A 150 fős nagycsaládi rendszerből kiszakadt modern ember ugyanúgy fogódzót keres a nagyvilágban, ahogy a születésünk után sóvárogva gondolunk vissza az anyaméh adta ős-biztonság mennyei érzésére és keressük aztán a „mennyország-érzést” a különböző szent és profán eksztatikus élményeinkben. Hasonló eksztatikus élményekben keressük a közösség akol-melegét is, amelyben átélhetjük a tökéletes elfogadottság, sőt olykor a kiválasztottság eufóriáját, boldogságát. Ilyen szempontból egyre megy, hogy vallásról, vagy szektáról; hogy nemzetről, vagy nemzeti kisebbségről; hogy valamilyen sportág szurkolói csoportjáról van-e szó – a lényeg a feloldódás a közösségben, vagy csak az annak látszó tömegben
És ez az a pont, ahol belép a mindenkori populizmus, amelyik az érzelmi közösség szempontjából felhasználja, vagy ha érdekei úgy kívánják, felkorbácsolja a tömegindulatokat.
Van egy árulkodó mondat a mellékelt cikkben, amely rávilágít a populista jellegű érzelmi-indulati manipuláció lényegére: „…a hindu büszkeséget nem védekezéssel, hanem agresszivitással lehet csak helyreállítani.”
A populizmus két kulcsmozzanata: egyfelől a „Mi” (ami lehet nemzet, vallás, párt, szurkolói tábor stb.) erkölcsi felmagasztalása; árulkodó jele olyan szavak használata, mint a „hősiesség”, a „szent”, a „tisztelet” és a „büszkeség”. A másik mozzanat a „kéjes” tömegélmény, amely lehet pozitív, tehát lelket felemelő eggyé-válás és lehet negatív, eggyé-válás a barbár harciasságban, a lincselésben és rombolásban.
A „tömeg-barbarizmus” kordában tartására koronként más és más technikát fejlesztett ki az emberi civilizáció: a vele szemben alkalmazott nyers erőszakon kívül a rituálékat, az etikettet, a divatokat egészen a tömeg-hadseregig, ahol „munkára fogják” a kaotikus harci szellemet és szenvedélyeket.
Akkor van baj, ha az egyházak és az állam gyáva módon (félve az esetlegesen ellenük is irányuló elégedetlenségtől és haragtól), vagy elvtelenül, a populista népszerűség hajhászása érdekében meglovagolják a tömeg-barbarizmust, és aztán aki nem hajlandó „agresszívvé” válni, azt a rendszer ellenségének; „langyosnak”, a hit elárulójának, illetve hazaárulónak bélyegzik meg!
Putyin elhiteti a nagyravágyó, naiv Orbánnal, hogy világpolitikai tényező.
Ugyanakkor a magyar állam rohad szét és a rosszul menedzselt magyar gazdaság rohan bele, teljesen felkészületlenül, a 2022-től kezdődő válságba.
Orbán nem hazaáruló, hanem balek és egyszerűen rossz miniszterelnök, aki hol nemzetieskedő, hol macsó sportos, hol valláshoz kapcsolódó pótcselekvésekkel foglalkozik előrelátó és pragmatikus kormányzás helyett.
Bojár Iván András: "Na, egy pont ilyen miniszterelnököt szeretnék. Nulla pöff és dagály, ellenben elképesztő hatékonyság. Van humorérzéke, gyors, emberi, nő és tiszteletreméltón profi. A lényegre figyel ideológiailag megterhelt magánhülyesėgek helyett. És nem lop, vagyis nem veri át családon belüli nemzeti "középosztályépítés" bullshittel a szavazóit. A hazáját."
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha „Eurázsián” nem a keleti despota államokat értjük Oroszországtól kezdve a Türk Tanácsot alkotó zsarnoki jellegű tagállamokig.
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha benne az európai humanizmus/racionalizmus találkozik, szintézist alkot a buddhista ökologikus szemlélettel és boldogság-filozófiával.
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha képesek leszünk összehangolni az antik Görögország harmónia és mértékletesség eszményét a dél-kelet ázsiai „pannya” bölcsességgel, amelynek lényege az „optimális mennyiség”, illetve a „pontosan elegendő” ismerete.
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a zsidó Akiba rabbi által a Tóra, de a kereszténység alapelvének is tekinthető „Szeresd felebarátodat, mint magadat” gondolat teljesen egybecseng a buddhizmus „nem ártani önmagunknak” és „nem ártani másoknak” etikai elvével. Bár tegyük hozzá, hogy a keleti megközelítés korántsem annyira ember-központú, mint az európai szemlélet, hiszen a „nem ártani másoknak” felszólítás „nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem minden egyes élőlényre”. (Boldogság és gazdaság, A buddhista közgazdaságtan eszméi /szerk. Zsolnai László/ Typotex, Bp. 2010 – 16.old.).
Eurázsia a globális világrendben zászlóvivője lehet olyan Bioszférát kímélő és megmentő politikának, amely a kapitalizmus mai formájától eltérő módon a következő elveket képviseli:
- Nem a javak megsokszorozása és felhalmozása a fontos!
- Nem a hivalkodó „jólétre”, hanem a minimális fogyasztással elérhető „jól-létre” való törekvés a követendő minta!
- Az egyszerűbb életmód mentesít a javak utáni örökös hajszától és az ezzel járó stressztől!
- Az erőszakmentesség ne csak ember-ember kapcsolatban érvényesüljön, hanem a természet vonatkozásában is!
A buddhista közgazdaságtan lehetőségét és szükségességét E.F. Schumacher vetette fel a „Small is Beautifull” (a „Kicsi az, ami szép”) című könyvében. Ennek alapján elmondható, hogy „a buddhisták sem a fékevesztett gazdasági növekedést, sem pedig az évszázados stagnálást nem akarják. A Helyes Megélhetés (Right Livelihood) módját keresik”. ( Zsolnai i.m., 11. old.).
Eurázsia lehet a Föld megmentője, ha a képes lesz a neo-liberális angol-szász és a kelet-európai, illetve kínai államkapitalizmus modelljeivel szemben alternatívát kínálni…
Európa érdeke természetesen a Nagy-Európai-Szuperállam volna, amelynek vonzáskörzetébe nemcsak a Maghreb, a Közel-Kelet, hanem Oroszország is tartozna. Ebből a szempontból a Brexitnek nincs különösebb jelentősége. Ez nem a "hidegháború 2.0", hanem a "Napóleon-projekt 2.0:", vagyis a kontinens egyesítése (beleértve Oroszországot) egy új világhatalmi pólus létrehozása érdekében, amelynek perifériájára szorul Anglia. Megjegyzem a konzervatív, a nemesi nemzet szuverenitását megvédeni akaró magyar nemesség, - féltve a privilégiumait - akkor is megpróbált a látszólag a francia polgári forradalom eszményeit képviselő Napóleon ellen vonulni, de akkor is rosszul mérte fel az erőviszonyokat, elbizakodott volt és felkészületlen - csúfos vereséget is szenvedett.
Miközben hazaárulásnak minősíti az ateizmust az a hazai közjogi méltóság, aki korábban a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja volt addig a Orbán a következő utat járta be: amikor az érdeke úgy kívánta, akkor a SZDSZ mellett liberális volt; aztán "protestáns-polgári-progresszív", aztán "nép-nemzeti", de még Európa-párti; aztán nép-nemzeti, de "Brüsszel-ellenes"; aztán katolikus, aztán nomád-türk-kipcsák szimpatizáns, de aki ennek ellenére Horthy módjára "globális" Eucharisztikus Kongresszust rendez Budapesten, hogy ezzel újabb értelmiség- (és Ferenc pápa)-elleni kampányt indítson el.
Orbánnak, az ország anyagi forrásait kimerítő nagyzási hóbortjait szolgáló sport és egyházi események, valamint a felesleges külpolitikai piruettek helyett végre kormányoznia kéne és törődnie a magyar lakosság közel felét kitevő szegényekkel!
A jövő évi katolikus Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus reklámszövegének a "Találkozz Jézussal Budapesten" olyan kommunikációs ötletember lehetett a kitalálója, aki az amerikai, Dogma filmből inspirálódott, ahol a formabontó katolikus püspök azt javasolja a katolikus hit népszerűségének növelése érdekében, hogy cseréljék le a keresztre feszített, szenvedő Jézus lehangoló imidzsét a fiatalokhoz közelebb álló „Krisztus-haver” figurával.
Az amúgy hívő katolikus író-rendező által készített zseniális filmnek ez csak az egyik poénja volt a sok közül, ami inkább meghökkentő volt, semmint „istentagadó”.
A probléma a megtévesztéssel van, azzal hogy miközben a katolikus egyházon belül is konzervatív őskövületnek számító lengyel-magyar klérus, amely a kormányukhoz közel álló jobboldali csőcselék-sajtó révén támadja a szerintük túl toleráns, szociális érzékenységű, egyszóval túl liberális pápát aközben ugyanezek az illiberális államot, erkölcsi meggondolást félretevő módon, elvtelenül kiszolgáló közép-európai egyházak a „jópofi”, „modernkedő” katolicizmus képében próbálnak tetszelegni!
Szerencsére!:)
A mai napon, Erdogan látogatásakor, inkább mint más napokon az aláírásom: MaGYAUR