A városias, civilizált világ magatartásmintáira a 20. században az I. világháború és az 1968-as diákmegmozdulások hatottak a leginkább.

Az első világháború folyamán minden harcoló fél követni kényszerült a porosz-német mintát, amelyben mindent alárendeltek a centralizált állami-hadigépezet érdekeinek. Ez együtt járt a magántulajdon, a sajtó és véleményszabadság korlátozásával, valamint a harcra termett, felnyírt fejű, katonás kinézetű férfiak kultuszával. A „Nagy Háború” végeztével a tekintélyen és katonás engedelmességen alapuló „hadiállam-forma” visszaszorult; Nyugaton inkább, Keleten kevésbe, vagy egyáltalában nem.

Ennek a hadsereg-szerű, militarista szervezettségnek a hitelességét ásta alá az angolszász országokban beatkorszak hippi, pacifista, kozmopolita, vallásilag sokszínű újszerű ifjúsági-kultúrája - majd ennek csúcspontjaként a francia, hagyományos tekintélyek és a konformizmus ellen fellázadt diákmozgalmak.

Az orbánista reakciós-konzervatív nézőpontból nézve a Nyugat „dekadenciájához” vezető ősbűnt az 1968-as generáció követte el, amely sem a „magasztos” egyházi, sem a kinevezett tekintélyeket nem fogadta el magától értetődőnek. A Sorbonne diákjai támadást intéztek az akadémikus címekkel elhalmozott, de igazából üresfejű tekintélyek ellen és a vita jogát követelték szakmai teljesítményük és eredeti gondolataik révén elismerést szerző, informális tekintélyekkel. Ezzel párhuzamosan érvényüket vesztették az olyan korábban természetesnek vett ideológiai panelek, miszerint csakis azt a vallást és identitást követheted, amelybe beleszülettél, vagy hogy egy lány életcélja (miután szűzen ment férjhez!) csakis a gyerekszülés, anyaság és háziasszonyi lét legyen. A szexuális forradalmat az antibébi tabletta megjelenése robbantotta ki, de hosszabb távon kihatott az életmódra és a keresztény vallások által korábban bűnnek bélyegzett testiség újszerű, szabadabb/szabadosabb megítélésére.

A reakciós konzervativizmus a nemzeti, vagy a vallási kollektivizmus talaján állva nem akart és továbbra sem akar szabad teret biztosítani az egyén választási jogának, a saját teste feletti szuverenitásnak. Az abortuszt és a nemi identitásváltást erősen támadja, azért mert a nemzetállam szempontjából nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is „közjószágnak” minősülnek és a kontrollt felettük – már csak a hatalom érzékeltetése céljából is – fenn akarja tartani.

Ebben az összefüggésben tűnik fel veszélyforrásként az Európai Unió, nemcsak azért, mert nyílttá teszi az országok közti konkurenciaharcot és bárki a lábával szavazhat arról, hogy hol és milyen életet kíván élni, hanem mert „Brüsszel” liberális, nemzetek feletti, ráadásul a nemzetállamokat kontrollálni kívánó szellemisége sokban emlékeztet a ’68-as ideákra. Márpedig a szuverén, magába zárkózó nacionalista hadiállam nem tűri az ellenmondást és vitát. A „mindenki mindenkinek az ellensége” militarista világfelfogásból következik az a férfisovinizmus, amely nemcsak a nőket, gyerekeket nézi le, kezeli gyakran brutálisan, de a gyengéket is: minden kisebbséget, legyen az etnikai, vagy életmódbeli/homoszexuális.

Ez az erőszak kultusz és a velejáró elhallgattatások, a „kussoltatások” jellemzik az orbánista „zárt hadiállamot” - a civilizált Európa szégyenfoltját.

Orbán „megelőző támadás”-t intézet az Európai Unió különböző intézményeitől, valamint a Biden adminisztrációtól várható kritikák előzetes kivédésére, de rosszak a kiindulópontjai és tévesek a következtetései.

Rossz kiindulópontok:

• Orbán úgy tesz, mintha Európa jellegzetessége a nemzetállamok által szétszabdalt kontinens lenne, holott ellenkezőleg: az „egységes” európaiság az, ami visszatérő jellemző jegye ennek a civilizációnak. Kezdve a mai Belgiumtól Egyiptomig húzódó ókori Római Birodalmon, a középkori, latin nyelvű, román-gótikus kultúrájú nyugati kereszténységen át, az Angliától Oroszországig húzódó, egységes ízlésvilágú, klasszicista-arisztokratikus Európáig. Ezt a folyamatot vágta ketté a Nagy Francia Forradalom, amely egyszerre hozta létre az internacionalizmus romantikus eszméjét és a nemzetállami sovinizmust. De a nemzetállami elkülönülés feltehetően csak egy véres és sok szenvedést hozó kitérő az európai történelemben.
• Léteznek válságjelenségek, de ezek egyáltalában nem Európa-specifikusak: a szólásszabadság kontra gyűlöletbeszéd, a családi „modell-nélküliség” kontra a tradicionális nagycsalád, a bevándorlók asszimilációja kontra idegenszerű fanatizmus – ezek az ellentétek az egész világon észlelhetők! Európa lakossága azért fél a jövőtől, mert nyakunkon a klímaváltozás, az ivóvízhiány és a túlnépesedés miatti járványveszély – de ezek szintén nem csupán európai, hanem globális problémák.
• A Brexit nem Juncker-en múlt, hanem a brit miniszterelnökön, aki elszámította magát. Dehogy akart kiszállni az Unióból, de az információ-hiányos, érzelmekre ható kampány, az Európa-párti fiatalok felelőtlen távolmaradása a szavazástól, a korlátolt nacionalizmus, a kontinenst lenéző „szigetlakó” mentalitás, valamint a helyiek számára a munkaerő piacon túl nagy konkurenciát jelentő kelet-közép-európai, olcsó bérekkel is beérő munkavállalók tömegei hangolták az EU ellen a választópolgárokat.

Téves következtetések:

• Az Európai Unió centralizációs és egységesítő törekvései természetesek. Új világhatalmak bukkantak fel és ha Európa megreked a 27 saját feje szerint politizáló kis és közepes független állam laza szövetségénél, akkor túl gyenge és fejlődésképtelen lesz a nagy birodalmak közti versengésben. Az európai identitás és civilizáció - és azon belül a nemzeti, nemzeti kisebbségek kultúrájának - megőrzése érdekében logikus törekvés, ha gyengítik a nemzetállami jogosítványokat, ugyanakkor erősítik egyfelől a regionális önkormányzatiságot, másfelől az Európai Parlamentet és az európai kormány szerepét játszó Európai Bizottságot.

• Az orbánisták úgy képzelik a hatalomgyakorlást, ahogy a zsarnokoskodó, családverő apák, akik nem engednek beleszólást a család „belügyeibe”. Visszautasítanak minden európai és amerikai kívülről jövő észrevételt, kritikát, de a nemzetállamon belül sem tűrik az NGO/civilszervezetek kritikáját – mondván, hogy a szálakat Soros mozgatja. De hát ez már 1980-as években sem volt igaz, amikor valami hasonlóval vádolta meg az akkori hatalom a Fideszt, most pedig aztán végképp nem, amikor Soros György elmúlt 90 éves. A mindenkori civilszervezetek, ha jól csinálják a dolgukat, akkor a hatalom csak profitálhat a működésükből, mert társadalmi munkát végeznek és visszacsatolják az információt.
• Orbán legnagyobb csúsztatása az, hogy Magyarországot „Európa utolsó, máig élő szabadságharcosaként” mutatja fel, miközben egy elavult, a plebsszel mit sem törődő és Európától egyre jobban elszigetelődő hadiállamot épített fel.

Orbán Viktor „vezérlő tábornok” érti a katonai hasonlatot: az egészségügyi és humanitárius válságokkal terhes, viharos időben hatalmas felelőtlenség lenne a magyar nemzettel szemben, ha egy rosszul felszerelt, gyakran meghibásodó, túl kicsi, ezért az óriáshullámoktól könnyen felboruló „szuverén magyar gyorsnaszádon” utaznánk; jobban tennénk, ha átszállnánk a még a viharos tengeren is biztonságot nyújtó Európai Unió nevű „repülőgép anyahajó”-ra!

 https://hvg.hu/itthon/20210619_orban_brusszel_soros_szovjet_csapatok_kivonulasa

Schmidt Mária szerint „a Nyugat nem tanúsít kellő együttérzést, empátiát Kelet-Európa felé, pedig mi mindent megtettünk, hogy hozzájuk tartozhassunk."

Pontosítsuk: nem az Orbán kormány tett meg mindent, hanem a baloldali és liberális elit tett meg mindent a Nyugathoz tartozáshoz. És pont ezt rója fel a reakciós-nacionalista orbánizmus a magyar EU-pártiaknak!

A reakciós-nacionalista orbánizmus az Osztrák-Magyar Monarchia kisnemesi-dzsentri hagyományát folytatja az öncélú, szuverén magyar államra való törekvéssel, amellyel aztán rossz követendő mintát adott a Nagy-Magyarországon belül élő nemzetiségeknek, melyeket, más oldalról, a Nyugat-ellenes orosz cári pánszláv propagandával uszítottak Magyarország és az O-M.M. ellen. Ez mindenképpen hozzátartozik Trianon előtörténetéhez!

A magyar reakciós-nacionalizmus attól reakciós, hogy nem nyugatias polgári jogállamot és piacgazdaságot akart és akar kiépíteni, hanem egy tekintélyelvű és szolgalelkű klérus által támogatott, előjogokkal rendelkező „nemzeti-keresztény” elit teljhatalmát. Orbán ebben a vonatkozásban folytatja az 1914 előtti függetlenségiek politikai hagyományát, csak most a nemzeti ellenállás nem az Osztrák-Magyar Monarchia ellen irányul, hanem elsősorban az Európai Unió, másodsorban az angolszász-liberális Nyugat ellen.

Orbán a nyugati, világias, köztársasági éthosszal szembeni elvakult gyűlöletében az „ellenségem ellensége a barátom”-elv alapján bárkihez csatlakozik: a NATO-ellenes Putyinhoz. az EU ellenes Törökországhoz, a nem keresztény türk államok szövetségéhez és az ateista Kínához ha kell.

Orbán a keresztény-nemzeti dogmák sulykolását, a „jól megnevelt”, tehát Orbánért akár hősi halált is haló fiatalok kinevelését fontosabbnak tartja, mint a globális gazdasági, tudományos-technikai versenyre felkészítő, gyerekbarát oktatást.

Orbán-Schmidt a nem létező „kiskapuk”-ban hisz, hogy a ravaszkodó és a Nyugat hálátlanságán sopánkodó Magyarország majd szépen ellavírozik a nagy birodalmak közt. De a magyar nemzeti érdek az, hogy ne legyen újra egypártrendszer, ne legyen kötelező ideológia és hogy olyan vállalkozásbarát környezet alakuljon ki aminek következtében ne kelljen százezreknek kivándorolnia akkor, ha szabadon akar élni.

Alapvető nemzeti érdekünk a reakciós-nacionalista orbánizmus leváltása!

 https://telex.hu/belfold/2021/06/19/schmidt-maria-a-nyugat-nem-tanusit-kello-egyutterzest-kelet-europa-fele

Röviden: 1.) A nagycsalád jelenti a hagyományos családmodellt. 2.) a patriarchális társadalomban nem volt egyenjogúság; a nőket, de főleg a gyerekeket nem vették „emberszámba”. 3.) A mai reakciósok által fetisizált „régi, szép időkben” rendszeres volt a szolgáló férfiak, nők, gyerekek kegyetlen bántalmazása és nemi kizsákmányolása! 4.) A változást ebben a Felvilágosodás liberális egyenlőségeszménye és a gyerek-idomítás helyett a gyereknevelés „kitalálása” hozta. 5.) Az orbánizmus szakítani próbál a polgáriasult, civilizált világ egyetemleges alapelveivel és az Emberi és Polgárjogokat lábbal tipró legreakciósabb, leggátlástalanabb rezsimek szintjére kíván süllyedni a hatalma megtartása érdekében.

1/ A reakciósok által idealizált „nukleáris” család, ahol egy apa és egy anya közösen neveli a gyerekeit minden, de nem hagyományos! Valójában a nagycsalád volt a jellemző az ipari forradalomig, amelynek keretében a rokonsági foknak, a vagyoni, életkori helyzetnek és nemi szerepnek megfelelő hierarchia uralkodott.

A monoteista vallások patriarchális jellegéből fakadóan a csúcson az „Atyaisten”, sokkal lejjebb a pápa(=papa!), még sokkal lejjebb a feudális hierarchia helyezkedett el. Ez a láncolat adta a mintát a nagycsaládnak is, amelyben a családfőnek a szava parancs volt és amennyiben valaki szembeszegült az akaratának az könnyen elveszíthette az örökségét. (Néprajztudósok mesélik, hogy a nagycsalád szálláshelyén, ahol olykor egy tucatnál is több feküdtek egymás mellett, előfordult, hogy a fiatal férjnek el kellett tűrnie - a jövőbeli földvagyon reményében - hogy a nagygazda/családfő az ifjú, szemrevaló feleségével közösüljön.)

2/ A hagyományos erkölcsi-szexuális felfogást képviselő vallásokban (nemcsak a katolicizmusban, de a judaizmusban és a muszlim vallásban is) azért sem foglalkoztak külön a pedofíliával, mert a férfi-soviniszta jellegük miatt mind a nőket (akiket hívtak „asszony-állat”-nak, némbernek, tehát „nem-ember”-nek is), mind a gyerekeket alsóbbrendűnek tartották. A pedofília nem számított „bűn”-nek, inkább valamiféle gyengeségnek, hóbortnak, mint azoknak a vadászó, egyébként feddhetetlen uraknak a passziója, akik a jól sikerült vadászat után berendelték a környékbeli lányokat, fiatal nőket szakácskodni és felszolgálni valamint...utána orgiázni.

A katolikus egyház, a legutóbbi pápáig, ebben a gondolkodási sémában bagatellizálta és hallgattatta el az ilyen ügyeket.

3/ A mezőgazdasági termelést folytató tradicionális társadalomban az állattenyésztési minta nyomta rá bélyeget a Gazda/alárendelt viszonyra: olyképpen kell idomítani, verni az ember-fiát/lányát, mint a kutyát, vagy mint a lovat. Tegyük hozzá, hogy ez az állattartási metafora a vallásra is kiterjedt: lásd az olyan fogalmakat, mint: lelkipásztor, pápai-, illetve mikulás pásztorbot és a hívők nyája.

A gyerekek esetében, a csecsszopó korból kikerülvén (ami sokkal később történt meg, mint manapság: 3-6 éves kortól) már kis munkáskézként, ahogy Arany János is mondta: cselédként kezelték a gyereket. Nem létezett a mai értelemben vett „gyerekkor”, hanem csak kis felnőttként kezelték a 8-9 éves gyereket. Az állatok és a felnőttek párzását, üzekedését testközelből látó gyerekek önként, vagy kényszer hatására már korán, túl korán kezdett el nemi életet élni.

4/ A Felvilágosodás és a belőle fakadó szabadkőműves mozgalom, a „Szabadság-Egyenlőség-Testvériség” eszme jegyében, a feudális hierarchikus világnézetet támadta meg. Ennek a jogegyenlőség felfogásnak a következménye lett később a női emancipáció és a gyerekek speciális, nem „kis-felnőtt”-ként való kezelése. Rousseau és Pestalozzi a fenyítések nélküli gyereknevelés hívei voltak, akik szerint időt kell szánni a tanításra és a való világnak nem a szent könyvekből, hanem a gyermeki kíváncsiságból kiinduló felfedezésére.

A Ráció korának abszolutizmusa felkarolta a nevelés ügyét, mert rájött arra, hogy az iskolarendszer lehetett az a megfelelő eszköz, amellyel az állam jól képzett, tehát jól adózó állampolgárokat, illetve katonákat tud tömegesen „kitermelni”.

5/ Az orbánizmus szakított az európaias jobboldalisággal.

Az orbánizmus az a nemzeti-populista irányzat, amelynek célja a magyarságot szándékosan megosztó, majd a gyűlölködést meglovagoló hatalomgyakorlás fenntartása. Manipulációja a riogatásra épít; a mondvacsinált terrorfenyegetésre, „Soros-Gyurcsány”-mumussal való ijesztgetésre, a „migránsok” állítólagos inváziójára, az „ellenzék oltásellenességének” hazugságára és most az állítólagosan növekvő pedofil és a homoszexuális „veszéllyel” szembeni védekezésre.

Orbán egy sosemvolt „keresztényi etika” nevében, szó szerint, „pápább akar lenni a pápánál”, ahelyett, hogy bölcsen kormányozna. Uralkodni mindenki tud, de bölcsen kormányozni csak kevesen, és már biztosan tudható, hogy Orbán nincs ez utóbbiak közt!

https://pendulum.444.hu/2020/11/26/a-hagyomanyos-csalad-hamis-mitosza