• Putyin nem őrült meg: egy rövid és főleg sikeres háború stabilizálná őt, nemcsak a hazai közvélemény, a vele szemben egyre kritikusabb tisztikar szemében, de nemzetközi színtéren is.
• Putyin célja az, hogy Oroszországból a világtól, a „globalizációtól” független, görög-keleti szakrális-militarista civilizációs egységet hozzon létre. Ezért az ukrajnai agresszióját büntető nemzetközi szankciók nemhogy nem sértik, de pont hogy egybevágnak a Nyugatról való leválás 19. századi orosz szlavofil stratégiával!
• Az oroszok nagy tömegei támogatják a birodalmi törekvéseiben, mert olyan országban élnek (a világ sok más országában élő emberrel együtt), amelyben „az agyonfegyelmezett intézményi struktúrák… rendszerint nem fejlesztenek ki lelkileg egészséges embereket. A merev munkamegosztás és a kasztok elkülönülése kiegyesúlyozatlan jellemeket formál, míg a mechanikus rutin nemcsak mértékadónak tekinti, de meg is jutalmazza azokat a kényszerneurózisos egyéneket, akik nem mernek élni az élet zavarba ejtő gazdagságával”/1/ Vagyis a rendmániás és a testi vágyakat álszent módon elhazudó jobb és/vagy baloldali tömegeket a háború, a militarista-jellegű rendszer racionális félelemmel tölti el és paradox módon így megszabadítja őket az irracionális, megfoghatatlan bűntudattal küszködő, neurotikus szorongástól/2/
• Az angol törtész Ian Kershaw szerint: „A hidegháborús megosztottság ma is meghatározó gyökere az egykori Kelet és Nyugat közötti sokszálú különbségeknek és szembenállásoknak. Nyugat- és Kelet-Európa fejlődéstörténete csak együtt érthető meg. Nyugaton a demokratikus normák megerősödése és a piacgazdaság szinte akadálytalan elterjedése korántsem természetes fejlődésvonulat, hanem jelentős részben a hidegháborús fenyegetés, a szovjet modelltől való félelem következménye. Szerinte a az európai integráció sem kezdődött volna el, ha a Nyugatot nem fenyegeti a Szovjetunió. /3/
• Ukrajna orosz inváziója, Belarusz és Moldávia-Transznisztria gyakorlatilag orosz irányítás alá helyezése válságot okozhat, de új lehetőségeket is rejthet magában az Európai Unió számára. Az Európát fenyegető a putyini agresszió miatt az egyik legsürgetőbb feladat a EU-s közös költségvetés növelése volna a nemzetállami büdzsé rovására.
• De a rendkívüli helyzetre való tekintettel érdemes volna átalakítani az EU döntéshozási folyamatát is, méghozzá különösebb alkotmányozási procedúra nélkül. Ennek a lényege a nehézkes és időrabló nemzetállami egyeztetések mellett és helyett új, rugalmas struktúrák kialakítása lenne; a magyar politikai életből tudjuk, hogy nemcsak az országgyűlési választásokon megválasztott politikusok legitimek, hanem az ugyancsak választások útján a régióközpontként működő városok élére kerülő polgármesterek is. Tehát a bürokratikus és önérdekei miatt „szuverenitás-mániás” nemzetállami szervezetek lobbizójává váló kormányfők mellett és helyett új döntéshozó szervet is ki lehetne alakítani a nagyvárosok, fővárosok már megválasztott – igaz, sokszor kormánykritikus, de általában Európa-barát - első embereiből!
• Az Európa Unió megújításának koncepcióját Emmanuel Macron már 2017-ben ismertette a Sorbonne-on, lényeges pontjai: ütőképes, közös európai hadsereg; közös menekültpolitika (csak valódi, üldözött menekültek befogadása, másoké nem); közös oktatási, egészségügyi és energiapolitikai fejlesztések, közös környezetvédelmi politika; Európa innovációs képességeinek közös fejlesztése /4/.
• Ki kellene0 használni a reformok véghezvitelére azt a körülményt, hogy Macron 2022 -ben az EU elnöki tisztségét tölti be. És bár francia elnökválasztás is ebben az félévben zajlik, de az egyik ellenfele az a Marine Le Pen, akit az Európai Uniót aláásni kívánó Putyin anyagilag is támogatott.
• A jövő Európája legyen a putyini állam ellentettje (még ha sokan úgy is gondolják, hogy Európa az Urálig tart). Az Európai Unió, szemben a görög-keleti szakrális-militarista civilizációval, nem lesz sem hadiállam, sem szakrális, vallásalapú állam.

Európa küldetése az, hogy mutasson példát és irányt a világ többi civilizáció-egységének a nyitott, kreatívan gondolkodó, kiegyensúlyozott és a bioszféra megvédéséért cselekedni kész félmilliárd európai állampolgárával!

/1/ Lewis Mumford: A gép mítosza – Európa Könyvkiadó, 1986; 80. old.

/2/ U.o. 80.old.

/3/ BBC History, 2019. július; idézi Papp Gábor, 5.old.

/4/ https://index.hu/kulfold/eurologus/2017/09/26/macron_eu_reform_nemet_valasztas/

Az Európai Unió liberális, tehát kompromisszumra törekvő politikájához szokott, azokkal szemben pimaszul lavírozó Orbán Viktor most Putyin birodalmi politikájának betonfalába ütközött. A Putyinnal folytatott öt órás tárgyalás után, - ami sejthető módon inkább kioktatás volt, mint párbeszéd – immár az orosz birodalmi logika szerint zajlanak az események. Most feledkezzünk el Putyin fafejűségéről, aki csupán presztízsokokból, indokolatlanul háborús feszültséget provokált, amivel összerántotta a NATO-t és szándékai ellenére egy európai-amerikai-ukrán egységfrontot kreált. Koncentráljunk inkább a tanulságokra!

Az EU előtt két út áll: vagy továbbra is marad egy felturbózott, de alapvetően decentralizált „Közös Piac” és hagyja, hogy a feje felett a döntsenek az őt is érintő geostratégiai kérdésekről, vagy tanul a történtekből és maga is ütőképes hadsereggel rendelkező, tekintélyt sugárzó, kontinentális nagyhatalmi pólussá válik! Ha meg akarjuk őrizni az európai identitást az Európától amúgy elforduló Egyesült Államok, az agresszív Oroszország, a nyomulós Kína és a jelenleg tetszhalott Iszlám Állam gyűrűjében, akkor az egységes Európa akadályát képező nemzetállami kereteket szimbolikussá kell tenni, mert a jövő a magukat és a bioszférát megvédeni képes nagy civilizációs egységekben van!

Az orbáni propagandával szemben a globalizmus nem sorvasztja el a kulturális nemzetet. A globalista világpolitikában ugyan a civilizációs egységeken belül nemzetfeletti struktúrák jönnek létre (amiképpen a múltban az Osztrák-Magyar Monarchiában), de ez nem jelentette korábban sem, és nem jelenti a jövőben sem az identitások megszűnését. Ellenkezőleg; a kulturális régiókon és a régiók önkormányzatiságán alapuló civilizációs egységek megőrzik a régiók sajátosságait. Éppenhogy a nemzetállamok nacionalizmusából fakadt a kisebbségekkel (az olyan régiókkal, mint Erdély, Elzász, Tibet) nem törődő „anyanemzet” nyelvi, vallási és politikai homogenitásának igénye…

Nem várható, hogy miután a nemzetállam átadja a helyét a „civilizációs-egység” paradigmájának megszűnnének automatikusan a konfliktusok. De kevesebb szereplő, kevesebb „civilizációs-egység” közt kell majd fenntartani a politikai-katonai egyensúlyt, emellett – és ez a lényeg - összehangoltabbá válhat az olyan globális válságok elleni védekezés, mint az éhínség, az ívóvízhiány, a sivatagosodás, a járványok, a népvándorlás és a bioszféra károsodása.

Az orosz-ukrán konfliktus egyik pozitív hozadéka lehet, a Szovjetunió felbomlásához hasonlóan a keleties, korlátolt, önző nemzeti szempontokat követő „szakrális-hadiállamok” meggyengülése és új nemzetközi rendszerek, ”civilizációs-egységek”, köztük az Európai Államnak a létrejötte a Föld nevű bolygón.

Mit?

Alapszabály:

• Lehetőleg ne legyen háromnál több üzenet, de ezt minden politikus ismételgesse és magyarázza!
• Az üzenetek a közös, össz-nemzeti összefogás jövőjéről szóljanak!
• A Fideszről amennyire lehet „csak jót, vagy semmit!” Ha valami folytathatónak tűnik, azt mondjuk ki (mert az Egyesült Ellenzék a lehető legszélesebb összefogást akarja országhatáron belül és kívül!) Amúgy pedig, amennyire lehet, fejezzük be a kritizálást; legyünk konstruktívak és nézzünk előre, pontosabban „Fel a fejjel!”

Javasolt üzenetek:

1. Esélyegyenlőséget minden magyarnak! – Vagyis le a protekcióval és korrupcióval!
2. Nemzetközi szinten is versenyképes oktatásügyet! – Az iskolarendszer ne Bólogató Jánosokat, hanem Karikó Katalinokat neveljen ki!
3. Önkormányzatiságot mindenben! – Nem az államot szolgáló, alázatos magyarokra, hanem a magyarokat jól kiszolgáló államra, „szolgáltató államra” van szükség!

Hogyan?

• A szokásos párt és civil csatornákon túl új megközelítéseket!
• A kék szalag egészüljön ki a kokárdával, vagy ha még nem késő legyártani, akkor a hivatalos, vagy Kossuth-címres kitűzővel kombinálva!

Kikkel?

• A komoly politikai tartalmak mellett szükség volna minél több ember bevonására a kampányba.
• Olyan ötletpályázatokat, rövid versikéket, rajzpályázatokat kéne meghirdetni, - korhatár és országhatár figyelembevétele nélkül - amelynek a jeligéje: „Fel a fejjel!”
• Aki megadja a címét, annak postázni lehetne kékszalagos-címeres kitűzőt, vagy kékszalagos-címeres autómatricát.
• A beérkező anyagokat fel kellene használni a kampány utolsó szakaszában!

Weöres Sándor: AZ ORSZÁGHOZ

„Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.

Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.

A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.”

És itt tartunk a választások előtt...

Gyakran halljuk: "csak a család van és kész, másra ne számíts!”  Visszalépés történt még a szocializmushoz képest is, amelyet a mikro-család (anya-apa-gyerek) istenítésével próbál elleplezni a magát "keresztény-nemzetinek" mondó orbáni rendszer. A szocialista korszakban még lehetett - jogosan vagy sem - az állami/szakszervezeti/nyugdíjpénztári gondoskodásában bízni, ma már alapvetően csak a családéban, vagy abban sem.

Az államot vezető szegény-ellenes elit cserben hagyta a "panel prolikat", a nyomorban élő roma és az idős, munkaképtelenné vált magyar falusi ás városi lakosságot. A működésképtelenség határára sodródott magyar állam szavakban a "család szentségét" védi, de valójában az a lényeg, hogy először a szülők tartsák el a gyerekeket - ha van rá pénzük - ,ők gondoskodjanak a gyerek karrierépítéséről - ha van rá pénzük -, majd pedig a gyerekek tartsák el az idős szülőket - ha van rá pénzük…

Közben az orbánista állam, látszatintézkedések ide vagy oda, sem a népjólét növelésével, sem a mindenkire kiterjedő szociális hálóval nem foglalkozik, egyedül csak az uralmon lévő elit hatalmának több generációra kiterjedő, állami eszközökkel történő bebetonozásával.

Ezért az öntetszelgő világpolitikai szereplési vágytól hajtott Orbán és haszonleső köre nem számíthat másra, sem ma és sem a távoli jövőben, csak a magyar nemzet egyre nagyobb megvetésére!

• Élelmiszer és ivóvízhiány fenyeget világszerte, ami háborús konfliktusokat idézhet elő.
• Vagy hagyjuk eluralkodni az „aki kapja, marja” elvet, vagyis „az erősebbnek van igaza” jogtalanságát, vagy az egyre túlnépesedő bolygónkon igyekszünk a „sok jó ember kis helyen is elfér” elvet érvényesíteni. (Ez annál is inkább indokolt, mert teljességgel értelmetlennek tűnik a levegőtlenségnek, a pokoli hidegnek és a halálos kozmikus sugárzásnak kitett Marsra való tömeges kiköltözés gondolata. Emberiség figyelem; „itt élned halnod kell!”)
• Ha viszont így van, akkor ki kell alakítani a világot átfogó, az ökológiai egyensúlyt hosszú távon biztosító politikai és ökológiai világrendszert!
• A polgári forradalmak idején született „modern nemzetállam” ugyanúgy elavulttá válik, mint az ugyanabban a korszakban használatos gőzgépek és robbanómotorok. Napjainkban pontosan ezt a politikai-technikai paradigmát váltja fel a digitális, hálózatos elektronika és robotizáció és körvonalazódik – a saját jövőjükért aggódó fiatalok körében főleg – a „világegyesítő” politikai-filozófiai-ökológiai világkép.
• A „sok jó ember” testvériségének feltétele a jövedelmi különbségek minimalizálása, vagyis esetünkben egy mindenkire kiterjedő alapjövedelem/alapellátás bevezetése. Ehhez szükség lesz az irracionálisan nagy jövedelmi különbségek maximális megadóztatására világszerte (jó példa erre Svédország, ahol a leggazdagabbak is belátták, hogy a túladóztatás, az életszínvonal kiegyenlítése hosszú távon mindenki számára hasznos lehet). Mondani sem kell, hogy az egész emberiség „középosztályosodása” nagy mértékben lecsökkentheti a népvándorlások esélyét!
• A „világegyesítés”-nek nemcsak a különböző népcsoportok szintjén kell végbe mennie, hanem az emberi faj és a bioszféra viszonylatában is!
• Az élővilág (és benne az ember) megőrzése érdekében elejét kell venni mind az emberi faj „túlszaporodásának”, mind a „túlterjeszkedésének”! Ha a településszerkezet amúgyis a 2-20 millió lakosú megapoliszok irányába mozdult el és közben egyre kisebb helyen, egyre kevesebb munkaerővel, egyre több élelmiszert képes intenzív mezőgazdasági termeléssel előállítani (például a tápoldat-alapú, termőföld-nélküli, mesterséges megvilágítású és fűtésű „üvegházakban”), akkor egyre több korábbi mezőgazdasági művelés alá vont föld „vadulhat vissza” és állhat vissza a természetes állapot. Ha korábban a vallási tradíció mellett a gyerekmunka iránti igény és a nyugdíjbiztosítás-nélküliség vezetett a sok gyerek vállalásához ezek az okok, a generális alapjövedelem miatt, jelentőségüket veszthetik és várhatóan csökken a bioszférát túlterhelő emberiség létszámnövekedése.
• A globális folyamatok eredménye nem egy „se hús, se hal”, kulturális katyvasz lesz, hanem lent; a kulturálisan színes tájegységek és a régiók szintjén az önkormányzati forma uralma, fent a különböző nagy-civilizációt képviselő (és az ENSZ-t felváltó) „Bolygótanács” - amelynek szerves részét képezné majd a javaslattevői-, és vétójoggal rendelkező ökológiai/bioszféra ombudsmani testület.
• A nemzetállami szimbolika megmaradhat szép emlékként, de maga intézményrendszer lassan kopásnak indul, hiszen amennyiben nem államok állnak egymással szemben, akkor nincs szükség határvédelemre, hadseregre csak rendőrségre. A Covid-járvány megmutatta, hogy le lehet csökkenteni a tömegturizmus káros hatását és azt is, hogy a Home Office üzemmód kiterjeszthető az iskolai oktatásra, méghozzá egyszerre a valóságos és virtuális/META térben.
• Nehezen megjósolható, hogy szükség lesz-e a kataklizmára a világrend megváltoztatásához, vagy lesz-e annyi államférfiúi bölcsesség a szuperhatalmak részéről, hogy önszántukból kezdjék el az átalakítást. De reményeim szerint a paradigmaváltás motorja elsősorban a racionalitást és az ökológiai értékeket a zászlajára kitűző Európai Unió lehet, az angolszász világgal és Kínával együtt…

Újsághír: Az ifjú-trumpisták azt üzenik a magyar választóknak, hogyha meg akarják menteni a nyugati civilizációt, akkor szavazzanak Orbánra! (telex.hu) Ezzel szemben minden épeszű magyar választó tudja, hogy Orbán nemhogy nem akarja megmenteni a „hanyatló Nyugatot”, de ha tehetné, legszívesebben bele is rúgna a „rothadó” liberális angolszász civilizáció hullájába...

De hogy világosan lássuk azt, hogy Orbán mennyire távolodott el a nyugati civilizáció normáitól, hasonlítsuk össze Orbánt a saját bevallása szerint példaképének tartott vallásos-konzervatív-nacionalista De Gaulle elnökkel:

• De Gaulle számára a nemzet egyenjogú tagja mindenki: a tőle távol álló kommunisták, ateisták és a homoszexuálisak is.
• Ami a francia államot illeti, - bármennyire is tábornoki rangot viselt De Gaulle – semmilyen valós, vagy mondvacsinált vészhelyzetre hivatkozva nem akart centralizált „hadiállamot” kialakítani, mindig megmaradt a politikailag sokszínű, a hatalmi ágak egymást ellenőrző jogállami modellnél.
• Kétségtelen hatott rá a kontinentális Európát elfoglaló, a polgári forradalom eredményeit a feudális államokra ráerőltető napóleoni „Gloire” eszménykép, de nála ez nem vezetett a fehér felsőbbrendűség hangoztatásához és rasszista migráns-ellenességhez. Annyiban is tartotta magát Napóleonhoz, hogy kontinentális Európában gondolkodott, amely egyfelől távol tartja magától Nagy Britanniát, másfelől egységet képez Oroszországgal, hiszen ahogy De Gaulle mondta: „Európa az Urálig tart”.

Orbán De Gaulle-hoz képest egy kisszerű, a lelki nemességet nélkülöző „jöttment”, parvenü politikus. Mivel karriert csak politikai ravaszsággal, populista manipulációval és árulással tudott befutni ezért ezt az irracionalitás tudatmérgező ködfüggönyével próbálja elleplezni: a szuverenitás-mániával egy globális világban, az „úri” magyaroknak kijáró felsőbbrendűség mákonyával és azzal a személyi kultusszal, amellyel sok egyházi ember Orbánt, mint „második államalapítót” felmagasztalja.

Orbán Viktor azért nemtelen és erkölcstelen, mert határtalan pénzéhségével és bosszúszomjával képes hátba támadni az őt korábban támogató, de vele szemben egyre kritikusabb szövetségeseit, sőt ha szükségét érzné ennek, akkor nem habozna egész szövetségi rendszereket megbénítani.

Talán nem hiábavaló felidézni, hogy 1453-ban, a korábban Bizáncnak dolgozó magyar ágyúöntő Orbán, - aki állítólag valamilyen pénzügyi elszámolás miatt veszett össze a Kelet-Római birodalom utolsó bástyájának számító Konstantinápoly védőivel - az ágyúját és vele a szolgálatait felajánlotta a többet ígérő pogány, oszmán-török haderőnek. „Orbán egy 8 méternél hosszabb és majdnem 1 méter átmérőjű ágyút öntött, amely 550 kg-os ágyúgolyókat ki tudott lőni több mint 1 km távolságra.”(Wikipédia) Ezért mondható, hogy részben Orbán ágyúja miatt esett el az ókori Róma örököse, a kis ázsiai görög-keleti keresztény civilizáció.

Reméljük, hogy Orbán tájékozatlan hazai és trumpista híveinek nem azzal kell majd egy nap szembesülniük, hogy a türk/törökös identitást egyre inkább hangsúlyozó és a putyini, keleties despotizmust egyre inkább követő Orbán nemcsak egyes nyugati intézményekkel, de az egész nyugatias keresztény civilizációval szembefordul!