Március 15. nem a pozsonyi „fontolva haladó” politikusokról szólt, hanem a „megszentelt” királyi és egyházi hatalmat elsöprő Nagy Francia Forradalomért meg a 1848-as európai „Népek Tavaszának” lázongásaiért lelkesedő Pilvax-kör fiataljairól! 
Petőfiék nem nacionalisták voltak, hanem a világszabadság magyarországi prófétái!
Orbán ellentéte Petőfinek.
1848 a feudális erők elleni integrációról szólt: összefogni az itt élő különböző rendű és rangú embereknek, a különböző vallású, magyar és nem magyar etnikumoknak a polgári Magyarország megteremtése érdekében. Úgy hitték, hogy a polgári Magyarország, amely a szabadság hazája lesz olyan vonzerővel bír majd minden hazai nemzetiségre – hogy megtartva identitásukat – támogatni fogják azt. Azt gondolták, hogy a forradalmi Bécs és Pest-Buda együtt szerves részeivé válnak annak a Nyugat-Európának, ahol már nem a basáskodó világi és egyházi önkény uralkodik, hanem a Jog és a polgári Szabadság.
Ma ennek az ellenkezőjét látjuk, az orbáni Magyarország a Nyugattal szemben határozza meg saját magát. 
Állítólagos nemzeti érdekre hivatkozva képletesen királyokat, mágnásokat és hercegprimásokat emel a szegény és a hatalom által megvetett adózó nép fölé miközben a világpolitika legsötétebb diktátoraival szövetkezik.
Magyarország 1848-49-ben felmagasztosult, sok ezer nem-magyar önkéntes jött el és akár az életét is feláldozta volna érte, mert benne látta a Szabadság hazáját, ma viszont aki csak teheti menekül innét…

A tömeges bevándorlást az Európai Unió nevében fellépő Merkel és a török kormánynak adott hatalmas pénzadomány csökkentette le, nem az Európa méretéhez képest elhanyagolható hosszúságú kerítés. A tanulság: csak egy közös európai határvédelmi politika és a közel-keleti, közép-ázsiai és afrikai országok jelentős, az EU-s adóból származó anyagi támogatás képes otthonmaradásra késztetni a háborúk, a szárazság és a túlnépesedés miatt menekülni-vágyókat. Magyarán nem a 27 nemzetállamból álló, kaotikusan viselkedő, gyenge Eurrópai Unió, hanem kizárólag egy szuper erős Európai Köztársaság védhet meg bennünket hosszú távon; mert a nemzetállamok csak akadályai a biztonságunknak!

Kétszáz évvel ezelőtt volt értelme ennek a jelszónak, akkor amikor még csak a nemesek alkották a nemzetet és a Reformkor célja a polgári fejlődés biztosítása volt a pórnép számára (a Habsburg Monarchián belül) a Magyar Királyságban, a közös haza üdvére. 
Mára viszont hamissá vált a „Haza minden előtt” szlogen; először is mert propaganda-szólammá vált azon pártok számára, amelyek magukat a nemzet egyedüli és kizárólagos letéteményesének tartják. Másfelől egy vallásos ember nem mondhatja büntetlenül azt, hogy egy történelmi képződmény, a nemzet, Istennél fontosabb, mert akkor bálványimádóvá és istenkáromlóvá válik. 
De ez a jelmondat nemcsak az erkölcsnek, hanem az ép észnek is ellentmond.
Akkor mondható érettnek egy személyiség, ha a fordított identitás-piramisa teljes és folytonos! 
Ha az identitása a szűkebb-tágabb családi érzéstől, a baráti, netán vallási közösségi, kollegiális kötődésein keresztül, a lokálpatriotizmuson a nemzethez való patrióta kötődésen át a még szélesebb körű euro-atlanti civilizációhoz, majd a még átfogóbb bioszféráért érzett felelősségig tart. 
Nem szerencsés, ha valakinél hiányzik például a családi érzés, vagy a nemzeti önazonosulás, de az sem, ha valaki csak egy identitási szintért lelkesedik mértéktelen módon legyen az focicsapat, vallás, vagy nemzet, mert ez a beszűkülés egyenes úton vezet a fanatizmushoz.
Március 15. nem a „szuverén magyar köztársaság” megteremtésének szándékáról szólt (az csak 1849-ben lesz napirenden), hanem az emancipációról, a „nemtelen”, nem-nemesi magyar és nem magyar lakosok beemeléséről az „alkotmány sáncai” mögé - ezért hazug a Fidesz-féle propaganda!

Kétszáz évvel ezelőtt volt értelme ennek a jelszónak, akkor amikor még csak a nemesek alkották a nemzetet és a Reformkor célja a polgári fejlődés biztosítása volt a pórnép számára (a Habsburg Monarchián belül) a Magyar Királyságban, a közös haza üdvére. 
Mára viszont hamissá vált a „Haza minden előtt” szlogen; először is mert propaganda-szólammá vált azon pártok számára, amelyek magukat a nemzet egyedüli és kizárólagos letéteményesének tartják. Másfelől egy vallásos ember nem mondhatja büntetlenül azt, hogy egy történelmi képződmény, a nemzet, Istennél fontosabb, mert akkor bálványimádóvá és istenkáromlóvá válik. 
De ez a jelmondat nemcsak az erkölcsnek, hanem az ép észnek is ellentmond.
Akkor mondható érettnek egy személyiség, ha az identitás-piramisa teljes és folytonos! 
Ha az identitása a szűkebb-tágabb családi érzéstől, a baráti, netán vallási közösségi, kollegiális kötődésein keresztül, a lokálpatriotizmuson a nemzethez való patrióta kötődésen át a még szélesebb körű euro-atlanti civilizációhoz, majd a még átfogóbb bioszféráért érzett felelősségig tart. 
Nem szerencsés, ha valakinél hiányzik például a családi érzés, vagy a nemzeti önazonosulás, de az sem, ha valaki csak egy identitási szintért lelkesedik mértéktelen módon legyen az focicsapat, vallás, vagy nemzet, mert ez a beszűkülés egyenes úton vezet a fanatizmushoz.
Március 15. nem a „szuverén magyar köztársaság” megteremtésének szándékáról szólt (az csak 1849-ben lesz napirenden), hanem az emancipációról, a „nemtelen”, nem-nemesi magyar és nem magyar lakosok beemeléséről az „alkotmány sáncai” mögé - ezért hazug a Fidesz-féle propaganda!

- Szerintünk sem lehet a Haza ellenzékben!
- „Éljen” Ceausescu és Orbán homogén nemzeti állama!
- „Szent Világszabadság helyett disznófejű, de nagyon magyar nagyurakat nekünk!”
- Le Trianonnal, le a nemzetállammal!
- 1848 nem a függetlenségről, hanem a jobbágyfelszabadításról szólt!

Kezdjük azzal, hogy mivel szemben határozható meg a „nyugatosság”; kezdjük a „kínaisággal”: „a kínai művészet emberi világa az európaihoz viszonyítva furcsa ellentmondást rejt; az emberi világból hiányzik az ember – mint középpont. Olyan értelemben mint Nyugaton, Kínában az ember sosem lesz tudományos kutatás és művészeti ábrázolás fő tárgyává: nem vizsgálják lelkét sem, lelki tükrét (arcát) sem, de még testét sem. Olyan szépséget hordozó, esztétikai értéket képező jelenséggé, amilyen számunkra az emberi test és az emberi arc lehet, Kínában sosem emelkedett. A portré /…/ pusztán a külső hasonlóság, pontosabban az azonosítás igényével készül, s mint ilyen nem művészi, csupán technikai feladat” (Miklós Pál: A sárkány szeme, Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába – Corvina, 1973; 146. old.)

 Ha viszont az európaiság forrásvidékét keressük, akkor olyan „ikonokra” kell gondolnunk, mint Szókratész, akinek a tanítása röviden „segíteni tudok megszülni neked a te saját véleményedet”, illetve Jézus, akinek a mai napig lázadónak mondható gondolata szerint nem a vérségi (törzsi, etnikai, faji) kötelékek számítanak, hanem a személyiség, ami az emberekben található „isteni mag”. (idézi Vekerdy Tamást a Beszélgetések az elmúlásról, szerk. Révai Gábor – Libri, 2015; 150.old) Maga a latin megnevezés is erre utal: „individuum”, tehát tovább nem osztható, a személyiség isteni magja.

„Európa értelme éppen a személyiség és a személyiség szabadságának kibontakoztatása” (Vekerdy - u.o. 131.old)

Azért nem érdektelen ezt újra és újra elmondani, mert vannak olyan anti-liberális („illeberális”?!) nyugati eszmeáramlatok és konzervatív vallási felfogások, melyek szerint a „homogén” közösség és a „Rend” nevében fel kéne számolni a világra nyitott, „hippis” sokszínűséget és gátolni kéne a kritikus gondolkodású egyéniségek felbukkanását. Ezzel szemben arra tudok csak bíztatni mindenkit, hogy becsülje meg a nyugatias, vagyis nyitott és emberközpontú gondolkodásunkat, mert az egyik legnagyobb kincsünk!

Az ellenzék győzelme után a magyarországi helyzet remélhetőleg a francoista spanyol állam bukása utáni szituációra fog hasonlítani és ha jól akarunk kikerülni az újabb rendszerváltásból, akkor új lapot kell kezdenünk.
Precíz módon csak egy szűk orbánista kört kellene kizárni a közügyek gyakorlásából: a minisztereket, államtitkárokat, ügyészeket, oligarchákat és a lakáj-média vezetőit. 
Abból kell kiindulnunk, hogy az ország gazdasága, egészségügye, oktatásügye, informatikai műveltsége és az egész szociális rendszere válságos állapotba kerül, történelmi mércével számolva pillanatokon belül! 
Nincs idő "népbíróságosdit" játszani. És különben is ne akarjon senki sem új, képletes Recsket! 
Aki fideszesként, KDNP-ésként hajlandó dolgozni a nemzet ügyeinek közösen elhatározott rendbetételén, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyítsa hazafias tenni akarását!