállítása, egy további lépés az állam és egyház egyesítése felé. És végül is miért ne lehetne úgy, mint a bizánci-cári jellegű Oroszországban, ahol a (korábbi titkos ügynök) Kirill pátriárka a jobbkeze (korábbi titkos ügynök) Putyinnak?  

A vármegyerendszer akárcsak névleges visszaállítása sem egyeztethető össze a szekularizált köztársaság eszményével. A "vármegye" újbóli bevezetése pedig egyenesen provokáció a régió-logikájú Európai Unióval szemben!

"Mennyivel egyszerűbb volt régen!" merenghet el Orbán, a legfőbb főispán.

Akkoriban Magyarország nem volt tagja sem, az EU-nak, sem a NATO-nak és Kádár János simán behívhatta az oroszokat rendet teremteni a lázongó, civil magyarok közé és megvédeni Magyarországot a Nyugattól! 

(Ebből is látszik, hogy nem az ideológiai-vallási máz számít; csak az, hogy szimpatizálunk-e a fegyelmező/büntető Hadiállammal, vagy sem...) 

Annak ellenére, hogy Orbán minden gazdasági racionalitást nélkülöző, osztogatáson és zsaroláson alapuló nemzetgazdasági modellje csődhöz vezetett, az orbánista pártelit politikai hasznot akar húzni még a kudarcból is...
A KATA kiherélésének célja csak részben a bevételek növelése (azt a Fidesz-mágnásokra kivetett extra adókkal is elérhették volna) hanem a nemzetállamtól független, tehát az orbáni logika szerint ellenséges, fiatal, autonóm vállalkozói és a "szabadon lebegő" magyar értelmiségi egzisztenciák ellehetetlenítése volt.
Mindez nem más, mint a "megszokik, vagy megszökik" elvnek a gyakorlatba való átültetése: a magyarság életerejének és alkotókedvének további elsorvasztása!

A szélsőjobboldali, szuverenista nacionalisták szerint, - akik sokszor voltak döntési helyzet közelében az utóbbi 150 évben - Mo. csak akkor lesz "nagy";
- ha a Kiegyezést követően is minél előbb megszabadul Bécstől,
- ha Mo. nyelvileg homogén lesz, nem rontja itt a levegőt a sok nemzetiségi,
- ha Mo. megszabadul a sok, "idegenszívű", európai kultúrájú arisztokratától,
- ha megszabadul a sok "idegenszívű", szegényekkel szolidáris szocialistától,
- ha megszabadul a zsidóktól, akik miatt a magyarok nem érvényesülhetnek az üzleti életben,
- ha megszabadul az "idegenszívű" sváboktól, akiknek a helyére szükség volt a második világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyaroknak,
- ha megszabadul az "idegenszívű" Európa-párti liberálisoktól,
- ha minél előbb megszabadul Brüsszeltől,
- ha a vallásilag közömbös, európa-párti, "konzum-idiótává" vált magyarországi lakosság példát venne magyarságban az utódállamokban, kisebbségi sorban élő magyaroktól.
Egyáltalán, Magyarország akkor lesz nagy, ha a hitében és nemzeti érzésben olyan erős lesz, mint a Székelyföld! Végtére is elég lenne egy mindenkitől független, nem-modern, nem-iskolázott lakosságon uralkodó orbánista "Magyarország-skanzen", hát nem?
Nem.

 Az Európai Néppárt és Merkel védőszárnyai alól kikerülő Orbán egyedül maradt külpolitikai szempontból. Ugyanakkor a nyugati liberális piacgazdaságot ostorozó Orbán nem számíthat sem az euro-atlanti tömbbel szemben álló az államkapitalista Kínára, sem a csődközelbe került Törökországra, sem a háború nélkül is rogyadozó gazdaságú Oroszországra. Márpedig Orbánnak nélkülözhetetlen lenne a külső segítség, mert enélkül Magyarország még annyira sem életképes, mint Észak-Korea.

Orbán világmegváltó keresztény-nemzeti messianizmusát a korrupció és a rövid távra tervező, felelőtlen politikája tette hiteltelenné. Orbán ígéretéből, hogy megteremti és helyzetbe hozza a keresztény-nemzeti középosztályt semmi nem teljesült; hatodrendű kérdéssé vált a világpiacon is versenyképes magyar vállalkozások támogatása. Ma már világosan látszik, hogy az orbánistáknak eszük ágában sem volt a tudásközpontú, innovatív, világpiacra termelő magyar gazdaság megteremtése. Ehelyett egyfelől az orbáni rezsimhez hű nagyburzsoázia kialakítása, másfelől a német nagytőke kiszolgálásához szükséges olcsó, fegyelmezett magyar munkaerő előteremtése volt a prioritás.

Ám Orbán kudarca nem vezet szükségszerűen a Fidesz bukásához…

Ha lenne egy olyan jobboldali politikus, akinek van kormányzati, válságkezelési tapasztalata és akit az Európai Unió is elfogadhat tárgyalópartnernek az megmenthetné a magyar népet a közelgő gazdasági-pénzügyi-szociális káosztól. Van ilyen; Lázár János a neve.

Lázár János elég intelligens, ravaszul okos és pragmatikus ahhoz, hogy felismerje: Orbán esetleges leváltása után ki kell egyezni - kerül, amibe kerül - az Európai Unióval és sürgősen véget kell vetni az orbánista megosztó nemzetpolitikának.

Ha a Fideszben és annak holdudvarában felismerik, hogy a tekintélyét vesztett Orbán helyébe új miniszterelnökre van szükség, akkor nehezen találnának alkalmasabb politikust erre pozícióra Lázár Jánosnál, aki remélhetőleg tudatában lesz annak, hogy történelmi felelőssége és kötelessége a nemzetegyesítés és Magyarország visszavezetése az Európai Unió korrupció-mentes, jogállami keretei közé!

24.HU

Az informatikusok kivándorlását okozhatja a katatörvény

 Lányi Örs - 2022. 07.13.

 Az informatikai szakemberek tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében az IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért új adónemet javasol a KATA átalakítása kapcsán. A szervezet közleménye szerint az ország versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú szektorokban, így a digitális ágazatokban egyre többen dolgoznak a hagyományos alkalmazotti viszonytól eltérő foglalkoztatási formában, akiknek meg kell teremteni az egyszerű és kompetitív adózás lehetőséget.

A kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA) adónem megváltoztatását az IVSZ előkészítetlennek és az ország versenyképessége szempontjából károsnak tartja.

Az IVSZ ezért azt kéri, hogy a módosítások csak 2023. január 1-jén lépjenek életbe és addig a digitális gazdaság szereplőivel egyeztetve új, egyszerűsített adónem kerüljön kidolgozásra. A szövetség javaslata szerint a törvényhozóknak olyan módon kellene átalakítania a magyar adórendszert, hogy az képes legyen követni a hagyományos foglalkoztatási formák fellazulását, illetve az atipikus formák térnyerését. Kiemelték: egy, a mostaninál rugalmasabb, a modern munkakörökhöz jobban igazodó rendszerrel a kormányzat fiskális bevételeinek növelése is könnyebb lenne. Az IVSZ szerint tehát szükség van egy olyan adónemre, amely:

• egyszerű szabályok mentén stabil és kiszámítható,
• alacsony belépési küszöb mellett támogatja az atipikus munkavégzést (részmunkaidő, digitális nomád),
• adminisztrációja minden elemében digitalizált, átlátható és külső segítség nélkül is elvégezhető,
• vélt adóelőnyökért nem ösztönöz fiktív gazdasági cselekményekre,
• felfelé nyitott, így folyamatos átmenetet biztosít a komplexebb cégformák felé mind adminisztrációban, mint az összes adóteher változásában.

Az IVSZ szerint Magyarország digitális fejlődését fenyegető egyik legfőbb korlátozó tényező az informatikai és digitális munkaerőhiány.

Egy átfogó digitális munkaerőpiaci felmérés eredményei szerint a következő években a munkaerőpiac keresleti oldalán tovább bővül a magas szintű digitális felkészültséget igénylő munkahelyek aránya, amit a kínálati oldal nem képes követni, azaz tovább nő a munkaerőhiány. Az informatikus mérnökök és IT szakemberek esetében a hiány a legfrissebb felmérések szerint két éven belül a 26 ezer fő lesz.

Az IVSZ tagvállalatainak visszajelzései alapján a pandémia alatt széles körben elterjedt a távmunka lehetősége az informatikai és digitális munkakörökben dolgozó munkavállalók körében, megnyitva a kaput az atipikus foglalkoztatási formák előtt. Részben ennek hatására terjednek az atipikus foglalkoztatási formák: egyre több ilyen szakember dolgozik digitális nomádként, szabadúszóként egyszerre több hazai vagy külföldi megrendelőnek, és a teljes vagy hibrid home office munkarend is általánossá vált.

A szövetség szerint az egyébként is súlyos munkaerőhiánnyal küzdő magyar digitális gazdaság (és ezzel a nemzetgazdaság) versenyképességét súlyosan fenyegeti, ha bármilyen megfontolásból az eddiginél is több digitális és informatikus szakember dönt a magasabb fizetéssel kecsegtető külföldi munkavállalás mellett – akár tényleges kiköltözéssel, akár távmunkában vagy digitális nomádként.

Nem csupán az informatikusok külföldre költözése jelenti az egyetlen veszélyt.

Az IVSZ tapasztalatai alapján a hazai kkv-k technológiai fejlődését számos olyan tanácsadó, szabadúszó IT-szakember segíti, akik a katáról más adónemre áttérve drágábban tudják csak kínálni szolgáltatásaikat az egyébként is hagyományosan árérzékeny, és a DESI-index alapján a digitalizáció terén súlyos lemaradásokkal küzdő magyar kkv-szektornak. Így egy rugalmasabb adónem hiánya jelentősen visszavetheti a magyar gazdaság gerincét alkotó kkv-k modernizációját, amely jelentős hatással bírhat a hazai versenyképességre is.

• Itt áll, a múlt hét óta immár 8 milliárd főt számláló emberiség az általa benépesített, beépített, kizsigerelt és szeméttel borított Földön és közben ennek a világnak a „komoly” nemzetállami politikusai egymás közt és az országaikon belül – mintha nem lenne fontosabb dolog a világon - életveszélyes hatalmi játszmákba bonyolódtak. A fő ellentétet már nem a még mindig jelenlevő osztálykonfliktus, gyarmati múltból eredő egyenlőtlenségek, vagy a nyersanyagforrások fölötti uralom megszerzése jelentik, hanem az „identitáspolitika”!
• Az északi féltekén az emberiség kulturális-vallási szempontból három nagy korszakon ment át az utóbbi ezredévekben:
  1. A civilizáció egyidős az állami hierarchiával és fordítva; a gyakran szakrális állam termeli ki és tartja fenn a piramis-formájú hierarchiát. A Tradíció konzervatív hívei ennek a hierarchiának „szent” rendjét tartják természetesnek. Tehát ahogy az Isten, majd lejjebb a király uralja a világát, úgy lejjebb a családfő (aki „természetesen” férfi) uralja a családot.
  2. Az ipari forradalommal és kapitalizmussal egy új, mechanikus világmodell született, ami az emberi társadalmat egy gépezethez hasonlította. Amiképpen a mozgó gépezetben sok kis, de már „egyenrangú” alkatrész van; olyképpen minden ember egy kis csavar egy nagy masinában: akár a hadseregről, gyárról, vagy bürokráciáról van szó. Ennek a társadalomszervezési mintának a célja (a piaci konkurencia miatt) a hatékonyság állandó növelése volt, tehát lelapította a piramist, hogy a döntéseket a legmegfelelőbb szakemberek, vagy politikai téren az érintett állampolgárok hozzák meg.
  3. Az ipari forradalom legújabb digitális, a kommunikációt forradalmasító korszakában már az egyenrangú, egymástól olykor távoli pontok kapcsolati hálója a jellemző. A „globális kapitalizmus” nem más, mint az országhatárokkal mit sem törődő világkereskedelem és vele párhuzamosan, - paradox módon - ennek ellentéte is: a személyre szabott, célzott marketing és kereskedelem.
• De az 1950-1960-as években Nyugat-Európában és Észak-Amerikában kialakult a fogyasztói társadalom luxusának talaján egy új, a beat zenei nyelvén alapuló ifjúsági rétegkultúra, amit megfejelt a nők számára szexuális felszabadulást hozó modern fogamzásgátló tabletták elterjedése. Ebben az időszakban és ebben a közegben, amelyet a rövidség kedvéért nevezzünk hippi korszaknak rendültek meg Nyugaton a hagyományos tekintélyek: a tradicionális egyházak, a vérségi, vagy vagyoni alapon kialakult „kasztok” és a nemzetállam által korlátolt „nemzeti látószögek”. Megnyílt a világ!
• Ma a férfisoviniszta populizmus (amelynek szimbóluma lehetne a hippik hosszú hajával szemben a rövidre vágott „katonás” frizura, vagy egyenesen a bőrfejűség, a „skinhead” jelenség) ellentámadásba lendült. Nemcsak a populista, nacionalista politikusok háborús retorikájáról van szó, (szemben a hippik pacifizmusával), amellyel mondvacsinált európai uniós, globális liberális összeesküvéssel, meg migránsokkal riogatnak, hanem a nőellenességről (lásd az abortuszt tiltó törvényeket) és a szexuális forradalom visszavételéről is a „hagyományos család” fetisizálásával. De mint a mellékelt idézetben olvasható: „…korábban Putyin egyik szövetségese bevallotta, hogy „a keresztény értékekre való hivatkozást csak fügefalevélként használják ahhoz, hogy eltakarják a valódi célt, a geopolitikai törekvések megvalósítását. A szovjet időkben ez a politika a kommunista ideológia mögé bújt, ezt a szerepet most a hagyományos értékek védelme játssza.” (Catherine Belton: Oroszország több olyan lépést tett, amivel növeli Orbán népszerűségét - HVG.HU/2022. július 13.)

Ma egy korábbi korszak életmódmintájához, a „férfisoviniszta hadiállam” ideáljához való visszatérésnek lehetünk tanúi és elszenvedői mind a trumpista jobboldali köröknél, mind Putyinnál és Orbánnál.

Orbánnak Mo. és a saját érdekében le kéne mondania!

Most még odaszökhet, ahonnét nem adják ki...

Kövér László sátánistának nevezte a társadalmi haladásért, a progresszióért küzdőket. Ez beleillik abba a putyini logikába, hogy aki az európaiság híve és emiatt utasítja el az orosz vallásos-hadiállam eurázsiai „szent küldetését”; az csak náci lehet... Mintha a szélsőjobboldali populisták kifogytak volna az ellenfelüket ócsároló szitokszavakból, pontosabban az olyan korábban használt megbélyegzéseket, mint „erkölcstelen”, „istentelen”, „hazaáruló” már nem tartanák eléggé elrettentőnek. Új, horrorisztikus átkokat kellett kitalálni, amelyekkel már kannibalizmussal, pedofíliával és sátánizmussal vádolhatják a liberális, a társadalmi igazságosságért és haladásért küzdő ellenségeiket.

A trend Trump megválasztása előtt kezdődött, amikor ellenfelét, Hillary Clinton-t sikerült digitális rágalomhadjárattal lejáratni, de máig nem világos, hogy mekkora szerepet játszottak ebben az orosz, illetve oroszbarát manipulátorok. Annyi bizonyos, hogy a magyar országgyűlés elnöke, Kövér László, lesüllyedt az orosz imperialista-pravoszláv propaganda szintjére, amelynek előjelét már akkor lehetett látni, amikor Orbán kiállt a háborús uszító, a „sátáni” Nyugat ellen prédikáló Kirill pátriárka mellett.