„Ön szerint melyek voltak az orbáni külpolitika legnagyobb kudarcai 2021-ben?

Vitathatatlanul az egyik nagy kudarca Orbán külpolitikájának az uniós jogállamisági eljárás kimenetele, mert a jelek szerint a bírósági döntés az lesz, hogy elutasítják a magyar-lengyel keresetet. A második az, hogy nem sikerült összehoznia az Európai Parlamentben az általa megálmodott nagy szélsőjobb csoportosulást. A harmadik pedig, hogy nem sikerült egységbe kovácsolnia a visegrádi országokat, még úgy sem, hogy ő töltötte be a V4-ek elnöki tisztét.

Beszéljünk a sikerekről is.

A válasz erre felemás, igazán komoly sikert nem látok. A siker ugyanis az lenne, ha Magyarország nemzetközi pozíciói erősödtek, kapcsolatai fejlődtek volna, de Orbán Nyugat-Európában csak Boris Johnsonnál vizitált. Sajnos az idén is folytatódott az ország marginalizálódása, önmagunk kirekesztése.

Azért a magyar diplomácia igen aktív volt. Csak értek el sikereket is.

Sikereket csak az Európai Unión, Magyarország saját szövetségi rendszerén kívüli relációkban ért el a kormány. Orbán talán sikerként könyvelheti el, hogy valamit tett a Nyugat-Balkán európai felzárkóztatásáért azáltal, hogy Szerbiával, Boszniával, Albániával, Észak-Macedóniával, Koszovóval ápolta szorosan a kapcsolatot. Ezen túl, a magyar külpolitika a lassan magunk mögött hagyott évben is Európán kívül próbálta fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat. Ma már se szeri, se száma a gazdasági vegyesbizottságoknak, már-már kezelhetetlen tömegben állítottak fel ilyeneket, ráadásul távoli országokkal. Nem látom be, hogy miért kell például a Fülöp szigetekkel ilyen bizottság, vagy, hogy miért éppen Ugandában van a legnagyobbnak mondott gazdaságfejlesztési programunk. Egy-két „siker” mesze az akciórádiuszunkon túl tűnik fel.

Milyen szerepe van a magyar diplomáciának az ország további tekintélyvesztésében, ahogy Ön fogalmazott: marginalizálódásában? Ennyire gyatrává süllyedt az állomány?

Külügyminisztérium több mint hét éve nincs Magyarországon, 2014 óta már csak Külgazdasági és Külügyminisztériumként funkcionál, s – teszem hozzá – nem csak a nevében. Ez meg is látszik, amikor az ember próbálja áttekinteni a mögöttünk maradó évet. Szijjártó példás buzgalommal repked szerte a világban, főleg gazdasági ügyekben. A gazdaság dominál a minisztérium tevékenységében, és elenyésző a külpolitika. Persze tudjuk, a külpolitikát egyértelműen és egy személyben Orbán csinálja, illetve részben Varga Judit igazságügyi miniszter, aki főleg az európai politikában aktív.

De a stáb, az állomány mégiscsak a minisztériumban van.

Valóban, s odatartoznak a külképviseletek, onnan irányítják a nagyköveteket, akiket egyébként egyetlen madzagon rángatnak. A külképviseletek ma Orbán szócsövei, parancsra írogatnak válaszcikkeket, reagálnak le dolgokat, s megrendelésre nyilatkoznak, mindezt a hazai belpolitikai kampány részeként. Várhatóan a következő hónapokban még inkább így lesz. Igaz, a diplomáciai testületnek pontos utasítások szerint kell működnie, nem hordanak ugyan egyenruhát, de úgy kell engedelmeskedni és jelenteni, mint a katonaságnál. Ettől persze még létezhetne a külügyminiszter által megvalósított és képviselt külpolitikai irányvonal.

Mit vár 2022-től? Milyen lesz a nemzetközi környezet Orbán számára, már ha marad tavasz után is? 

Az egyértelműen látszik, hogy az új amerikai adminisztráció nemzetközi téren is aktivizálódik, külügyminisztere, Antony Blinken pedig felkészült, profi diplomata. Az Egyesült Államok erősebben lesz jelen a nemzetközi színéren, mint az utóbbi időben volt. Európa irányát, sorsát, dinamizmusát pedig a német-francia tandem fogja meghatározni. S ez nem lesz kedvező Orbán számára. Elsősorban ez fogja meghatározni a magyar külpolitika nemzetközi környezetét, ami azzal együtt is igaz, hogy vannak további, jelentősen befolyásoló, ma még ismeretlen elemek, nem emberi tényezők, mint például a koronavírus-járvány alakulása, ami bénítja a gazdaságot, korlátozásokkal jár, lázadásokat vált ki, főleg a szélsőjobb irányából és mérgezi a politikát. De ilyen befolyásoló tényező lehet akár egy váratlan vulkánkitörés, amely megbénítja a nemzetközi repülési forgalmat stb.

Sok ilyen területen egybeesik a magyar és az összeurópai érdek- A magyar külpolitika, ha fű alatt is, azért többször együtt ment a többi uniós tagállammal. Erre vajon számíthatunk-e a jövőben is?

Az említett kihívásokra sokszor a magyar, illetve lengyel vétó miatt nem sikerül közösen reagálni. Holott jó eszköz lenne – nekünk is –, ha az Európai Unió kontinentális méretekben tudna intézkedni, de ehhez közös akarat kellene, ám ezt az akaratot a magyar-lengyel páros gyengíti, Orbán és Kaczyński a saját belpolitikai érdekeit viszi ki Brüsszelbe. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor David Cameron felfújta a pártbéli, belső, Európa-konfliktusát, ami végül elvezetett a Brexithez. Általában nem jó, ha a politika magasabb szinten akarja megoldani a kisebb problémát, vagy megfordítva. Orbán a nagyobb problémákat megpróbálja alacsonyabb szinten kezelni, ilyen például a migráció, azt követeli, hogy ezt adják vissza nemzeti hatáskörbe. De ha valamit, akkor a transzkontinentális méretű migrációt, vagy a globális járványt nem lehet nemzeti szinten elintézni, a problémák megoldása ugyanis mindig azon a szinten keresendő, amelyiken maga a probléma jelentkezik. Kormányunk azonban a saját problémáit kiteríti a brüsszeli asztalra, a kontinentális problémákat pedig megpróbálja szűk, nemzetállami keretek közé szorítani.

Milyen nemzetközi fogadtatásra, környezetre készüljön az ellenzék, ha sikerül megnyerni a tavaszi országgyűlési választásokat?

Az előválasztástól kezdeném a választ: az igazi siker volt, hosszú évek óta az ellenzéki oldal első, valódi politikai sikere. Demokratikus, átlátható módon találtunk egy motivált és minden jel szerint alkalmas miniszterelnök-jelöltet Márki-Zay Péter személyében, akinek az első nemzetközi szereplései is pozitívak voltak. Megfelelő a fellépése, a nyelvtudása, jók a válaszai, nem véletlenül aratott sikert a bemutatkozása. Ha nyer az ellenzék, akkor a nemzetközi dimenzióban könnyebben kap politikai hitelt, mint idehaza. A nemzetközi közegben elfogadják azt, akit megválasztottak, elfogadják, hogy ő képviseli az országot, s esélyt kap arra, hogy megmutassa, mit kíván, mit fog tenni. Egy új kormányfőnek legalább száz napos hitele van, amíg a tetteivel igazolhatja az ígéreteit. Márki-Zay Péter és a mögötte állók alkalmasak arra, hogy visszaszerezzék Magyarország becsületét. Más kérdés, hogy itthon nehezebb dolga lesz a győztes ellenzéknek, nem fogja megkapni a szükséges és általánosan megadott száz napot Márki-Zay kormánya. Ha ugyanis a Fidesz ellenzékbe kerül, akkor az első perctől kezdve, nagyon elszánt ellenfele lesz a kormányzás zavartalan működésének. De ha a kormány megkapja a nemzetközi támogatást, akkor talán itthon is sikeres lehet.

Engedjen meg egy utolsó, immár személyes kérdést. Ha győz az ellenzék, készen áll-e arra, hogy feladatot, pozíciót vállaljon a kormányban, a kormány mellett?

Én az elmúlt években a V21 csoportosulásban politizáltam, ha van rá igény, akkor ezen a szinten most is és a jövőben is szívesen segítjük az ellenzéket a sikeres átmenet reményében, majd pedig az első vonalban lévőket.

És Ön menne első vonalba?

Ilyen igény nem merült fel, így erre nem tudok válaszolni. De a támogatási hajlandóságom megvan."

https://hirklikk.hu/kozelet/harom-nagy-kulpolitikai-kudarca-volt-2021-ben-orbannak-kapott-meretes-pofont-is/391515/?fbclid=IwAR3p00tiySeem

1.) a cél: a nemzetegyesítés

2.) A nemzetegyesítés lényege: ne legyen kirekesztés sem politikai, sem ideológiai, sem szociális szempontból.

a.) Vagyis mindenki a részese lehet a nemzetegyesítésnek, aki szemben áll a gazdaságot katasztrofális helyzetbe hozó és a nemzetgazdaságot szétlopó orbánistákkal, tehát a lelkiismeretükre hallgató fideszesek és egyházak is!

b.) Nehéz lesz megszabadulni Orbán pártsoviniszta látásmódjától, hiszen mint minden demagóg és nárcisztikus politikus-személyiség Orbán önmagára az országot, Európát és a keresztény világot megmentő „hős” szerepét osztotta. Annak a hősét, aki mögött egységes hátország áll - szemben az egymással civakodó kispártokra bomló ellenzékkel. Korábban elég volt Orbánnak bedobni a tudatosan elszegényített pártok közé a pénzügyi koncot, azok máris egymás torkának estek a képviselői helyekért folytatott küzdelemben, ráadásul a pártsovinizmuson alapuló rivalizálás fenntartotta a Fidesz politikai monopóliumát is. Ez a képlet ért véget a civilek által kezdeményezett előválasztással, ugyanakkor a Fidesz alapvető érdeke a továbbiakban is a pártok, illetve a pártok és a megválasztott ellenzéki miniszterjelölt közötti viszály szítása.

3.) Az ellenzéken belüli zavar oka: a magyar politikatörténet nem ismeri a pártok és a párton kívüli mozgalmak együttműködésének mikéntjét.

a.) Azért nem állított fel „játékszabályokat” az előválasztást követő időszakra az azt előkészítő jogász csapat, mert úgy tűnt, hogy arról majd a pártok és az Orbánt kihívó majdani ellenzéki miniszterelnök-jelölt könnyen meg tud egyezni.

b.) Az előválasztás viszonylagos „nyertesei” Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter lettek, akik mögött alig valami, vagy semmilyen párt-háttér nem állt. Ez arra utal, hogy az ellenzéki civil társadalom pártok feletti „nemzetmegmentőt” keresett, és hiába lett volna kíválóan alkalmas erre a szerepre Dobrev Klára, ha az őt támogató Demokratikus Koalícióra túlságosan is rávetült és a mai napig is rávetül a nemzetet megosztó, népszerűtlen Gyurcsány Ferenc árnyéka.

c.) Az előválasztásra nem a korábban tervezett 2021 tavaszán, hanem őszén került sor, vagyis az időzavar előre borítékolható volt.

4.) A zavar kiküszöbölésének lehetséges módjai:

a.) Szükség lenne egy a 2022-es választásokig működő „közvetítő bizottságra” a pártok egymásközti, valamint egyes pártok és Márki-Zay közti viták diszkrét elsimítására.

b.) Mivel az európai parlamentarizmus logikája azt diktálja, hogy a miniszterelnök mögött legyen párttámogatás, ezért el kellene fogadni az európai értelemben vett kereszténydemokrata párt alapításának igényét Márki-Zay Péternek.

c.) Még a 2000-es évek elején Wermer András beleverte Orbán Viktor fejébe a hatékony kommunikáció fő szabályait: hosszabb távon használt, befogadható (tehát kevés és könnyen érthető üzenet), ezek ismétlése ezzel párhuzamosan minél kevesebb, önálló politikusi rögtönzés (de még az esetleges „rögtönzések” is legyenek előre megbeszéltek és elpróbáltak), aközben az ellenzéki politikusok és párthíveik nem szoktak hozzá a kommunikációs fegyelemhez.

d.) Nélkülözhetetlen, de nem elégséges a politikusok országjárása. Létre kell hozni a kommunikációs csatornákat: új, vagy már létező rádiók, TV-ék, internetes portálok együttműködő hálózatát.

Orbán borzalmas politikai öröksége, hogy az emberek többre becsülik az érzelmekkel teli szónoklatokat a programoknál, a gyors és látványos látszatmegoldásokat a lassú megfontolt építkezésnél és az erőpolitikát a kompromisszumoknál. Az Ellenzéki Összefogásnak ellenpéldát kell mutatni kompromisszumkészségben és politikai bölcsességben. Ezzel lehet felülmúlni és legyőzni a Fideszt! 

Éljen a Fidesz pártállami elnyomása alól felszabadult, igazságos, emberséges és európai Magyarország!

 Az igazi bábjátékos, - az emberekkel, mint kis bábfigurákkal játszó, magát istennek képzelő politikus – természetesen maga Orbán Viktor. És amikor az államfőségről volt szó, akkor nem akart semmiképpen sem ellenszegülésre vetemedő karakteres politikai egyéniséget. Olyasvalakit akart, akivel bábozhat, olyat, mint Novák Katalin. Aki nem olyan, mint az őt körülvevő ravasz, haszonleső és erkölcstelen „orbán-klónok”. Igaz, először felmerült az államfői tisztségre egy gerinctelen, talpnyaló jogász személye, de annak korábbi viselt dolgai miatt mégis mást kellett kiszemelnie. Az ötlet, hogy nő legyen a jelöltje adta magát, hiszen Magyarország szomszédságában mind Horvátországban, mind Szlovákiában volt/van rendkívül dekoratív női köztársasági elnök. És persze Orbán fejében minden nő (hacsak nem olyan eszes és katonás, mint Dobrev Klára, akitől jobban fél, mint Gyurcsánytól) könnyen az akarata alá gyűrhető „gyengébb nem”. Novák Katalin reményei szerint pont ilyen lesz: miközben reprezentatív, nyugatiasan kulturált ugyanakkor olyan engedelmes lesz, amilyennek egy nőnek lennie kell, ráadásul nemcsak tiszteli, de pót-apaként tiszta szívvel is szereti Orbánt.

Namármost, amivel nem számolt eléggé Orbán az Novák Katalin becsületessége és vallásos erkölcsisége. Ő nem olyan politikai keresztény, mint a fideszesek jó része! Novák Katalin valóban jámbor, a szó igazi, etimológiai értelmében; tudniillik „jó ember”.

És ha Novák Katalin lelkiismerete egyszer fel fog támadni, akkor rá fog döbbenni, hogy az igazi szövetségese nem a minden hájjal megkent "Orbán-Sámán", hanem az igaz keresztény és magyar-európai Márki-Zay Péter!

Kezdjük az elején: honnét veszed ezeket összeesküvés-elméleteket, hogy „Clemenceau-terv”, meg „Soros-terv”? Azt most nem is hánytorgatom fel, hogy a keresztnevüket rosszul írtad: az elsőt Georges-nak írják „s”-sel a végén, a másodikat George-nak! De ez utóbbit igazából György-nek mondjuk, mert Magyarországon vagyunk!

Olyan, hogy „Clemenceau-terv” soha nem létezett, csak az amerikai elnöknek voltak „Wilson-i elvei”. Ami olyasmiket tartalmazott, hogy el kell törölni a titkos diplomáciát, és a népek önrendelkezése alapján pedig meg kell szüntetni a gyarmati és nemzeti elnyomást. Mondták rá, hogy vallásos széplélek, de ha belegondolunk akkor azt látjuk, hogy olyasmit akart, mint például a magyar szuverenista nacionalisták: megadni a jogot a magyaroknak az Ausztriától való elszakadáshoz. A probléma csak az volt, hogy a Magyar Királyság is bizonyos mértékig vegyes nemzetiségű „birodalom” volt, amelyben több nemzetiség élt egymás mellett tömbökben, amelyek tehát maguk is önállóságot követeltek…

Ami Soros Györgyöt illeti, ő egy cikkében nem a háború és éhínség elől menekülők betelepítését szorgalmazta, hanem azt javasolta, hogy Európa próbáljon hasznot húzni a népvándorlásból, engedje be az európai kultúrába integrálódni vágyó életerős fiatalokat, hogy ezzel is növekedjen a „vén” kontinensen lakók létszáma és versenyképessége – mert különben ki termeli meg a nyugdíjakat?

Már hányszor elmondtam, de te mindig elfelejted, hogy Európa egyik legnagyobb befogadó és multikulti országa éppen Magyarország volt! Ide folyamatosan érkeztek a besenyőktől, a kun/kipcsák népességen, románokon, szászokon, zsidókon át a svábokig mindenki.

Mára a magyarság elemi érdekévé vált az Európai Unió egységesülése, hiszen akkor semmilyen határ nem választaná el a magyarországi és a szomszédos államokban, illetve Nyugat-Európában élő magyarokat!

De ez az egész kérdéskör az önrendelkezésről szólt - ezt nem akarod megérteni!

Van-e joga a nemzetnek, nemzetiségnek és főleg az egyéneknek szabadon rendelkezni önmagukkal? Dönthet-e az egyén arról, hogy milyen legyen az identitása, vagy bele kell nyugodnia a vallásilag és államilag kijelölt szerepbe? Az ember katona-e, vagy szabad egyéniség?

Tudod mit Viktor? Elegem van abból, hogy soha nem figyelsz!

Küldd csak be az apádat, hadd beszéljek vele!

Macron, mint az egyházaktól független, világias állam képviselője tette tiszteletét a világhírű kommunista filozófus Lukács György egyik legjobb tanítványa, Heller Ágnes előtt. Nem volt szükség a vallásos kellékekre!

A LEGJOBB VÉDELEM A TUDÁS – BESZÉLGETÉS ÅSA WIKFORSS-SZAL

 FALUSI DÓRA interjúja

Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy mit kezdünk a tudás ellenségeivel, a különféle platformokon terjesztett dezinformációkkal, és az összeesküvés-elméletekkel. Åsa Wikforss, a Stockholm Egyetem elméleti filozófia professzora, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja több oldalról járja körül az igazság fogalma körül keletkezett újkori bizonytalanságot. A filozófia jelentőségéről, tudás és demokrácia kölcsönhatásáról beszélgettünk, és Orbán Viktor illiberális berendezkedése is szóba került.

– Az alternatív tények korában élünk, írja könyvében, és jobban aggasztja az európai demokrácia jövője, mint az amerikaié. A mű első, 2017-es megjelenése óta változott ennek kapcsán a véleménye?
– Bizonyos értelemben igen. Nem aggódom kevésbé Európáért, de már jobban aggódom az Egyesült Államokért. A Donald Trump elnöksége alatti változások szélsőségesebbek volt, mint amire számítottam. Nemcsak az igazságot hagyta teljesen figyelmen kívül, beleértve a tudomány és a komoly újságírás megvetését, hanem a demokrácia alapjaként funkcionáló normákat is. Például, hogy az elnök ne fenyegesse meg az Igazságügyi Minisztérium tagjait. Nem véletlenül végződött mindez katasztrófával a 2020-as választás után, amikor elterjesztette a „nagy hazugságot”. Azt az állítást, hogy a választást meghamisították a kárára, és Joe Biden illegitim elnök.

– Milyennek látja az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét?
– Az az igazán ijesztő, hogy a republikánus szavazók többsége elhiszi ezt a nagy hazugságot, és megpróbálják átírni a történelmet a január 6-i eseményekkel kapcsolatban. Azokra, akik azok a napon megrohamozták a Capitoliumot, ma valamiféle hősként tekintenek, akik igazságos harcot folytatnak a „népért”. Őszintén szólva attól tartok, hogy az Egyesült Államok demokráciája javíthatatlan, és a dolgok nem fognak jól alakulni a 2024-es választás után sem.

– Filozófiai szempontok alapján elemzi, hogy miért hiszünk el olyan sok hazugságot. Hogyan tud segíteni a filozófia korunk vallási, társadalmi, vagy politikai kérdéseiben?
– Nos, mindenekelőtt a filozófia eszközöket ad számunkra, hogy tisztábban gondolkodjunk, és átlássunk a minket érő manipulálási kísérleteken. Megtanít világosan meghatározni, hogy miről beszélünk, képes lényeges megkülönböztetéseket tenni, és elválasztani a jó érveket a rosszaktól. Ugyanakkor a filozófia olyan ismereteket is ad, amelyek szintén hasznosak lehetnek attól függően, hogy milyen társadalmi kérdést tárgyalunk.

Jelenleg az új információs környezet egyfajta „ismeretelméleti válságot”, a tudás válságát idézte elő, amelynek következményeként például az igazsággal és hamissággal, a bizonyítékokkal és dezinformációval kapcsolatos kérdések kiemelt jelentőséggel bírnak.

Röviden, amire most szükségünk van, az magáról a tudásról szóló tudás, és ezt a filozófia tudja biztosítani. Hiszen a filozófusok Platón óta vitatják ezeket a kérdéseket, úgyhogy sok mindent meg kell tanítaniuk nekünk. 

– Az elmúlt évszázadokban sokszor került háttérbe a tudomány, miben más a mostani helyzet?
– Időről időre megfigyelhető bizonyos lázadás az értelem és a tudomány ellen. Ilyenkor a kötetlen érzelmek, intuíciók és mítoszok utáni romantikus vágy lesz az erősebb az érvekkel és a racionális meggyőződésekkel szemben. A jelenlegi helyzetet az új információs technológia különbözteti meg az eddigiektől, és az, hogy ezek a tudományellenes mozgalmak hogyan képesek növekedni és terjeszteni a hitüket. Egyrészt arról van szó, hogy az ilyen tudományellenes gondolkodású emberek könnyedén egymásra találnak az interneten, csoportokat alkotnak a közösségi médiában, ahol megerősíthetik egymás elképzeléseit. A technika segítségével nagyon könnyű a tudományellenes propagandát gyorsan és olcsón elterjeszteni az egész földön. Ennek egyik nyilvánvaló példája, hogy a járvány idején milyen erőssé vált az oltásellenes mozgalom, és hogyan alkalmaztak bizarr összeesküvés-elméleteket a Covid-19 vakcinákkal szembeni ellenállás terjesztésére.

– Hangsúlyozza az oktatás jelentőségét. Mikortól kezdődne, és milyen lenne az az ideális oktatás, amely kellőképp felkészít az alternatív tények kiszűrésére?
– Az alternatív tények elleni legjobb védelem a tények ismerete, vagyis a tudás. Az információ értékelése attól függ, hogy mit hiszünk már a világról, és ha nagyon hiányos a tudásunk, vagy ha már sok dezinformációval találkoztunk, akkor nagyon nehéz lesz megítélni egy információ hitelességét. Például ha valaki nagyon keveset tud arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátás hogyan befolyásolja a légkört, akkor sebezhetőbb az éghajlatváltozással kapcsolatos dezinformációkkal szemben.

A lényeg az, hogy a kritikai gondolkodás nem valamilyen általános készség, amelyet a tényszerű tudástól teljesen függetlenül tanulhatunk meg.

A konstruktivista pedagógiai elméletek alapja az a gondolat, hogy a kritikai gondolkodás független a tényszerű tudástól, de ezek az elméletek óriási károkat okoztak a világ számos iskolarendszerében, például a svéd iskolákban is. Tehát az iskoláknak meg kell tanítaniuk a diákoknak a kritikai gondolkodást. Ez elengedhetetlen egy demokráciában, de ehhez az is szükséges, hogy a tanulók számára egy jó és szilárd tudásbázist adjunk. Véleményem szerint ennek az alapelvnek a kezdetektől fogva, már az alsó tagozaton is inspirálnia kellene a tanítást.

– A koronavírus-járvány milyen hatással volt az összeesküvés-elméletekre?
– Nos, ebben a kérdésben még nem tudunk mindent, de van okunk azt gondolni, hogy a járvány hatása e tekintetben vegyes. Világossá vált, hogy milyen veszélyes lehet a félretájékoztatás, például a vakcinák vagy a különféle javasolt „gyógymódokkal” kapcsolatban. Miután Trump 2020 áprilisában azt feltételezte, hogy a beinjekciózott fertőtlenítőszerek gyógyítják a koronavírust, a fertőtlenítőszer-mérgezések száma meredeken emelkedett az Egyesült Államokban. És az is tudható, hogy a világ azon területein, ahol az oltásokkal szembeni szkepticizmus elterjedt, a koronavírus okozta halálozási arány sokkal magasabb. Tehát amikor az emberek élete veszélybe kerül, nagyon világossá válik, hogy a dezinformáció milyen károkat okozhat.

– Megtanultunk kritikusabbak lenni?
– Az okozott károk arra kényszerítették a technológiai platformokat, hogy tegyenek lépéseket a legveszélyesebb félretájékoztatások terjedésének megakadályozására. Úgy gondolom, hogy ez a közvéleményben is felhívta a figyelmet arra, hogy sok online tartalom megbízhatatlan. Ugyanakkor a világjárvány természetesen hamis információk terjedéséhez és félretájékoztatáshoz is vezetett, ezt infodémiának nevezik. De ez várható is volt egy ilyen félelemmel teli helyzetben.

– Miért?
– Kiszolgáltatottabbak vagyunk a megbízhatatlan információkkal szemben, amikor félünk, és ha van pénz a dezinformáció terjesztésére. A legvadabb összeesküvés-elméletek némelyike a vírusra vonatkozott. Például az a teljesen alaptalan állítás, miszerint a vírus egy liberális elit találmánya, élükön Bill Gatesszel, aki az oltóanyagok segítségével nyomon követhető mikrochipeket ültet be az emberekbe.

– A magyar miniszterelnököt, az illiberális demokrácia proklamálóját Trump és Putyin, korunk két meghatározó világpolitikai döntéshozója mellett említette. Hogyan látja Orbán Viktor szerepét?
– Igen, a bevezetőben arról beszélek, hogy a demokrácia hanyatlóban van szerte a világon. Politológusok szerint a járvány ezt felgyorsította, egyes országokban pedig kifejezetten gyorsan zajlik ez a folyamat. Például a Varieties of Democracy Institute (V-Dem) rendelkezik olyan országgrafikonokkal, amelyeken nyomon követhető a demokráciák fejlődése és hanyatlása. Oroszországot már nem a demokrácia, hanem a választási autokrácia közé sorolják, és nagyon súlyosnak tartják azokat a károkat, amelyeket Trump az amerikai demokráciában okozott. A 2020-as jelentésében a V-Dem felsorolja azt a tíz országot, ahol tavaly a leggyorsabb volt a visszaesés, ilyen például India, Brazília, Törökország és Lengyelország.

A lista élén Magyarország áll Orbán Viktorral, amelyet a kutatók az utóbbi idők demokratikus hanyatlásának legszélsőségesebb példájaként jellemeznek.

– Részletesen ír a félretájékoztatással kapcsolatos gondolkodási csapdákról, és arról is, hogy miképp tudjuk megtanulni elkerülni őket. A tények helyes értelmezésében az egyén vagy a média felelőssége a nagyobb?
– Ez egy nagyon fontos kérdés. Úgy gondolom, hogy nekünk, mint egyéneknek felelősségünk van abban, hogy éberek legyünk, és élesítsük a kritikai gondolkodással kapcsolatos készségeinket. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a teljes felelősséget nem lehet az egyénre helyezni. Kicsit olyan ez, mint a klímaváltozás. Egyénként változtatnunk kell a magatartásunkon, például hogy kevesebb húst együnk, de az igazi változást csak politikai cselekvés és szabályozás eredményezheti.

Kényelmes az egyénre hárítani a felelősséget, különösen az olaj- és szénvállalatok számára, de a klímaváltozás elleni küzdelemhez tényleges politikai lépésekre van szükség.

Különösen a technológiai vállalatok részéről hasonlóképpen jellemző a dezinformáció elleni küzdelem felelősségét az egyénre hárítani, de a valódi változáshoz itt is politikai cselekvésre és szabályozásra van szükség. Egyénekként a tudásunk hihetetlenül függ a társadalmi intézményektől. Jól működő iskolákra, komoly újságírásra, és fü

a tudásunk hihetetlenül függ a társadalmi intézményektől. Jól működő iskolákra, komoly újságírásra, és független kutatásokra van szükségünk. Itt is arról van szó, hogy a kritikai gondolkodás a tudástól függ. A technológiai platformokat pedig úgy kell szabályoznunk, hogy azok a tudás eszközeivé váljanak a szenzációhajhász és megbízhatatlan tartalmak helyett.

A kritikai gondolkodás a tudástól függ

– Tervezi újabb könyv megírását?
– Nos, már meg is írtam. Az új könyvem a Miért a demokrácia? címet viseli, és a tudás szerepéről szól a demokratikus társadalomban. Az a kiindulópontja, hogy a demokráciák egyedülállóan értékesek, a demokratikus társadalmak páratlan előnyöket jelentenek számunkra, és ez összefügg azzal, hogy a demokráciákban tudásalapú döntések születnek. A tudás a demokrácia alapja. A szavazási eljárás csak akkor demokratikus, ha a választóknak észszerű esélyük van tájékozódni a társadalomról és a politikáról. Ezért nem létezhet demokrácia számos alapvető személyi és szabadságjog nélkül, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, szabad sajtó és független kutatóintézetek. Ezek azonban éles ellentétben állnak az autokratikus állammal, ahol mindig törekednek a tudás elnyomására.

– Milyen hatással van a tudásba vetett bizalom a demokráciára?
– Elemzem azt is, hogy a demokrácia milyen sok szempontból függ a tudástól. Továbbá ennek ellenkezőjét, hogy milyen károkat okozhat a dezinformáció a demokráciában, például amikor a szavazók manipulációjáról vagy a bizalomról van szó, akárcsak a nyilvános vita minősége és a polarizáció kapcsán. A demokrácia egyedülállóan értékes, de egyedülállóan sérülékeny is, hiszen rajtunk, választókon múlik, és ki vagyunk téve a különféle manipulációknak, dezinformációknak. A populizmusról is írok, és ennek kapcsán kiemelem azt az érdekes tényt, miszerint ez alapjaiban egy tudás- és rációellenes mozgalom. Ez az egyik oka annak, hogy alapvető módon károsítja a demokráciát.