• A trend világos: a Le Pen és Orbán által képviselt „erős nemzetállam + gyenge, decentralizált Európa” koncepció megbukott!
• Putyin gyilkos hadjárata Ukrajnával szemben egyrészt lejáratta a Putyin által támogatott és ezért a cinkosainak tekintett európai politikusokat, ily módon Marine Le Pen-t is, másrészt az ukránok hősi küzdelme felértékelte a NATO-t és az EU-t is, hiszen ezeknek az ukrán tagságáért sokan készek voltak meghalni!
• De az elmúlt évek válságai: a Brexit, a Covid-járvány, Oroszország Ukrajna-elleni agressziója és mindezek mögött csendben megbúvó, valamint az egyre súlyosabb környezetvédelmi vészhelyzet a szorosabb összefogás és egység felé terelik az EU-t.
• Közben az Egyesült Államok és angolszász szövetségesei, amennyire lehet ki akarnak maradni az európai kontinens ügyes-bajos dolgaiból, hiszen számukra a Délkelet-ázsiai térség jelenti az igazi stratégiai problémát.
• Mivel jelenleg Nagy Britannia elhatárolódott a kontinentális Európától és Kína messze van, ezért az eurázsiai térségben újra előállt a 19. század eleji kétpólusú felállás: nyugaton a párizsi erőközponttal, keleten a moszkvai erőközponttal. Akkor Napóleon hiába vette be Moszkvát a háborút elvesztette és a feudális „Szent Szövetség” uralma következett 1848-ig.
• Macron az Európa jövőjével foglalkozó, 2017-es, Sorbonne-on tartott beszédében ezt mondta: „jövőnk biztosításának egyetlen módja […] egy szuverén, egyesült és demokratikus Európa újjáépítése” – A globális kihívásokkal szemben. Macron 2021 decemberben megerősítette álláspontját, amikor ismertette a francia EU-elnökség prioritásait, amelyek között szerepel a „szuverénebb” Európa melletti elkötelezettség is. A prioritások között szerepelt a schengeni övezet reformja, a közös európai védelmi stratégia és az új európai növekedési modell előmozdítása.” (Euractiv, 2022. január 28.)
• Macron készen áll az „Európa erős embere” szerepre. Ehhez először meg kell nyernie a hátországát, és meg kell nyugtatnia a francia szuverenistákat. Ezt követően a következő lépés az uniós közvélemény felkészítése lesz egy új európai alkotmányozási folyamatra.
• Ami a magyar vonatkozást illeti: nem kizárható, hogy Orbán a következő hónapok és évek pénzügyi és külpolitikai szorongatottságában, hirtelen pálfordulással egyszerre támogatójává válik Emmanuel Macronnak, hiszen jellemző rá, hogy mindig is vonzódott az erőt sugárzó politikusokhoz...

• A harminc éves háború a protestánsok és katolikusok közt robbant ki. Ez nemcsak teológiai konfliktus volt, hanem életmódbeli ellentét is: a pápista oldal a trón és a szószék hagyományos feudális uralmát jelentette, míg ezzel szemben a protestantizmusra a hithez való szabad hozzáférés követelése volt a jellemző: a nemzeti nyelvű igehirdetéstől az önszerveződő, papot szabadon választó és leváltó egyházközségekig. A protestáns vallás – szemben a katolikus „pásztor”/„nyáj” felfogással - hangsúlyozza az egyén, az individuum felelősségét, és felbukkan benne a polgári jellegű jogtudatra és emancipációra való törekvés. A protestánsok a harminc éves háborúban a merev feudális rendszer ellen, a szabadságért küzdöttek, ezért volt ez számukra élet-halál harc!
• A protestánsok – Matolcsy állításával ellentétben – nem veszítették el a háborút. A korszak szuperhatalmával, a Habsburg birodalommal szemben, ha nem is győztek, de főleg Észak-Európában és nem mellékesen Közép-Euróban Erdélyig bezárólag megőrizték a pozíciójukat a túlerővel szemben. Európa polgári megújulása megkezdődhetett.
• Matolcsynak abban igaza van, hogy az akkori klímaváltozás közrejátszhatott a lázongás elharapózásában és abban is, hogy a vesztfáliai béke átrajzolta Európa térképét, de épp az a lényeg, hogy pont a „határtologatásokra” épülő paradigma szűnik meg napjainkban! Az egyre inkább elavuló nemzetállami / hadiállami megközelítést felváltja a civilizációs egységesülés. Ennek a bizonyítéka az angolszász (Egyesült Államok, Kanada, Nagy Britannia, Ausztrália) tömörülés és persze a putyini háború is, amelynek célja a pravoszláv birodalom helyreállítása. Viszont a globalizálódás korában már nincs szükség területfoglalásra, elég a gazdasági-kereskedelmi befolyás növelése (pl. Új-Selyemút).
• Amennyiben sikerül a civilizációs tömböknek, az ukrajnai háború után, egy új „vesztfáliai békét” kötni, egy új egyensúlyi állapotot létrehozni, akkor remélhetőleg a lényegre fognak koncentrálni: a Föld, a földi élővilág megmentésére, mert különben itt pusztulunk hívők és nem hívők, nemzeti szuverenitásért lelkesedők és kozmopoliták…

A „Nature” arra figyelmezteti a francia tudósokat, ne akarják, hogy Franciaország olyan legyen, mint Magyarország

A francia választások második fordulója előtt érveltek Marine Le Pen ellen a tudományos lap véleménycikkében, mondván, csak rövid távon csábító, hogy Le Pen a tudósoknak is próbál imponálni, de nézzenek rá Orbán Viktorra, ha kíváncsiak, hova vezethet egy szélsőjobboldali politikus megválasztása.

A francia elnökválasztásról szól a Nature című világvezető természettudományi folyóirat legfrissebb számának nyitócikke, amelyben a szerkesztők arról írnak, hogy Marine Le Pen megválasztása hosszú távon katasztrófát jelentene az európai kutatóknak és elkerülendő példaként Orbán Viktort említik.

A lap arról ír, hogy a 2017-hez képest jóval szorosabbnak tűnő Macron–Le Pen összecsapásban a szélsőjobboldali politikus azzal igyekszik a tudományos élet résztvevőit meggyőzni, hogy visszavonja a még Nicolas Sarkozy elnök által meghozott, és Emmanuel Macron által megtartott szabályozást, amely nagy összegeket adott magáncégeknek kutatásfejlesztésre. Le Pen azt ígéri, ha megválasztják, megemeli a kutatásra fordított állami összegeket, és visszavesz a Sarkozy által kiosztott privát kedvezményekből.

A Nature figyelmeztet: bár a kutatóknak ez csábító lehet, Le Pen elnöksége hosszú távon csak ártana a tudományos életnek Franciaországban és az EU-n belül is. A szerzők szerint a szélsőjobboldali politikus – ugyan már nem kampányol a kilépés mellett – szembefordítaná Franciaországot az Unióval, és olyan helyzetben találhatnák magukat, mint amilyenben Orbán Viktor Magyarországa van.

Mint írják, az áprilisi magyarországi választás napján 500 millió eurós kutatásfejlesztést jelentett be a magyar kormány, majd két nappal később elindult az uniós jogállamisági mechanizmus, amely eurómilliárdok elvesztésével járhat a szélsőjobboldalinak nevezett magyar kormánynak – amelynek politikájára Le Pen ígéretei is hajaznak. A Nature szerint az, hogy a Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje megnehezítené a külföldi munkavállalók helyzetét, gátolná az uniós befizetéseket, és kivonná Franciaországot a schengeni övezetből, jelentősen korlátozná a tudományos élet lehetőségeit.

A cikk zárósoraiban arra kérik a francia tudósokat: gondolják meg, megéri-e nekik a rövid távú előnyöket előrébb helyezni annál a katasztrófánál, amit Le Pen győzelme okozna. Ahogy fogalmaznak, „mindenkinek érdemes Magyarországra néznie, ha EU-s példát akar látni arra, milyen következményei vannak egy szélsőjobboldali vezető megválasztásának.”

 HVG /Via Qubit/ – 2022. április 21.

Új világhatalmi konstelláció

Az egypólusú világrend megrendülése után minden főbb civilizációs egység igyekszik visszaszerezni egykori hatalmi befolyását a világban: Kína a 200 évvel ezelőtti hatalmi pozícióját; Oroszország meg a pravoszláv-cári birodalmi kereteket. Ebben az összefüggésben időszerű lenne újragondolni Európa helyét is a 21. században.

Lehet vele kapcsolatban beszélni a „nemzetek Európájának” látszólag fennkölt eszméjéről, ami valójában nem más, mint a belügyekbe való beleszólást nem engedő nemzetállami elitek magánérdeke, valamint az európai civilizációt feldaraboló és azt végzetesen meggyengítő program. Európa évezredes küldetése, hogy nagyhatalmi központként őrizze és tovább fejlessze az ókori Róma és Konstantinápoly racionalitást is magában foglaló szellemiségét.

A világgazdaság a gyarmatosítást megelőzően még inkább, mint ma, nem az „etnikailag homogén szuverén kis államokon”, hanem eleve a „globalizmuson”; az India-Európa, a Perzsia-Európa, az Arábia-Európa, az Egyiptom-Európa és persze a Kína-Európa közti Selyemúton alapult. Ezzel párhuzamosan az európaias görög-római-zsidó-keresztény kultúra kisugárzott a Földközi-tenger medencéjére, a Közel-Keletre és a pravoszláv hitre térített területekre – ez az az örökség, amelyre igényt tarthat a civilizációs alakzatunk! Ebben a nagyhatalmi rivalizálásban minden civilizációs egység összezár, hogy megerősítse hatalmi pozícióját; Európának is ez a legfőbb érdeke.

„Európa-terv” 50 évre előre?

Az Európai Uniónak nincs még a kínaihoz hasonló 50 éves terve, mert széttöredezett nemzetállamokra és nincs közös víziója – ezen kell változtatni! Olyan új alkotmányozási folyamatot kell beindítani, amely idővel megteremti a feltételeit egy magát megvédeni képes európai szuperhatalom létrehozásának. A minta lehetne az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, amely egyensúlyt hozott létre a helyi autonómiák és a központban maradó külügyi, pénzügyi és hadügyi minisztériumok közt. Mindezt természetesen már nem egy monarchia keretei között, hanem egy választott európai parlament és köztársági elnök vezetése alatt.

A magyar ellenzék elemi érdeke aktívan hozzájárulni az Európai Unió megreformálásához!

Orbán hatalomból való kiszorításának egyik feltétele az Európai Köztársaság előkészítése. 2026-ban az Unió-párti magyar ellenzéknek az orbáni szónoklatokban kimerülő, bukásra ítélt nemzetpolitikájával szemben hiteles alternatívát kell állítania: egy biztonságos, fejlődőképes, szociálisan érzékeny, a kulturális-, vallási/ateista hagyományokat tiszteletben tartó és a bioszférát megvédeni képes összeurópai jövőkép formájában!