Az időzavarba, pánikba esett és teljesen magára maradt Orbán hibát hibára halmoz az EU-ban; pont a szeretet ünnepe előtt mutatkozik lelketlen gonosznak...
Ránk ég az „EU tolvaja” mellett a „keresztényietlenség” szégyenbélyege is, ha nem teszünk ellene gyorsan valamit!
A marxistákkal ellentétben, akik szerint a történelem osztályharcok története, a nacionalista-populisták úgy gondolják, hogy a történelem nem más, mint a nemzetek közötti permanens háborúk története. Ezért indokolt szerintük a hatalmi gépezet kézivezérlése, hiszen állandóan vészhelyzet van…
Az ár-stopra, vagyis a piacgazdaság felfüggesztésére csak két esetben kerülhet sor; háborúban, vagy a nagyon rosszul gazdálkodó, központosított államok esetében. Orbán fantazmagóriájával szemben Magyarország nem áll hadban senkivel sem, tehát az ár-stop a rossz kormányzás miatti kényszerintézkedés.
Orbán önképének az felel meg, ha önmagát a „nemzetvédő hadvezérnek” látja, pedig mindenkinek jobb lett volna, ha „csak” hozzáértő és felelős miniszterelnök lett volna!
A rendszerváltás tiszta lelkű, de nem véletlenül elfeledett tündöklő csillagai a politikai elitet a krónikus magyarországi szegénységgel szembesítő Solt Ottilia és a nemzetstratégiát az oktatásra és a tudásalapú társadalomra építő Beke Kata volt.
Beke Kata személyisége a magyar sorsot is jelképezte; az első világháború utáni Erdélyből menekült családból származott, amelyet aztán a második világháború után kuláknak bélyegeztek. Önerejéből értelmiségivé vált, de a konzervatív Antall József kormányának államtitkáraként is megőrizte demokrata világlátását. Számára nem volt ellentmondásban a nemzeti érzés a plebejus öntudattal, a Haza a Haladással és a progresszióval! Széchenyivel együtt hirdette, hogy a „nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”. Nem véletlen, ha 1988-ban a később SZDSZ-es Horn Gáborral és a később Fideszes Pokorni Zoltánnal alapítója volt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének, mert a fejlődés kulcsát az iskolarendszerben, ma úgy mondanánk a „tudásalapú társadalomban” kereste, főleg az olyan nyersanyagban szegény országban, mint Magyarország.
Beke Katát nem vették komolyan a politikustársai. Nő volt, a gyerekekről, iskoláról papolt és gyanús nyugatias megoldásokat ajánlott, amelyek túl hosszú idő után hoztak volna szavazatokra átváltható eredményt… Pedig azon a nyomon indult el, mint Finnország és Észtország: ha minden párt tartja magát az Iskola primátusához, az hosszú távon az ország exportképességének és a társadalom életminőségének ugrásszerű javulásához vezet. A rövid távon gondolkodó, a párt- és magánérdekeket szem előtt tartó politikusok (tisztelet a kivételnek) komolytalannak tartották az iskolafejlesztésen alapuló nemzetstratégiát. A gyerekek amúgysem szavaznak és az országba bekopogó német nagytőke viszont a nem túl igényes bérmunkásokra vevő.
Ma Magyarország nemcsak gazdasági, pénzügyi, szociális válságot él át, hanem szellemit is. A jelenlegi tanár-diák megmozdulások a magyar géniusz haláltusájának jele: ha a kormány nem tesz az oktatásba több pénzt, energiát, akkor Magyarország menthetetlenül lesüllyed a világ jelentéktelen és a szellemi nyomor szintjén vegetáló országai közé…
Orbán bukása után elő kell venni Beke Kata politikai örökségét és ott kell folytatni, ahol ő abbahagyta, mert az egyszerre volt nemzetegyesítő és új távlatokat nyitó nemzetstratégia!
https://index.hu/belfold/2021/12/22/jezusmaria-gyoztunk-beke-kata-rendszervaltas-portre-mdf-an
Ezeket kell mondanod, nagy érzelmi átéléssel, és a siker nem marad el!
A mi dolgos népünk a legjobb, a mi hazánk a legszebb a világon!
Az idegenek, borzalmas ellenségeink országhatáron belül és kívül a nemzetre és szent hitünkre készülnek rátámadni!
A nemzet alapkövei a családok (valójában a családban felnőtt fiatalemberek, akik a jövő katonái lesznek!) Ezért fontos a liberalizmus és homoszexualitás üldözése, mert az „elpuhítja” azokat, akiknek ölni és halni kellene a hatalmunk megtartása érdekében!
Én képviselem a nemzet lényegét, tehát nincs szükség sem jogra, sem pártokra, sem parlamentre!
Egyedül én tudom megállítani a borzalmas háttérhatalmakat és hazai cinkosaikat, akik magukat általában civilnek álcázzák…
Ehhez viszont teljhatalmat kérek, méghozzá „háborús vészhelyzetre” való hivatkozással… ez régi trükk és mindig bejön!:)
Milyen egy jó háziasszony? - Előrelátó és gondoskodó
Pont ezt a magatartást várnánk el az államot képviselő kormánytól is: legyen előrelátó, építkezzen, legyen minden szempontból takarékos és a befolyt adókból gondoskodjon a polgárok taníttatásáról, egészségük karbantartásáról és a nyugdíjakról. Ne engedje, hogy az adókból létrehozott köztulajdont a hatalom közelében lévők, jogi trükkökkel, magántulajdonná alakítsák át, elvegyék és szétosszák maguk közt!
Milyen Orbán Viktor? - Gyerekes és felelőtlen
Ma az a tragikus helyzet állt elő, hogy Magyarország háborús részvétel nélkül is háborús szükséghelyzetbe került a kontár és harácsoló Fidesz-kormányzás miatt.
Orbán ezért személyes felelősséggel tartozik!
Természetben, akár virágmagvakról, akár ikrákról, akár hímivarsejtekről van szó; a pazarlás és a véletlenszerűség óriási szerepet játszik. Ezért kételkedik az ember a világegyetem keletkezésének egyszeri teremtő aktusában, akár isteni beavatkozásról, akár a „semmiből keletkező” Nagy Bumm elméletéről van szó.
Az iskolateremtő fizikus és zseniális ismeretterjesztő Dávid Gyula az előadásában egy olyan több elméletet egyesítő kozmológiai modellt vázolt fel, amelyben az állandóság és a végtelen számú világegyetem-buborékok "próba-szerencse" alapon történő keletkezése és elmúlása természetes, szó szerint a természetre jellemző sokszínűség, pocsékolás és kiválasztódás jegyében zajlik.
(A végkövetkeztetés 1:41:13-tól látható)
Ha leegyszerűsítjük a világot mozgató erőket, akkor két attitűd küzd egymással: a „piaci logikájú liberális” és a „nem-piaci, illiberális”.
A polgári forradalmak előtt csak az „isten által megszentelt”, gazdaságon kívüli hierarchiában gondolkodó tradicionális uralmi formák léteztek, amelyeket aztán lerombolt piaci alapú, „profán” társadalom. A kapitalizmusra az jellemző, hogy a piaci logika alapján az „eladó” sikerességét a felhalmozott vagyon és a tőke jeleníti meg, a „vevő” pedig lehet bárki, nincs vallási, politikai, faji, nemi, nemzetiségi elsőbbségek, a „pénznek nincs szaga”. Ez a szabadversenyes piaci logika vezetett a liberalizmus ideológiájához vagyis, hogy „minden ember (=vevő) egyenlő”, vannak tehát egyetemes „emberi jogok”, amelyek ugyanúgy megilletik a nőket, a más vallásúakat, a más politikai nézetet vallókat, a más életmódot, szexuális orientációt követő férfiakat és nőket, mint korábban a patriarchális társadalomban a domináns helyzetben lévő férfiakat. Ezt egészítette ki az autonómia-igény, amely egyfelől a protestáns vallás önkormányzatiságából, másfelől a modern, túlterjeszkedésre hajlamos bürokratikus állam elleni védelem okán a magánszférát védte. „Az én házam az én váram” alapon sem az egyháznak, sem az államnak nincs beleszólása a „vevői” döntésembe, akár a vallási irányzat kiválasztásáról, akár az ateizmusról, akár a politikai választásról van szó. Ez tehát az elv.
A másik oldalon vannak a nem-piaci, gazdaságon kívüli, tehát a születési, vallási, nemzeti, életmód, nemi, illetve életkor szerint („az alacsonyabbrendű nőnek és gyereknek kuss”) osztályozó illiberális felfogások. Ennek alapvetően a zárt, hierarchikus társadalom-ideál felel meg: a vallással átitatott feudális, a tekintélyelvű nemzetállami és a szocialista-sztálinista merev hierarchikus berendezkedés. Ezek mindegyike irracionális, ami nem csoda, mert élesen szemben állnak a Felvilágosodás és az „istentelen Nyugat” Ráció-imádatával és hol a feudális múltba nyúlnak mintáért, hol az utópikus jövőbe önigazolásért.
Az illiberálisok számára a társadalom alanya nem az egyes állampolgár, hanem a nemzetállam, annak kell szuverénnek lennie a több állammal szemben, ezért számukra minden államszövetség - így az Európai Unió is - rossz dolog. A nemzetállami függetlenség elérése érdekében a társadalmat homogenizálni kell; egységes nemzettudattal, vallással és hierarchiával – hogy mindenki jó katonája/alattvalója legyen a „Hazának”, vagyis a nemzetállami szervezet csúcsán lévőknek. Ebben a logikában nincs helye az egyénieskedésnek, a „civil” megmozdulásnak; ezeket automatikusan a nemzetállam ellenségeinek „fellazító” aknamunkájának tudják be. Még a szegényekkel, elesettekkel, üldözöttekkel és menekültekkel való szolidaritás is gyanús, sőt maga után vonhatja a „hazaárulás” vádját is.
A hatalomhoz görcsösen ragaszkodó „nemzetállami politikai-bürokratikus elit” nem fogadja el, hogy lennének egyetemes jogi és morális elvek! Csak kétoldalú szövetségeket tart szükségesnek, amelynél a „belügyekbe való beavatkozás” kizárt, így az Európai Unió is csak addig elfogadható, amíg fizet. A saját játékszabályait megváltoztathatatlannak tartja még akkor is, ha ezzel egyenlőtlenséget és társadalmi válságokat idéz elő.
Mivel az illiberális államból kiküszöbölik a visszajelző rendszereket: az önkormányzatokat, a civil mozgalmakat, a szakszervezeti egyeztetést és sztrájkjogot, ezért a fék nélkül maradt rendszer könnyen vakvágányra futhat.
A „nemzetállam” néptől elidegenedett bürokratikus felső kasztja nemcsak a nemzet ellen fordulhat akadálytalanul, hanem - a környezetvédelem végzetes lebecsülése miatt - a földi Élet sokszínűsége ellen is! Ily módon a korlátolt vallásos, nacionalista illiberalizmus megfékezése nem az egyes nemzetek belügye, hanem az emberiség közös érdeke...
A "nemzetállam" a polgári köztársaság találmánya volt, előtte csak dinasztikus kormányzás folyt. A Nagy Francia Forradalom hozta létre azt a nemzetállami bürokráciát, amely a nemzetre hivatkozva, de attól függetlenül a saját érdekeit szem előtt kormányoz.
A nemzetállami bürokrácia, - főleg, ha olyan kutyaütő és harácsoló, mint a magyarországi-orbánista - könnyen dolgozhat a saját nemzete, népe ellen is.
Ezt látjuk.