MaGYAUR
A „Nélküled” kapcsán
Egy nemzeti himnusz akkor igazán jó, ha nemzetegyesítő, energiát adó és jövőbe tekintő. A „Nélküled” című dal sajnos nem ilyen.
Az „Ismerős Arcok” együttes énekese, Nyerges Attila a „Nélküled”-ben a trianoni határokon kívül rekedt, kisebbségi magyarság nézőpontját veszi fel. Az ő gondolataikat tolmácsolja ily módon: „Mint a leszakított haldokló virág, mint az öt millió magyar, akit nem hall a világ / mint porba hullott mag mi többé nem ered Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled / Hogy történjen bármi, míg élünk és meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!” A cél a megszólított magyarországi magyarok felrázása – akik ugyan korunk „lényegét” még nem érthetik” – de talán az egy vérből való testvér-magyarok tragédiája felébreszti bennük a szánalom érzését azok iránt, akik „otthont, házat, Hazát nyugalmat már többé nem remélnek”. A „nélküled” szó a magyarországi fogyasztói társadalom miatt elpuhult és az „idegenszívű/vérű” magyarokra utal, akik úgymond „cserbenhagyják” a határon túli magyar kisebbséget.
A magyarságot megosztó idézett dal lehet ballada, vagy a radikális jobboldalon mozgósító erejű ének, de olyan himnusz semmiképpen, amire vigyázzban kéne állni. A „Nélküled” c. szám a jobboldalnak azt a kirekesztő demagógiáját támasztja alá, hogy egyfelől vannak az „igaz hazafiak” és a másfelől a „hazaárulók”.
Az igazi kérdés az, hogy miért érzik magukat annyira elárvultnak a határon túli kárpát-medencei magyarok, illetve miért nem érzik jobban az immár tíz éve hatalmon lévő magyar kormány támogatását?
Kérdés továbbá, hogy a Fidesz-Magyarország miért nem használja ki jobban az Európai Unió és a Visegrádi Négyek adta lehetőségeket, hogy még jobban lebontsa a határokat, ily módon is csökkentve a kisebbségi magyarok szorongásait?
A csodák dokumentumfilmje
Német cigány apa és flamand anya vak zenész gyermeke beleszeret a magyar zenébe
Itt Európában...
Német cigány apa és flamand anya vak zenész gyermeke beleszeret a magyar cigány zenébe és a magyar népzenébe. Megtanul magyarul és egyszerre érzi otthon magát magát Brüsszelben, Budapesten és Erdélyben.
Katarzis.
Szent Szövetség a Nyugattal és globalizációval szemben?
Szent Szövetség a Nyugattal és globalizációval szemben?
Több jel mutat arra, hogy a Nyugat-Európával és a globalizációval szemben álló reakciós államok egyfajta laza, titkos szövetségre léphetnek az Európai Unió, a NATO, mi több távlatilag az egységesülő modern világ felbomlasztása céljából.
Azért nevezhetők ezek az államok „reakciós”-nak, mert a tradícióra és a közösségi értékekre hivatkozó, az önkényuralmukat vallásossággal leplező nemzetállamok szembefordulnak a modernizálódás folyamatának „akciójával”, vagyis a polgároknak az árucikkek, pártok és életmódok közti döntési szabadságát biztosító liberalizmussal és tudományos haladással.
Ma a helyzet mintha a napóleoni háborúk utáni időszakhoz hasonlítana, amikor az orosz cár, az osztrák császár és a porosz király aláírták azt az „örök barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt” (ami miatt szükségszerű volt az orosz cári intervenció Magyarországon 1849-ben!) amelyben „arra kötelezték magukat, hogy alattvalóikat és katonáikat keresztény szellemben fogják nevelni és tartani”. A vallás vált tehát a polgári szabadságjogért küzdők féken tartásának eszközévé.
A jelenlegi újdonság az, hogy mintha az autokratikus önkényuralmak tökéletes elvtelenné válnának a hit dolgában, tudniillik bármelyik vallás jó lehet számukra csak engedelmességre neveljen és könnyen kezelhetővé tegye az alattvalókat!
Például a Nyugattal szemben álló radikális magyar jobboldal dolgozik a rovásírásos ősmagyar-turáni mítoszvilág átültetésére a mai magyar kultúrába. A korábbi Jobbik felvillantotta annak a lehetőségét, hogy Magyarország jól tenné, ha közeledne az iszlám felé, mert ott található igazán az „amerikanizmus”, a liberális életvilág ellenpólusa.
Most itt van Orbán Viktor talán a legfontosabb szövetségese; Putyin, aki a görög-keleti ortodox vallás és az iszlám értékközösségéről beszél, valószínűleg egy bizarr, Nyugattal szembeni egységfront reményében.
Úgy tűnik egyre inkább csak a merev, kollektivista hierarchikus gondolkodás és a hatalmi érdek számít...
Vajon Magyarország komphajója hol fog végül kikötni?
A vatikáni háttérhatalom,
mint az emberiség élő lelkiismerete
Nyitott kérdés, hogy a jövő év szeptemberében tartandó budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hangadója a „homogén, fehér etnikumú” keresztény-nemzetállamot illiberális módon építő kormányoldal, vagy a közép-európai katolikus klérus által túl liberálisnak tartott, a szegények és üldözöttek pártján álló, a bőrszínt illetően „színvak” Ferenc pápa lesz-e?
A magyar és lengyel konzervatív kormányok magukat az európai kereszténység zászlóvivőinek tartják, ezáltal az európaiság letéteményeseinek. Eközben a katolikus egyház, - híven a nevéhez - valóban egyetemessé vált. Annál is inkább, mivel a hívők száma legdinamikusabban Ázsiában és Afrikában nőtt, ennek következtében megszűnőben van az olasz/európai dominancia a Vatikán vezető tisztviselői közt.
A Vatikán, nemcsak a katolikus vallást szervező intézmény, hanem világi állam is. Mint ilyen egyfelől karakteres külpolitikát folytat, másfelől diszkréten, a háttérben jószolgálati tevékenységet is folytat.
A Vatikán által meghirdetett külpolitikai prioritások: az általános leszerelés, a szegény, fejlődő országok megsegítése, az emberi jogok kérdése (nemcsak a katolikusoké!), a gazdag országok pazarlásainak megfékezése, valamint a környezetvédelem.
Az Egyházi Állam infrastruktúrájának része az a „Szent Kallixtusz” nevet viselő kommunikációs központ, amely amerikai vélemény szerint a világ egyik legnaprakészebb információkkal rendelkező intézménye, hiszen ide futnak be a civilizációtól távol eső, vagy háborús övezetbe eső afrikai, vagy közel-keleti egyházmegyék, illetve misszionáriusok jelentései is.
Az Európai Uniót megalapozó Római Szerződés 60. évfordulója kapcsán, a Sixtus-kápolnában történt államfői találkozó házigazdájaként, köztudottan a menekültekkel/migránsokkal együtt érző Ferenc pápa kijelentette: „Európa nem fogja megtalálni a Reményt, ha bezárkózik a félelem hamis biztonságába” (és ezt bizonyosan nem Soros György mondatta a jezsuita-pápával).
Sok jel mutat arra, hogy a Szentszék több diplomáciai akcióban is részt vett diszkrét módon az elmúlt időszakban: többek közt az Argentina-Chile közötti majdnem háborúig fajuló konfliktus lecsendesítésében, a szíriai és iraki keresztény kisebbségek védelmének biztosításában, a Kuba és az Egyesült Államok közti ellenségesség jelentős mértékű csökkentésében. És akkor még nem beszéltünk olyan szimbolikus gesztusokról, mint amilyen Ferenc pápa látogatása volt az iszlám világ szellemi fellegvárában; a kairói Azhar egyetemen, vagy a moszkvai pátriárkával, Kirillel való találkozása.
Orbánék várhatóan a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust az „ateista és liberális” kormány-ellenes magyarok megtérítésére, vagy még inkább a megfélemlítésére próbálják felhasználni, de várhatóan és remélhetőleg Ferenc pápa nem lesz partner abban, hogy a vallásból ideológiai bunkót csináljon a Fidesz!
Amen:)
A liberális „közérdek”-felfogás térnyerése a világban
A Chilétől Hongkongon át Libanonig kirobbant megmozdulások oka nem valamiféle összeesküvés, hanem a „közérdeknek” a világ egészére egyre inkább kiterjedő értelmezése, ami a politikai szabadságjogok védelméből, a megmagyarázhatatlan életszínvonalbeli különbségek elleni, valamint a politikusok szemérmetlen sikkasztásával szembeni lázadásból áll.
A „közérdek” baloldali-liberális, illetve nemzeti liberális színezetű felfogásával szemben a nemzetállami elit egy populista, tehát a többségi etnikum nevében fellépő nacionalista és idegengyűlölő „közérdek” fogalmat állított. A populizmusnak ez a „csodafegyvere” eddig sok országban hatásosnak bizonyult, de ellene hat a világszerte megfigyelhető erőteljes városiasodás, ami új civilizációs és kozmopolita erőközpontokat hoz létre, mint amilyenek a majdnem városállamokként működő megapoliszok, valamint az országhatáron belüli és azokon átnyúló város-szövetségek.
Íme egy ritkaságnak számító arab nyelvű, libanoni szabadság-rap:
A „tömeg-barbarizmus” kéjes érzete
A vallási és nemzeti populizmus gyökerei
A 150 fős nagycsaládi rendszerből kiszakadt modern ember ugyanúgy fogódzót keres a nagyvilágban, ahogy a születésünk után sóvárogva gondolunk vissza az anyaméh adta ős-biztonság mennyei érzésére és keressük aztán a „mennyország-érzést” a különböző szent és profán eksztatikus élményeinkben. Hasonló eksztatikus élményekben keressük a közösség akol-melegét is, amelyben átélhetjük a tökéletes elfogadottság, sőt olykor a kiválasztottság eufóriáját, boldogságát. Ilyen szempontból egyre megy, hogy vallásról, vagy szektáról; hogy nemzetről, vagy nemzeti kisebbségről; hogy valamilyen sportág szurkolói csoportjáról van-e szó – a lényeg a feloldódás a közösségben, vagy csak az annak látszó tömegben
És ez az a pont, ahol belép a mindenkori populizmus, amelyik az érzelmi közösség szempontjából felhasználja, vagy ha érdekei úgy kívánják, felkorbácsolja a tömegindulatokat.
Van egy árulkodó mondat a mellékelt cikkben, amely rávilágít a populista jellegű érzelmi-indulati manipuláció lényegére: „…a hindu büszkeséget nem védekezéssel, hanem agresszivitással lehet csak helyreállítani.”
A populizmus két kulcsmozzanata: egyfelől a „Mi” (ami lehet nemzet, vallás, párt, szurkolói tábor stb.) erkölcsi felmagasztalása; árulkodó jele olyan szavak használata, mint a „hősiesség”, a „szent”, a „tisztelet” és a „büszkeség”. A másik mozzanat a „kéjes” tömegélmény, amely lehet pozitív, tehát lelket felemelő eggyé-válás és lehet negatív, eggyé-válás a barbár harciasságban, a lincselésben és rombolásban.
A „tömeg-barbarizmus” kordában tartására koronként más és más technikát fejlesztett ki az emberi civilizáció: a vele szemben alkalmazott nyers erőszakon kívül a rituálékat, az etikettet, a divatokat egészen a tömeg-hadseregig, ahol „munkára fogják” a kaotikus harci szellemet és szenvedélyeket.
Akkor van baj, ha az egyházak és az állam gyáva módon (félve az esetlegesen ellenük is irányuló elégedetlenségtől és haragtól), vagy elvtelenül, a populista népszerűség hajhászása érdekében meglovagolják a tömeg-barbarizmust, és aztán aki nem hajlandó „agresszívvé” válni, azt a rendszer ellenségének; „langyosnak”, a hit elárulójának, illetve hazaárulónak bélyegzik meg!
Orbán a balek...
Putyin elhiteti a nagyravágyó, naiv Orbánnal, hogy világpolitikai tényező.
Ugyanakkor a magyar állam rohad szét és a rosszul menedzselt magyar gazdaság rohan bele, teljesen felkészületlenül, a 2022-től kezdődő válságba.
Orbán nem hazaáruló, hanem balek és egyszerűen rossz miniszterelnök, aki hol nemzetieskedő, hol macsó sportos, hol valláshoz kapcsolódó pótcselekvésekkel foglalkozik előrelátó és pragmatikus kormányzás helyett.
Ilyen miniszterelnököt szeretnék!
Bojár Iván András: "Na, egy pont ilyen miniszterelnököt szeretnék. Nulla pöff és dagály, ellenben elképesztő hatékonyság. Van humorérzéke, gyors, emberi, nő és tiszteletreméltón profi. A lényegre figyel ideológiailag megterhelt magánhülyesėgek helyett. És nem lop, vagyis nem veri át családon belüli nemzeti "középosztályépítés" bullshittel a szavazóit. A hazáját."
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha…
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha „Eurázsián” nem a keleti despota államokat értjük Oroszországtól kezdve a Türk Tanácsot alkotó zsarnoki jellegű tagállamokig.
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha benne az európai humanizmus/racionalizmus találkozik, szintézist alkot a buddhista ökologikus szemlélettel és boldogság-filozófiával.
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha képesek leszünk összehangolni az antik Görögország harmónia és mértékletesség eszményét a dél-kelet ázsiai „pannya” bölcsességgel, amelynek lényege az „optimális mennyiség”, illetve a „pontosan elegendő” ismerete.
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a zsidó Akiba rabbi által a Tóra, de a kereszténység alapelvének is tekinthető „Szeresd felebarátodat, mint magadat” gondolat teljesen egybecseng a buddhizmus „nem ártani önmagunknak” és „nem ártani másoknak” etikai elvével. Bár tegyük hozzá, hogy a keleti megközelítés korántsem annyira ember-központú, mint az európai szemlélet, hiszen a „nem ártani másoknak” felszólítás „nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem minden egyes élőlényre”. (Boldogság és gazdaság, A buddhista közgazdaságtan eszméi /szerk. Zsolnai László/ Typotex, Bp. 2010 – 16.old.).
Eurázsia a globális világrendben zászlóvivője lehet olyan Bioszférát kímélő és megmentő politikának, amely a kapitalizmus mai formájától eltérő módon a következő elveket képviseli:
- Nem a javak megsokszorozása és felhalmozása a fontos!
- Nem a hivalkodó „jólétre”, hanem a minimális fogyasztással elérhető „jól-létre” való törekvés a követendő minta!
- Az egyszerűbb életmód mentesít a javak utáni örökös hajszától és az ezzel járó stressztől!
- Az erőszakmentesség ne csak ember-ember kapcsolatban érvényesüljön, hanem a természet vonatkozásában is!
A buddhista közgazdaságtan lehetőségét és szükségességét E.F. Schumacher vetette fel a „Small is Beautifull” (a „Kicsi az, ami szép”) című könyvében. Ennek alapján elmondható, hogy „a buddhisták sem a fékevesztett gazdasági növekedést, sem pedig az évszázados stagnálást nem akarják. A Helyes Megélhetés (Right Livelihood) módját keresik”. ( Zsolnai i.m., 11. old.).
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha a képes lesz a neo-liberális angol-szász és a kelet-európai, illetve kínai államkapitalizmus modelljeivel szemben alternatívát kínálni…