Magyarországi diplomaosztón aligha mondtak eddig olyan kemény beszédet az ország állapotáról, mint amit Jaksity György közgazdász olvasott fel a Budapesti Corvinus Egyetemen – írta meg a 444. A lap szerint Jaksity nem kezdett harcosan, mert eleinte a karrierje legfontosabb állomásait sorolta. Aztán viszont arról kezdett beszélni, hogy
Magyarország nem hogy nem vetkőzte le szörnyű XX. századi múltjának elhordott ruházatát, hanem némileg átszabva újra magára kanyarította. A szocialista tervgazdaság és a haveri kapitalizmus sajátos keveréke jött létre, és illebrálisnak mondott demokráciánk van”.
A közgazdász ezután rátért arra, hogy milyen állapotban is van jelenleg Magyarország: "Magyarország beteg, a szó minden értelmében véve. Nincs funkcionáló, a kormányt elszámoltatni képes ellenzéke, az ország nagy része számára hozzáférhető szabad sajtója, elakadt a hatalmi ágak szétválasztása, a kelet-európai reformok úttörőiből mára az Európai Unióhoz legkevésbé felzárkózó ország lettünk, az európai uniós támogatások legmagasabb szintje ellenére”.
De elhangzott az is, hogy a leggazdagabb magyarok jelentős része egykori állami vagyon romjain vagy a jelenlegit megcsapolva és EU-s támogatásokkal felturbózva éli felhőtlen vagy még inkább felelőtlen életét.
Ezt követően a végzősöknek címezve azt mondta, az ő feladatuk lesz az elkezdett rendszerváltás végleges befejezése, valós demokrácia kiharcolása, az ország dohos, áporodott, betegségeket hordozó levegőjének megtisztítása, kiszellőztetése, a XX. század szégyenteljes ideológiai gúnyáinak szemétdombra vetése, Magyarország kompjának a modern európai civilizáció partjához való végleges kikötése.
"Ehhez nem elegendő jól képzett szakemberekké válni, ehhez jó embernek kell lenni” - mondta Jaksity.
Bővebben:
https://444.hu/2022/07/26/jaksity-gyorgy-a-corvinus-diplomaosztojan-arra-szolitotta-fel-a-vegzosoket-hogy-harcoljanak-ki-valos-demokraciat-az-orszagban
Orbán az Index szerint azt mondta, hogy „mi nem vagyunk kevert fajúak.” Ez nem igaz. A közép-európai térség, benne a magyarsággal, Európa egyik nemzetiségileg és „fajilag” legkevertebb régiója! Nemcsak arról van szó, hogy maga a magyarság is egy különböző nyelveken beszélő törzsszövetségből alakult ki (apropó; ez most azt jelenti, hogy a barnább bőrszínű türköket/törökös népelemeket, akikkel a honfoglalás kora előtt keveredtünk, már nem tartjuk „faji szempontból” idegennek?). Az Árpádkorban a számbeli fölényben lévő magyarok magukba olvasztották a korábban itt élő szlávokat, de rengeteg földrajzi név azóta is őrzi szláv gyökerét, például a Balaton, Pécs és Pest is, vagy olyan tisztségnév, mint a szláv „zsupán/úr”-ból átvett ispán…
A megszilárduló királyi hatalom „faji” szempontból színvak volt: a királyi testőrségben szolgáltak vikingek és például a kincstár „menedzselését” gyakran a pénzügyekhez legjobban értő muzulmán hitű izmaelitákra (böszörményekre) és izraelita vallású zsidókra bízták.
Kevesen vannak tudatában annak, hogy a középkorban a nemesfémekben és megműveletlen földben dúskáló magyar királyság Európa számára maga volt az "Ígéret földje"! És ahogy a 19. századi aranyláz idején milliók vándoroltak ki a meggazdagodás reményében Amerikába, úgy az Árpádkortól Mátyás koráig, - vagyis a felvidéki arany- és ezüstbányák kimerüléséig - jelentős mértékű bevándorlás zajlott főleg német nyelvterületről. Tehát a középkori Magyarország, Orbán legnagyobb bánatára, igazi „multikulti” volt!:)
Orbán tisztánlátását két dolog zavarhatta meg: egyfelől az erdélyi magyarságban mély nyomokat hagyó ceausescu-i sovinizmus, amely nyelvében és kultúrájában homogén Romániát akart. A máig ható önvédelmi reflex Orbánban azt az „ellen-Ceausescu-t” látja, aki hatékonyan meg tudná védeni a kisebbségi magyarságot. De hát már nem az önellátó kommunista államok időszakát éljük! Magyarország szerves részét képezi az európai és azon belül a német gazdaságnak – vagyis az 1970-es évek román nacionál-bolsevista stratégiája nem alkalmazható a jelenre. Lehet, hogy ez a Székelyföldön nem látható, de az Európai Unió keretén belül mód lenne a nemzetállami határok lebontásával egy új, magasabb szintű nemzetegyesítésre!
Orbán másik tévedése az, hogy egy nemzet a „katonás jellegétől” lesz erős, holott már a javított, módosított darwini evolúció-elmélet szerint sem a „fajok harca” viszi előre a világot, hanem az adaptációs képesség és az innováció!
Orbán hatalomgyakorlásának korszaka úgy vonul be majd a magyar történelemkönyvekbe, mint az elvesztegetett lehetőségek időszaka, mert bár megvolt a pénz az összmagyarság alkalmazkodási képességének a javítására, de végül nem az oktatásügy, nem a magyar nagy hozzáadott értékű termékek fejlesztése élvezte az elsőbbséget. Maradhatunk ily módon bezárkózó, belterjes, nagyrészt nyomorgó „fehér rezervátum”… de miért?
A "vármegye", a "főispán", (az állampolgárokat akár botütéssel is büntető) "csendőr" elnevezések az Orbán kormánynak azt a szándékát fejezik ki, hogy "ne előre, hanem hátra" menjen Fidesz-Magyarország. A férfisoviniszta, nacionalista Hadiállam fanatikus hívei megvetik korunk Jog-alapú "liberális/kalmár" szellemét és példaképnek tekintik az európai középkor teljesen félreismert, barbárnak hitt, szerintük pusztán Erőn és Erőszakon alapuló társadalomszervezési módját. Merthogy ezt akarják átültetni a mai korba...
A középkori Európa a Római birodalom romjain épült fel, annak a görög-bizánci válfaját Kelet-Európában, a latin-katolikus válfaját pedig Nyugaton vitte tovább. A középkori Nyugat-Európa, latinosan "Occidens", - aminek szerves részét képezte a Magyar királyság - a világtörténelem egyik csúcsteljesítményekre képes civilizációja volt. Ami az Occidens-t megkülönböztette minden korabeli és későbbi tradicionális társadalomtól az az önigazgató, szabad és szabadszellemű város volt! A korszak jelmondata, hogy a "városi levegő szabaddá tesz" nemcsak arra utalt, hogy a szabad királyi városokba már nem érte el a jobbágyokat a földesúr és a püspök keze, hanem arra is, hogy a babonákat egyre inkább leküzdő technikai és tudományos tudás a kereskedő-polgárság üzleti tehetségével párosulva Európát, néhány száz év alatt, a világ urává tette.
A középkori Európa, ahova az orbánista kormány látszólag vissza akar térni egységes volt: vallási, nyelvi (latin), jogi szempontból (római jog), valamint a vállalkozó, önigazgató városok, városszövetségek miatt. A nyelvek szerinti identitás nem nagyon számított. Ha egy horvátot megkérdeztek volna akkor arról, hogy ő kinek tartja magát, akkor azt válaszolta volna hogy ő katolikus, a horvát királyságban él, amely királyságnak és a magyar királyságnak közös az uralkodója (aki valószínűleg nem is volt magyar) és hogy ő a horváton kívül még esetleg több nyelven ért, beszél; attól függően hol él.
Csak az anyanyelvi prédikációt követelő protestánsok, a feudális abszolutizmus elleni harcban a központi hatalom ellen a nemzeti öntudatból fegyvert kovácsoló köznemesség és polgárság fogják az egységes európai civilizációt darabjaira szétzúzni... ahogy tette ezt a trianoni békeszerződés, immár nemzetiségi identitás alapján, Nagy-Magyarországgal.
Az Európai Unió létrehozása annak a felismerése, hogy Európa csak úgy töltheti be újra méltó szerepét a világ nagyhatalmai közt, csak akkor lehet sikeres, ha a nemzetállami torzsalkodásokat és kiskirályos allűröket minden nemzet félreteszi és összefog az alapjaiban közös civilizáció jegyében!
Már a "Magyar Köztársaság" szóösszetétel száműzése is gyanús volt, de most a "megyerendszer" és legfőképpen az európai "régió" felosztást sutba dobó országgyűlési döntés már világosan jelzi, hogy Orbán nem előre, hanem hátra akar menni az időben!
A vármegyerendszer logikája azonos a központosítással, aminek lényege hogy királyi várakat kell építeni az ország stratégiailag fontos pontjaira a külső és belső (például az árpád-kori a pogány) veszély gyors elhárításához. Ez a középkorban betöltötte a funkcióját, de már az 1700-as évek végén, a felvilágosult II. József császár az osztrák tartományi rendszer modernizálásával párhuzamosan megreformálni akarta volna a szakszerűtlenül működő, korrupt magyar vármegyerendszert. Ez ellen a törekvés ellen a saját privilégiumait foggal-körömmel védő magyar nemesség, - mit sem törődve az ország hosszú távú érdekeivel - "szabadságharcot" hirdetett.
Igazából innét kezdve válik egyre polgáriasultabbá Ausztria és marad egyre inkább elmaradott, nemzetből kitagadott, feudális függőségben tartott, piaci árutermelésre alkalmatlan magyar és nemzetiségi jobbágysággal a Magyar Királyság.
Orbánék felfogásában a vármegyerendszer visszaállítása, egy további lépés az állam és egyház egyesítése felé. És végül is miért ne lehetne úgy, mint a bizánci-cári jellegű Oroszországban, ahol a (korábbi titkos ügynök) Kirill pátriárka a jobbkeze (korábbi titkos ügynök) Putyinnak?
A vármegyerendszer akárcsak névleges visszaállítása sem egyeztethető össze a szekularizált köztársaság eszményével. A "vármegye" újbóli bevezetése pedig egyenesen provokáció a régió-logikájú Európai Unióval szemben!
"Mennyivel egyszerűbb volt régen!" merenghet el Orbán, a legfőbb főispán.
Akkoriban Magyarország nem volt tagja sem, az EU-nak, sem a NATO-nak és Kádár János simán behívhatta az oroszokat rendet teremteni a lázongó, civil magyarok közé és megvédeni Magyarországot a Nyugattól!
(Ebből is látszik, hogy nem az ideológiai-vallási máz számít; csak az, hogy szimpatizálunk-e a fegyelmező/büntető Hadiállammal, vagy sem...)
Annak ellenére, hogy Orbán minden gazdasági racionalitást nélkülöző, osztogatáson és zsaroláson alapuló nemzetgazdasági modellje csődhöz vezetett, az orbánista pártelit politikai hasznot akar húzni még a kudarcból is...
A KATA kiherélésének célja csak részben a bevételek növelése (azt a Fidesz-mágnásokra kivetett extra adókkal is elérhették volna) hanem a nemzetállamtól független, tehát az orbáni logika szerint ellenséges, fiatal, autonóm vállalkozói és a "szabadon lebegő" magyar értelmiségi egzisztenciák ellehetetlenítése volt.
Mindez nem más, mint a "megszokik, vagy megszökik" elvnek a gyakorlatba való átültetése: a magyarság életerejének és alkotókedvének további elsorvasztása!
A szélsőjobboldali, szuverenista nacionalisták szerint, - akik sokszor voltak döntési helyzet közelében az utóbbi 150 évben - Mo. csak akkor lesz "nagy";
- ha a Kiegyezést követően is minél előbb megszabadul Bécstől,
- ha Mo. nyelvileg homogén lesz, nem rontja itt a levegőt a sok nemzetiségi,
- ha Mo. megszabadul a sok, "idegenszívű", európai kultúrájú arisztokratától,
- ha megszabadul a sok "idegenszívű", szegényekkel szolidáris szocialistától,
- ha megszabadul a zsidóktól, akik miatt a magyarok nem érvényesülhetnek az üzleti életben,
- ha megszabadul az "idegenszívű" sváboktól, akiknek a helyére szükség volt a második világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyaroknak,
- ha megszabadul az "idegenszívű" Európa-párti liberálisoktól,
- ha minél előbb megszabadul Brüsszeltől,
- ha a vallásilag közömbös, európa-párti, "konzum-idiótává" vált magyarországi lakosság példát venne magyarságban az utódállamokban, kisebbségi sorban élő magyaroktól.
Egyáltalán, Magyarország akkor lesz nagy, ha a hitében és nemzeti érzésben olyan erős lesz, mint a Székelyföld! Végtére is elég lenne egy mindenkitől független, nem-modern, nem-iskolázott lakosságon uralkodó orbánista "Magyarország-skanzen", hát nem?
Nem.
Az Európai Néppárt és Merkel védőszárnyai alól kikerülő Orbán egyedül maradt külpolitikai szempontból. Ugyanakkor a nyugati liberális piacgazdaságot ostorozó Orbán nem számíthat sem az euro-atlanti tömbbel szemben álló az államkapitalista Kínára, sem a csődközelbe került Törökországra, sem a háború nélkül is rogyadozó gazdaságú Oroszországra. Márpedig Orbánnak nélkülözhetetlen lenne a külső segítség, mert enélkül Magyarország még annyira sem életképes, mint Észak-Korea.
Orbán világmegváltó keresztény-nemzeti messianizmusát a korrupció és a rövid távra tervező, felelőtlen politikája tette hiteltelenné. Orbán ígéretéből, hogy megteremti és helyzetbe hozza a keresztény-nemzeti középosztályt semmi nem teljesült; hatodrendű kérdéssé vált a világpiacon is versenyképes magyar vállalkozások támogatása. Ma már világosan látszik, hogy az orbánistáknak eszük ágában sem volt a tudásközpontú, innovatív, világpiacra termelő magyar gazdaság megteremtése. Ehelyett egyfelől az orbáni rezsimhez hű nagyburzsoázia kialakítása, másfelől a német nagytőke kiszolgálásához szükséges olcsó, fegyelmezett magyar munkaerő előteremtése volt a prioritás.
Ám Orbán kudarca nem vezet szükségszerűen a Fidesz bukásához…
Ha lenne egy olyan jobboldali politikus, akinek van kormányzati, válságkezelési tapasztalata és akit az Európai Unió is elfogadhat tárgyalópartnernek az megmenthetné a magyar népet a közelgő gazdasági-pénzügyi-szociális káosztól. Van ilyen; Lázár János a neve.
Lázár János elég intelligens, ravaszul okos és pragmatikus ahhoz, hogy felismerje: Orbán esetleges leváltása után ki kell egyezni - kerül, amibe kerül - az Európai Unióval és sürgősen véget kell vetni az orbánista megosztó nemzetpolitikának.
Ha a Fideszben és annak holdudvarában felismerik, hogy a tekintélyét vesztett Orbán helyébe új miniszterelnökre van szükség, akkor nehezen találnának alkalmasabb politikust erre pozícióra Lázár Jánosnál, aki remélhetőleg tudatában lesz annak, hogy történelmi felelőssége és kötelessége a nemzetegyesítés és Magyarország visszavezetése az Európai Unió korrupció-mentes, jogállami keretei közé!