Magyarország romlása nehezen elkerülhető, de ez ellen Orbán kormányzata semmit nem tett, sőt csak gyorsította az Európától való leszakadásunkat.

Hogy kerültünk ilyen helyzetbe? Egyszerű újságolvasóként úgy látom, hogy két embertől tanult sokat Orbán Viktor: Simicska Lajostól és Wermer Andrástól. Az előbbitől azt hogyan kell pénzt gyűjteni, befektetni és politikai szempontból „hasznosan” elkölteni, valamint Wermer Andrástól azt, hogy a 21. századi politikának lényegi részét alkotja a Public Relations.

A 21. századi pártpropaganda annyiban tér el a 20. századitól, hogy ideológiamentes, pragmatikus és vizuális jellegű. G. Fodor Gábor interjúja óta tudjuk, hogy olyan fogalmaknak, mint például a „polgári” semmilyen súlya nincs. Ez csupán „politikai termék” amit kifejlesztenek, bedobnak a köztudatba ideológia-szerű támpontként, majd kivonják onnan gyorsan, nehogy túl komolyan vegye a közönség és később hivatkozási alapul szolgáljon..

Mit vont le Orbán mindebből magának:

• térjünk vissza az ország lakossága által megszokott urambátyámrendszerhez és rendpártisághoz,
• mint afféle „majdnem-király” úgy gondoljon magára, mint a magyar nemzet reinkarnációjára, vagyis aki őt, mint kormányfőt sért meg az a magyar népet sérti meg, ennek folytán
  1. nem tűri az ellenőrzést (a költéseivel kapcsolatosan sem az IMF-től sem a Világbanktól, a politikáját illetően sem az Európai Uniótól, sem az ENSZ-től),
  2. nem tűri a szabad és kritikus sajtót,

• nem tűri a civil kontrollt,

1. nem tűri a politikai vélemény nyilvánításnak az „ellenőrizhetetlen” formáit (szamizdat plakátokat, járdafestést stb.)

• Akárcsak a piaci szereplőknek a Fidesz-KDNP-nek is állandó kommunikációs üzemmódra kell átállnia. Ahogy egy áruházlánc rendszeresen árleszállítást, születésnapi akciókat hirdet, olyképpen az államnak is folyamatosan kell üzennie a lakosságnak (A kommunikációs monopólium megszerzésének legegyszerűbb módja betiltani, extrán megadóztatni a kereskedelmi reklámokat és óriásplakátokat).
• Alapvető cél a kommunikációs izgalmi állapot fenntartása annak érdekében, hogy az emberek ne a valós problémákkal foglalkozzanak, hogy történelmi távlatból nézve pillanatokon belül elfogynak a szakképzett tanárok, orvosok, nővérek, szerelők, sofőrök, számítógépes szakemberek, ne azzal, hogy a magyar deviza (tehát a fizetések és nyugdíjak) nem sokat fognak majd érni; hanem minden mással, például tőlünk 1500 kilométerre történő terrortámadásokkal.

Ma Magyarország egy olyan politikai kurzus csapdájába került, amelynek vezetője és köre csak mímeli a kormányzást, miközben a valóságtól elrugaszkodott kormányzati PR kábítja el mind az uralmon levőket, mind a hatalommal szimpatizálókat.

Szijjártó mondta a londoni merénylet kapcsán: „egyértelmű, hogy a terroristák kereszténységet akarják eltörölni a Föld színéről”
Nem igaz!
A muszlim fanatikus terroristák célpontja - hasonlóan a magát nagyképűen a „kereszténység védelmezőjeként” beállító magyar kormányhoz - hitetlennek és erkölcstelennek tartott liberális, értsd kalmárszellemű/„sorosos” európai-amerikai a „bűnös/dekadens/ sátáni”-nak tartott nem-isten-központú életmód!
Szijjártó így folytatta:"Európának végre ki kell mondania, hogy nem akarunk a terrorral együtt élni!" Miért eddig ezt nem mondták volna ki? Teljesen hülyének néz bennünket a magyar külügyminiszter? Majd így folytatta: „erre a "szörnyű kihívásra" egyetlen jó válasz van: az Európába súlyos terrorveszélyt hozó illegális bevándorlás teljes megállítása”.
Csúsztat Szijjártó Péter, a súlyos terrorveszélyt nem a bevándorlás, hanem az ISIS állam meghirdetett visszacsapás idézte elő, aminek a fő kivitelezői nem a bevándorlók, hanem a szociális hálón kieső és a normális társadalomba integrálódni képtelen többedik generációs muszlim fiatalok. Amúgy tudvalevő, hogy nem a magyar kerítés miatt, hanem a Merkel-Erdogan paktum miatt nincs jelentősebb bevándorlás!
Majd következett egy alattomos megjegyzése; az EU-nak kötelessége lenne „a terrorral szembeni zéró tolerancia meghirdetése.” Mióta tűri el a liberális nyugat a terrort? A legmagasabb riasztási fokozat van érvényben több országban, méghozzá évek óta! Miről beszél Szijjártó?
Ugyanakkor igaza van abban, hogyha nem találjuk meg a hatékony védekezést a barbarizmus ellen, akkor „a saját pusztulásunkat idézzük elő." Igen ám, de a hatékony védekezéshez éppen hogy nem az orbáni „szuverén országonkénti” külön-külön védekezés vezet el, hanem az egységes Európai Egyesült Államok létrehozása!

De mi van a magyar külügyminiszter sületlenségei mögött?
Egyszerűen Szijjártó és a mögötte álló kommunikációs csapat elkezdte a 2018-as választási hadjáratra való felkészülést, aminek a középpontjába előre látható módon a KERESZTÉNYÜLDÖZÉS kerül. Ez hamis diagnózis uralja majd mind a külpolitikai, mind a belpolitikai diskurzust!

Mint fentebb kielemeztük ez külpolitikai szempontból csak nagyon kis részben állja meg a helyét, viszont belpolitikai szempontból ez lesz a budapesti, „kozmopolita”, liberális értelmiség elleni uszítás fő vád!
A választási kampányban a Fidesz-KDNP azt fogja hazudni, hogy aki nem áll a kormány, a keresztény „valláserkölcs” talaján az önkéntelenül is cinkos a "magyar keresztényüldözésben". Aki szembeszáll az állam és egyház egyesítésével, aki el tud képzelni olyan civil mozgalmat, amely nem egyházi hátterű, aki a tudományosság és az evolúciós tanok mellett teszi le a voksát és nem az örök érvényű bibliai tanítás mellett az a magyarság és a keresztény Európa árulója!
A sok hűhó csak arra szolgál, hogy elfedje a világ egyik legrosszabbul működő kormányának eredménytelen kormányzati munkáját, hiszen nincsenek megbízható szövetségeseink, nincsenek javaslatok sem a kórházak, az iskolák helyzetének javítására, nincsen ötlet a nyugdíjak értékállóságának megőrzésére és a leszakadó rétegek munkához juttatására stb.
Marad a jól bevált figyelemelterelés, az uszítás – a muszlim terroristák által is gyűlölt - „zsidós”, vagyis a világra nyitott, világias értelmiséggel szemben...

A hazug nevű kormányzó erők: Fidesz vagyis a Fiatal(?) Demokraták(?) Szövetsége és a KDNP, vagyis a Keresztény-Demokrata(?) Néppárt(?) stratégiája a következő:
- Szűnjön meg az árubőséggel együtt járó „fogyasztói társadalom” és térjünk vissza a „centrális erőtér által uralt”, a szűkösség talaján álló, állami elosztáson alapuló 20. századi hadigazdasághoz.
- A liberalizmus lényegét, tehát az áruk, az életmód, a hitbéli lelkiismereti dolgok és a politikai szimpátia megválasztását és hirdetését korlátozni kell, illetve az első adandó alkalommal (terrorveszélyre hivatkozva) be kell tiltani.
- A multinacionális vállalatokat meg kell regulázni, mert nem illenek bele az állam-központú társadalomba, ráadásul az ott dolgozó magyar menedzser réteg gazdaságilag és világnézetileg független, ami elviselhetetlen a keresztény-nacionálista ideológiával „téríteni akaró” fideszes pártvezetés számára.
- Nem a társadalom felemelése az uralkodó pártok célja, hanem egy új kaszt több száz évre való bebetonozása. Ehhez az egyházak segítségével, az iskoláskortól kezdődően „jámbor”-rá formált alattvalókra van szükség, akik megtört gerinccel és befogott szájjal szolgálják a keresztény-nemzeti „igaz magyarokat”.
- Az önkormányzatiság és az érdekvédelem módszeres felszámolásával a lakosság kerüljön vissza a számára ismerős kelet-európai elnyomatásba és nyomorba. Ne gondolkozzanak, ne szervezkedjenek, inkább a hétköznapi gondok foglalják le őket.
- Az ország élére kerülő „igaz magyar” kaszt fő támaszai a 1989 óta háttérhatalmat képező magyar (és részben orosz) titkosszolgálatok és nem utolsó sorban a cinkossá lett "nagy” egyházak.
- Ha netán az ellenzék nyerne 2018-ban olyan káoszt és polgárháborús viszonyokat idéznének elő a Fidesz-KDNP kollaboránsai, amelyet csak nagy nehézségek árán lehetne megfékezni.
Ha nem sikerül a szigorú, de a polgári köztársasági etika alapján rendet teremteni, akkor azzal kell számolni, hogy a magyarok 2020-as évek közepére szegények, alul képzettek, vallásosabbak, bűnözők által terrorizált, járványokkal, alkoholizmussal, prostitúcióval és valószínűleg jegyrendszerrel sújtott társadalmi közegben fognak élni egy gazdag, parazita „újnemesség” igája alatt.
Ezt akarjuk?

A magyarságot önismereti terápiára kéne beíratni, mert nem tudja önnön nagyságát reálisan felbecsülni, képtelen józanul felmérni a helyét és a lehetőségeit a világban, de már 100-150 éve!
Éretlen kamaszként hol jelentéktelen áldozatnak tünteti fel magát amelyet a bűnös "felnőtt" nagy nemzetek eltaposhatnak, hol a világnak, vagyis "Isten kalapjának" kitüntetett helyének képzeli magát; bokrétájának, ha nem egyenesen a fő csakrájának!
Most csak annyit mondok, hogy normálisak is lehetnénk, önképünkben közelítve a Portugál-Belgium-Dánia nagyságrendhez és ezzel együtt a polgári megállapodott önbizalomhoz.
De mi mindig kitűnni vágyunk, fontosabbnak és értékesebbnek kívánván mutatni magunkat a külvilág felé, mint amilyenek valójában vagyunk.
A nacionalizmusunk, pont olyan heves és agresszív, mint az utódállamok sovinizmusa, mivel sajnos semmilyen kormányzati és diplomáciai bölcsességet nem halmoztunk fel az "ezeréves államalkotó nemzeti lét" folyamán; elégedetlenek voltunk az Osztrák-Magyar Monarchiával, vonakodó szövetségesei voltunk mind a náci Németországnak, mind a Szovjetuniónak és most kígyót-békát kiáltunk a nyugati világra, amelynek részét képezzük.
Mi lenne, ha megbékélnénk magunkkal és végre valahára "kitalálnánk Magyarországot", de még inkább a magyar jövőt?

Magyarország előrelátható elszegényedése miatt, amely abból fakad, hogy a kormány piac-ellenes és a jogbiztonságot veszélyeztető szeszélyes politikája elriasztotta a külföldi befektetőket. Viszont az eközben szemérmetlen módon, „kegyúri” osztogatás eredményeképpen létrejött „haveri kapitalizmus” képtelen boldogulni a világpiacon. Tehát, amint megszűnik 2020-tól „Brüsszel” anyagi támogatása, egyre gyorsuló ütemben fog elsorvadni a gazdaság és a magyar állam.
Ebben a helyzetben, talán most van az utolsó esély arra, hogy, az euró-övezet tagja legyünk és ne szakadjunk le tovább, brutális módon a „mag-Európáról”.
Az utóbbi időben tartott nyugat-európai választások eredményei azzal kecsegtetnek, hogy az Európai Unió a közeljövőben kilábal a válságaiból és akkor teljes tisztán előttünk áll majd a kérdés: akarunk-e a világ legnagyobb piacának haszonélvezője lenni, vagy kimaradunk az euró-zónából és ezzel kívül rekedünk a fejlődésen, a biztonságon és nem élvezzük a továbbiakban a gondolatszabadság európaias vívmányait.
AKINEK FONTOS AZ EURÓPAIAS MAGYAR JÖVŐ, AZ TÁMOGASSA AZ EURÓ BEVEZETÉSÉT!

Soros olyan mint Széchenyi: a saját vagyonából nyugatias szellemiséget hordozó intézményt hozott létre.
Mi itt a probléma?:)

Az is közös bennük, hogy mindketten megbánták a kezdeti idealizmusukat: Széchenyi úgy gondolta, az öngyilkossága előtt, hogy ha ő nem indítja el a Reformkort, akkor nincs sem szabadságharc, sem forradalom, és nincs világosi fegyverletétel sem. Soros meg azon meditálhat, hogy milyen fideszes kígyófajzatokat dédelgethetett a keblén...

Épp most folyik a TV-vita a globalizmussal szembeni a nemzeti bezárkózást hirdető, defenzív politikát hirdető Le Pen és a világra nyitott, siker-orientált és hiper-profi Macron közt.

Istenem, mikor jön egy világosfejű és meggyőzően érvelő magyar "Macron" aki lemossa a nemzeti érzelmekkel manipuláló, de a nemzet jövőjét meghatározó kérdésekben teljesen amatőr magyar Le Pen/Orbánt"?!

A hatalomban lévő magyar jobboldal nem hisz abban, hogy létezne objektív igazság. Nem hisz sem a pártatlanságban, sem az arra való törekvés értelmében.
Azt sulykolja a közmédiában, a sajtóban és az iskolákban, hogy aki a magyarországi jobboldali ideológia szerinti „nemzeti érdek”-kel nem azonosul, vagyis nem hatja át a nemzeti elfogultság és önzés szenvedélye az minimum idegenszívű, de inkább hazaáruló.
Márpedig a polgári társadalomban fontosak a mindenkire vonatkozó törvények (nincsenek törvények felett álló politikusok és egyházak), az oda-vissza történő információáramlás (mivel a szólásszabadság segít a problémák korai felismerésében) és az objektivitásra való törekvés, mert csak a szubjektivitást kizáró tárgyilagosság vezet az igazság megismeréséhez és a „normális” társadalmi-piaci ügymenethez. Márpedig a józan döntésekhez szenvedély-mentes bölcsességre van szükség!
Mivel az Orbán körüli, vidékről felkerült Fidesz vezetők nem a munka és a piac világában szocializálódtak, ezért a világlátásukat befolyásolta a gyerekkoruk falusi konzervativizmusa, a rendszerváltozást követő politikai sakkjátszmák, de leginkább a nemzetek szimbolikus csatái; a sport és benne különösen a futball világa. A futball az a metafora, amelyben a politikát értelmezik a döntéshozóink. A választók közti sikerének ez is a titka, hogy ezt az allegóriát - hogy olyképpen küzdünk a nemzetközi politikai porondon, mint a nemzeti válogatott a külföldi ellenfeleivel – ezt minden magyar futball iránt érdeklődő világosan érti (az ötletgazda persze Berlusconi volt).
Orbán Viktor önmagát, és őt a hívei „csodacsatárnak” képzelik és elvárják minden „rendes magyar embertől”, hogy szurkoljanak neki, mert hiszen ő a nemzetet reinkarnáló „csapatkapitány” és amúgy is tudvalevő 2006. október 23-a óta, hogy a szurkolói fanatizmus mekkora energiákat, indulatokat szabadíthat fel.
Ugyanakkor az „elfogultság” kívánása egyben a gyöngeség bevallása. Mivel gyerekként kiszolgáltatottak vagyunk ezért szükségünk van a szülők elfogult szeretetére. Később, főleg ha nem vagyunk sikeresek, ha nem tudunk a saját lábunkra állni, akkor vágyunk a gondviselő állam segítségére. De az állami függőség önállótlan személyiségeket eredményez, akikben nincs sem vállalkozó szellem, sem öntudatosság.
A jelenlegi magyar intézményrendszer a „közszolgák” engedelmes és igénytelen hadát gyarapítja. Ellene hat a felnőttesen, tehát „nem-elfogultan” gondolkodó, kritikus és önkritikus, de emberi tartással rendelkező individuumok, értsd „civilek” kifejlődésének. (Az Orbán rendszer ki nem állhatja, hogy a „nemzeti válogatott” mellett - az állammal összenőtt, mindenben lojális egyházi segélyszervezetek konkurenseként - felbukkanó amatőr és önfejű civil „csapatok”-at. Inkább szűnjön meg a szociális háló, de ne vigyék el a „show-t”, mint például a Blaha téri ételosztásnál, a „nem-nemzeti” civil szervezetek).
Két természeti kincsünk közül a jó minőségű földre alapozó mezőgazdaság lélegeztető gépen van, a másik kincsünk; az emberi tőke most értéktelenedhet el, ha nem változtatunk a dolgokon!

 Vannak olyan hitek és hiedelmek, amelyek elhalnak az őket képviselő generációk kiöregedésével, de vannak, amelyek alakváltozó módon vissza-visszatérnek a történelem folyamán. Ezek szerencsés esetben erőt adnak, de vannak olyan eszmék, amelyek szellemi csapdát állítanak a későbbi nemzedékeknek. Ilyen a magyar kultúrkörben a „kurucos nacionalizmus”.

Az eredete különös, mert visszamegy a Dózsa-féle parasztháborúhoz. Eredetileg az oszmán-török fenyegetés miatt, pápai áldással kísért keresztes háborúhoz toborozták az embereket a ferences rendi szerzetesek. Nagy valószínűséggel ide vezethető vissza a „kuruc” szó megszületése, a kereszttel kapcsolatos latin „cruxifix” kifejezéshez.

Több mint száz évvel később, paradox módon a Habsburg-ellenes, tehát törökbarátként is felfogható felkelés résztvevőit hívták kurucoknak. A „kurucosság” mindazonáltal egy szociálisan vegyes összetételű népi-vallásos, de főleg önvédelmi megmozdulás volt a Habsburg-katolikus elnyomással (és részben a törökök elől menekülő, de vadul terjeszkedő szerbekkel szemben).

Pár évtizeddel később a Habsburgokkal szembeni ellenállás egészen más alakot öltött. Mária Terézia és II. József uralkodási idejére a magyar nemesi rend betagozódott a monarchiába. Mivel a modern, etnikai alapon álló nemzet fogalma csak a nagy Francia Forradalom idején alakul ki, ezért akkoriban természetszerűleg csak nemesi nemzetről beszélhetünk. Ez a magyar nemesi nemzet az, amely abban a háborús időszakban inkább az „életét és vérét” ajánlja fel Mária Teréziának, mintsem hogy egy árva garas adót fizessen a császári kincstárnak!

Ezt a 18. századtól a 20. század elejéig tartó, Béccsel szembeni ellenállást hívjuk közönségesen „kurucosnak”.

A kurucos ellenállásnak ebben a korai szakaszában a magyar nemesség a nemesi adómentességek és kiváltságok megőrzése érdekében makacsul ellenállt a felvilágosult abszolutizmus - többek közt a köznép helyzetét is javító - minden nyugat-európaias modernizációs törekvésének. A függetlenségpártiak később állandóan Bécs „gyarmatosító” szándékának tudták be a magyar ipart ellehetetlenítő kettős vámrendszert, holott annak a kialakítása éppen a magyar nemesség kiváltságai miatt volt szükséges. Ha adót csak a magyarországi jobbágyok fizettek, de az urak soha, akkor viszont „császárságnak és magyar királyságnak” másik bevételi forrást kellett keresnie, ez volt a vámrendszeren keresztüli, gazdaságot torzító adóztatás.

A Reformkor és a Kiegyezés utáni első időszak üdítő kivétel volt a magyar történelemben, mert akkor szerencsésen összekapcsolódott nyugatias modernizáció a nemesi nemzet meghaladásával, hiszen a „császári és királyi” Magyarország minden állampolgára tagjává vált a nem-etnikai alapon létesült magyar politikai nemzetnek.

A magyar, etnikai alapú, Bécs-ellenes, függetlenség-párti politika 1895-től kezdte éreztetni a hatását. A kurucos nacionalizmus nemcsak azért volt veszélyes, mert egy európaias államalakulatot, az Osztrák-Magyar Monarchiát fenyegette széteséssel, hanem mert Magyarországot magát is!

Nemcsak a magyar szeparatizmus válhatott követendő példává, precedenssé a horvátok, románok stb. számára, hanem a veszélyt fokozta az orosz titkosszolgálat által gerjesztett pánszláv izgatás is. Be kell látni, hogy az első világháború utáni trianoni országvesztésnek nemcsak nagyhatalmi okai voltak (létrehozni a kis-antantot az Osztrák-Magyar Monarchia romjain a német militarizmus és orosz kommunizmus ellen), hanem a magyar „kurucos” nacionalizmus is!

1920-ban a kurucosság elérte a célját: Magyarország független lett, viszont megcsonkult. Nemcsak a területvesztésről van szó, hanem a kurucos nemzettudat önfelmentő és önigazoló hazugságairól is: „Trianonért a franciák, a Tanácsköztársaságért a zsidók tehetők felelőssé” és pont.

Döbbenetes módon a „kurucos nemzettudat” továbbélt a második világháború utáni időszakban. Először is a sztálinizmus csak annyiban volt internacionalista, hogy „Szovjetunió-kultusz” volt, de a „béketábor” többi országa valójában érdektelen maradt. Másodszor főleg az 1948-as centenáriumi ünnepségek kapcsán elővették a „kurucos nemzettudat” kliséit: a magyar történelem osztályharcok története abban az értelemben, hogy a szegény magyar nép állandó szabadságharcot vívott a gyarmatosító osztrák és „idegenszívű” saját arisztokráciájával szemben. Aztán a manipulációs célzattal felmelegített kurucos nacionalizmus bumerángként vágott vissza 1956-ban, amikor az elnyomó Habsburgok könnyen behelyettesíthetők lettek az oroszokkal és az idegenszívű kommunistákkal.

Ma a leegyszerűsítő kurucos nemzetfelfogás, a nemzeti szuverenitás ürügyén továbbra is destruktív szerepet játszik. Ha virtust lehet csinálni az Európai Unió meggyengítéséből, a Brüsszel-ellenességből – akkor ez vagy politikai rövidlátásról, vagy a nemzet valódi érdekeinek a semmibevételéről tanúskodik.

A Fidesz-KDNP kurucos nacionalizmusa lehet, hogy nagy múltra tekint vissza, de ha tovább folytatódik annak végzetes következményei lehetnek az országra nézve.