Az óceán titokzatos szörnyeteghullámához lehet hasonlítani a válsághullámok egymásra torlódását, amelynek akkora a pusztító hatása, hogy a méreteinél fogva biztonságosnak vélt tankerhajókat is kettétöri. Gondoljuk végig, hogy milyen globális válsághullámok tartanak felénk, és ezek összeadódása milyen hullámvölgybe taszíthatja az európai civilizációt:

Környezetvédelmi válsághullám: ugrásszerűen megnőtt a Bioszféra gátlástalan kiszipolyozásából fakadó nyersanyaghiány, beleértve az élelmiszer- és ivóvízhiány kockázata.

Szociális válsághullám: a szegények és gazdagok közti aránytalan vagyoni különbségek jelentős mértékben növelhetik a feszültségeket nemcsak egy-egy társadalmon belül, hanem szegény és gazdag országok közt is.

Népvándorlási válsághullám: a háborúkkal együtt járó kilátástalan szegénység már eddig is milliókat tett földönfutóvá; a klímakatasztrófa ennél nagyságrenddel több embert üldözhet el jelenlegi lakóhelyéről, ami destabilizálhatja a jelenlegi világrendet.

Bűnözési válsághullám: az országon belüli és országok közti bizonytalanságok zavarosában nemcsak a bűnözői csoportok halásznak, hanem a titkosszolgálatok is. A digitális kalózkodás és a digitális állami hadviselés keretén belül különös cinkosság és együttműködés alakulhat ki a maffiák és a titkosszolgálatok közt, de úgy általában is az alvilág és a politika „felvilág” közt.

Generációs válsághullám: a mellékelt cikk jogosan veti fel, hogy a 2008-as világválság pénzrontással történő kezelése rövid távon ugyan kifogta a szelet a vitorlából, de méltánytalan módon mindezt a jövő generációk rovására tette. A fejlett országokban kibontakozó generációk közti érdekellentét létrehozhat olyan egyenlőségelvű újraelosztási viszonyokat követelő, „kommunista” mozgalmat, amely egyben felveszi a harcot az időseknek a Bioszférával mit sem törődő önző és kényelemszerető életmódjával is.

A problémák nem ma keletkeztek és a politikusok, akárcsak a katonák, mindig az utolsó válság, illetve háború kezelési sémáiból indulnak ki; esetünkben újra elővették a nemzeti-vallási populizmus 70-90 évvel ezelőtti, idejétmúlt receptjeit. Rövid távon hihetik azt az emberek, hogy a fenyegető külvilágtól való függetlenedés, vagyis a nemzeti, vallási érzületbe való bezárkózás jelenti a megoldást, de a „válság-cunami” esetén ez nem más, mint önbecsapás: „úgy teszünk, mintha nem lenne vihar, nézzétek” – mondhatnák – „itt a hajó belsejében minden a helyén van, minden rendben van” pedig semmi sincs rendben.

Mi a tanulság?

• Egy növekvő lélekszámú, önmagát megvédeni képes, a tudományos-technikai fejlődésre nyitott, valamint jogállami, republikánus elveken alapuló Európa védettebb a viharral szemben.
• Az európai ifjúság számára, - akár különadók kivetésével - új társadalmi beilleszkedési lehetőségeket kell teremteni. Törekedni kell egységes, csere-szabatos európai oktatás-nevelési programok kidolgozására, hogy ne csak az egyetemisták, hanem a szakmunkások, a szolgáltatásokban dolgozni kívánók is az „inas-éveiket” más országban tölthessék. Ezt követően a fiatalokat olcsó, vagy ingyenes első lakáshoz kéne juttatni, valamint növelni kellene mind a részmunkaidős állások, mind az otthonról végezhető munkák részarányát.
• A bevándorlást a világméretű kataklizma esetén nem lehet megszüntetni, de szigorú, egységes európai szelekciós szabályokra van szükség, amelyek révén európai állampolgárságot csak olyan bevándorlók kaphatnák meg, akik elkötelezettek az európai kulturális, jogi és életmódbeli minták átvételére, amit több évi kifogástalan magatartással kellene bizonyítaniuk.

Az Európát alkotó nemzetek kultúrája közös gyökerű: zsidó-keresztény alapokon nyugvó, a humanizmust és a racionalitást középpontba helyező, világra nyitott kultúra. A nemzeti identitás nem függ a kontinenst felszabdaló nemzetállami határoktól; például a magyarok a mohácsi vereség után elvesztették függetlenséget, de a nemzettudatukat sem a török hódoltság, sem a Habsburg uralom nem halványította el. A zavaros és viharos nemzetközi vizeken a magyarság megmaradásának garanciája a világ egyik leendő legnagyobb hatalmi pólusa Európa.

Az én ideálom az Európai Köztársaság, amely az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonlóan sok különböző történelmi múlttal, vallással rendelkező önigazgató egységből állna, ugyanakkor gyors döntésekre képes közös hadüggyel, külüggyel, pénzüggyel és ügyészséggel. Az Európai Köztársaság élén – meghagyva a végrehajtó hatalomba nem beleszóló királyságokat – közvetett, vagy közvetlen módon választott és leváltható Elnöknek kellene állnia.

Ez utópia, de egy alternatív jövő felvázolása elgondolkodtat és ennek révén lehetőséget nyújt a fenyegető valóság legrosszabb forgatókönyveinek kivédésére!:)

http://concordeblog.hu/2019/11/15/nyugdijat-vagy-unokat/

Egy nemzeti himnusz akkor igazán jó, ha nemzetegyesítő, energiát adó és jövőbe tekintő. A „Nélküled” című dal sajnos nem ilyen.

Az „Ismerős Arcok” együttes énekese, Nyerges Attila a „Nélküled”-ben a trianoni határokon kívül rekedt, kisebbségi magyarság nézőpontját veszi fel. Az ő gondolataikat tolmácsolja ily módon: „Mint a leszakított haldokló virág, mint az öt millió magyar, akit nem hall a világ / mint porba hullott mag mi többé nem ered Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled / Hogy történjen bármi, míg élünk és meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!” A cél a megszólított magyarországi magyarok felrázása – akik ugyan korunk „lényegét” még nem érthetik” – de talán az egy vérből való testvér-magyarok tragédiája felébreszti bennük a szánalom érzését azok iránt, akik „otthont, házat, Hazát nyugalmat már többé nem remélnek”. A „nélküled” szó a magyarországi fogyasztói társadalom miatt elpuhult és az „idegenszívű/vérű” magyarokra utal, akik úgymond „cserbenhagyják” a határon túli magyar kisebbséget.

A magyarságot megosztó idézett dal lehet ballada, vagy a radikális jobboldalon mozgósító erejű ének, de olyan himnusz semmiképpen, amire vigyázzban kéne állni. A „Nélküled” c. szám a jobboldalnak azt a kirekesztő demagógiáját támasztja alá, hogy egyfelől vannak az „igaz hazafiak” és a másfelől a „hazaárulók”.

Az igazi kérdés az, hogy miért érzik magukat annyira elárvultnak a határon túli kárpát-medencei magyarok, illetve miért nem érzik jobban az immár tíz éve hatalmon lévő magyar kormány támogatását?

Kérdés továbbá, hogy a Fidesz-Magyarország miért nem használja ki jobban az Európai Unió és a Visegrádi Négyek adta lehetőségeket, hogy még jobban lebontsa a határokat, ily módon is csökkentve a kisebbségi magyarok szorongásait?

A 150 fős nagycsaládi rendszerből kiszakadt modern ember ugyanúgy fogódzót keres a nagyvilágban, ahogy a születésünk után sóvárogva gondolunk vissza az anyaméh adta ős-biztonság mennyei érzésére és keressük aztán a „mennyország-érzést” a különböző szent és profán eksztatikus élményeinkben. Hasonló eksztatikus élményekben keressük a közösség akol-melegét is, amelyben átélhetjük a tökéletes elfogadottság, sőt olykor a kiválasztottság eufóriáját, boldogságát. Ilyen szempontból egyre megy, hogy vallásról, vagy szektáról; hogy nemzetről, vagy nemzeti kisebbségről; hogy valamilyen sportág szurkolói csoportjáról van-e szó – a lényeg a feloldódás a közösségben, vagy csak az annak látszó tömegben

 És ez az a pont, ahol belép a mindenkori populizmus, amelyik az érzelmi közösség szempontjából felhasználja, vagy ha érdekei úgy kívánják, felkorbácsolja a tömegindulatokat.

Van egy árulkodó mondat a mellékelt cikkben, amely rávilágít a populista jellegű érzelmi-indulati manipuláció lényegére: „…a hindu büszkeséget nem védekezéssel, hanem agresszivitással lehet csak helyreállítani.”

A populizmus két kulcsmozzanata: egyfelől a „Mi” (ami lehet nemzet, vallás, párt, szurkolói tábor stb.) erkölcsi felmagasztalása; árulkodó jele olyan szavak használata, mint a „hősiesség”, a „szent”, a „tisztelet” és a „büszkeség”. A másik mozzanat a „kéjes” tömegélmény, amely lehet pozitív, tehát lelket felemelő eggyé-válás és lehet negatív, eggyé-válás a barbár harciasságban, a lincselésben és rombolásban.

A „tömeg-barbarizmus” kordában tartására koronként más és más technikát fejlesztett ki az emberi civilizáció: a vele szemben alkalmazott nyers erőszakon kívül a rituálékat, az etikettet, a divatokat egészen a tömeg-hadseregig, ahol „munkára fogják” a kaotikus harci szellemet és szenvedélyeket.

Akkor van baj, ha az egyházak és az állam gyáva módon (félve az esetlegesen ellenük is irányuló elégedetlenségtől és haragtól), vagy elvtelenül, a populista népszerűség hajhászása érdekében meglovagolják a tömeg-barbarizmust, és aztán aki nem hajlandó „agresszívvé” válni, azt a rendszer ellenségének; „langyosnak”, a hit elárulójának, illetve hazaárulónak bélyegzik meg!

https://index.hu/kulfold/2019/11/16/india_hindu_nacionalizmus_ajodhja_itelet_birosag_rama_per_istenseg/?fbclid=IwAR0WodAbmlo2PlVn2bPOvWbFdkzu5kdJMG6oDKqUmJUcLi1ldZM4bEcvKnE