Boldogkői Zsolt írja:
A különféle fórumokon való viták és kommentek alapján a hazafiságot tekintve két élesen elkülönülő karakter bontakozik ki:
HAZAFI:
- A nemzetért végzi munkáját
- Folyton a mellét veri, s másokon azt kéri számon, miért nem teszik ugyanezt, habár a nem magyarszívűeknek tiltja ezt
- Hétköznap is trikolort hord, ha máshol nem a szívében
- Nincs tisztában a történelmi tényekkel, és azzal sincs tisztában, hogy nincs tisztában a tényekkel
- Ha egy írót, vagy költőt kell megneveznie, csak olyanok jutnak eszébe, akikről megoszlanak a vélemények. Neki is csak véleménye van, nem ismeri a műveket
- Gyűlöli a másként gondolkodókat, a más etnikumúakat, a más vallásúakat, a más politikai nézetűeket, homoszexuálisokat, diplomásokat, a szabadgondolkodásúakat; ergo, hazája állampolgárainak többségét.
- Gyűlöli és gúnyolja a környező és a távolabbi országok lakóit is. Főleg a franciákat nem kedveli, s meg is indokolja miért
- Nyugati országban még nem járt, vagy, ha igen, ott negatív élmények érték
- Agresszíven lép fel másokkal, sokszor álnéven, a személyét nem vállalva
- Úgy véli, a nőknek kijelölt helye van a társadalomban
- Kijárta az élet iskoláját, gyakran, csak azt
- A magyart magasabb rendűnek tartja másoknál, igaz nem ismer másokat túlságosan
- Idegen nyelvet nem beszél
- Gondolkodására a nyájszellem és a miszticizmus jellemző
- Erkölcsei kőbevésettek, amiket persze rugalmasan értelmez
IDEGENSZÍVŰ:
- Tisztességgel végzi a munkáját, de ezt nem tulajdonítja a nemzetért tett áldozatnak.
- A kocsmában nem nagy-magyarországozik, sőt nem is nagyon jár oda
- Érdekli a világ, szívesen ismerkedik másként gondolkodókkal és külföldiekkel.
- Nyelveket beszél.
- Tisztában van a történelmi tényekkel
- Ismeri a magyar kultúra múltját és jelenét
- Nem tartja a magyart felsőbbrendűnek más népeknél
- A hátrányos helyzetűek felé segítőkészen viszonyul
- Megértően lép fel a kritikusaival, s elgondolkozik azon, vajon igazuk van-e
- Autonóm módon gondolkodik
- Gondolkodásában a tényekhez ragaszkodik
- Erkölcseit a biológiából, a modern társadalomból és saját meggyőződéséből eredezteti
Az óceán titokzatos szörnyeteghullámához lehet hasonlítani a válsághullámok egymásra torlódását, amelynek akkora a pusztító hatása, hogy a méreteinél fogva biztonságosnak vélt tankerhajókat is kettétöri. Gondoljuk végig, hogy milyen globális válsághullámok tartanak felénk, és ezek összeadódása milyen hullámvölgybe taszíthatja az európai civilizációt:
Környezetvédelmi válsághullám: ugrásszerűen megnőtt a Bioszféra gátlástalan kiszipolyozásából fakadó nyersanyaghiány, beleértve az élelmiszer- és ivóvízhiány kockázata.
Szociális válsághullám: a szegények és gazdagok közti aránytalan vagyoni különbségek jelentős mértékben növelhetik a feszültségeket nemcsak egy-egy társadalmon belül, hanem szegény és gazdag országok közt is.
Népvándorlási válsághullám: a háborúkkal együtt járó kilátástalan szegénység már eddig is milliókat tett földönfutóvá; a klímakatasztrófa ennél nagyságrenddel több embert üldözhet el jelenlegi lakóhelyéről, ami destabilizálhatja a jelenlegi világrendet.
Bűnözési válsághullám: az országon belüli és országok közti bizonytalanságok zavarosában nemcsak a bűnözői csoportok halásznak, hanem a titkosszolgálatok is. A digitális kalózkodás és a digitális állami hadviselés keretén belül különös cinkosság és együttműködés alakulhat ki a maffiák és a titkosszolgálatok közt, de úgy általában is az alvilág és a politika „felvilág” közt.
Generációs válsághullám: a mellékelt cikk jogosan veti fel, hogy a 2008-as világválság pénzrontással történő kezelése rövid távon ugyan kifogta a szelet a vitorlából, de méltánytalan módon mindezt a jövő generációk rovására tette. A fejlett országokban kibontakozó generációk közti érdekellentét létrehozhat olyan egyenlőségelvű újraelosztási viszonyokat követelő, „kommunista” mozgalmat, amely egyben felveszi a harcot az időseknek a Bioszférával mit sem törődő önző és kényelemszerető életmódjával is.
A problémák nem ma keletkeztek és a politikusok, akárcsak a katonák, mindig az utolsó válság, illetve háború kezelési sémáiból indulnak ki; esetünkben újra elővették a nemzeti-vallási populizmus 70-90 évvel ezelőtti, idejétmúlt receptjeit. Rövid távon hihetik azt az emberek, hogy a fenyegető külvilágtól való függetlenedés, vagyis a nemzeti, vallási érzületbe való bezárkózás jelenti a megoldást, de a „válság-cunami” esetén ez nem más, mint önbecsapás: „úgy teszünk, mintha nem lenne vihar, nézzétek” – mondhatnák – „itt a hajó belsejében minden a helyén van, minden rendben van” pedig semmi sincs rendben.
Mi a tanulság?
Az Európát alkotó nemzetek kultúrája közös gyökerű: zsidó-keresztény alapokon nyugvó, a humanizmust és a racionalitást középpontba helyező, világra nyitott kultúra. A nemzeti identitás nem függ a kontinenst felszabdaló nemzetállami határoktól; például a magyarok a mohácsi vereség után elvesztették függetlenséget, de a nemzettudatukat sem a török hódoltság, sem a Habsburg uralom nem halványította el. A zavaros és viharos nemzetközi vizeken a magyarság megmaradásának garanciája a világ egyik leendő legnagyobb hatalmi pólusa Európa.
Az én ideálom az Európai Köztársaság, amely az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonlóan sok különböző történelmi múlttal, vallással rendelkező önigazgató egységből állna, ugyanakkor gyors döntésekre képes közös hadüggyel, külüggyel, pénzüggyel és ügyészséggel. Az Európai Köztársaság élén – meghagyva a végrehajtó hatalomba nem beleszóló királyságokat – közvetett, vagy közvetlen módon választott és leváltható Elnöknek kellene állnia.
Ez utópia, de egy alternatív jövő felvázolása elgondolkodtat és ennek révén lehetőséget nyújt a fenyegető valóság legrosszabb forgatókönyveinek kivédésére!:)
Egy nemzeti himnusz akkor igazán jó, ha nemzetegyesítő, energiát adó és jövőbe tekintő. A „Nélküled” című dal sajnos nem ilyen.
Az „Ismerős Arcok” együttes énekese, Nyerges Attila a „Nélküled”-ben a trianoni határokon kívül rekedt, kisebbségi magyarság nézőpontját veszi fel. Az ő gondolataikat tolmácsolja ily módon: „Mint a leszakított haldokló virág, mint az öt millió magyar, akit nem hall a világ / mint porba hullott mag mi többé nem ered Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled / Hogy történjen bármi, míg élünk és meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!” A cél a megszólított magyarországi magyarok felrázása – akik ugyan korunk „lényegét” még nem érthetik” – de talán az egy vérből való testvér-magyarok tragédiája felébreszti bennük a szánalom érzését azok iránt, akik „otthont, házat, Hazát nyugalmat már többé nem remélnek”. A „nélküled” szó a magyarországi fogyasztói társadalom miatt elpuhult és az „idegenszívű/vérű” magyarokra utal, akik úgymond „cserbenhagyják” a határon túli magyar kisebbséget.
A magyarságot megosztó idézett dal lehet ballada, vagy a radikális jobboldalon mozgósító erejű ének, de olyan himnusz semmiképpen, amire vigyázzban kéne állni. A „Nélküled” c. szám a jobboldalnak azt a kirekesztő demagógiáját támasztja alá, hogy egyfelől vannak az „igaz hazafiak” és a másfelől a „hazaárulók”.
Az igazi kérdés az, hogy miért érzik magukat annyira elárvultnak a határon túli kárpát-medencei magyarok, illetve miért nem érzik jobban az immár tíz éve hatalmon lévő magyar kormány támogatását?
Kérdés továbbá, hogy a Fidesz-Magyarország miért nem használja ki jobban az Európai Unió és a Visegrádi Négyek adta lehetőségeket, hogy még jobban lebontsa a határokat, ily módon is csökkentve a kisebbségi magyarok szorongásait?
Itt Európában...
Német cigány apa és flamand anya vak zenész gyermeke beleszeret a magyar cigány zenébe és a magyar népzenébe. Megtanul magyarul és egyszerre érzi otthon magát magát Brüsszelben, Budapesten és Erdélyben.
Katarzis.
Szent Szövetség a Nyugattal és globalizációval szemben?
Több jel mutat arra, hogy a Nyugat-Európával és a globalizációval szemben álló reakciós államok egyfajta laza, titkos szövetségre léphetnek az Európai Unió, a NATO, mi több távlatilag az egységesülő modern világ felbomlasztása céljából.
Azért nevezhetők ezek az államok „reakciós”-nak, mert a tradícióra és a közösségi értékekre hivatkozó, az önkényuralmukat vallásossággal leplező nemzetállamok szembefordulnak a modernizálódás folyamatának „akciójával”, vagyis a polgároknak az árucikkek, pártok és életmódok közti döntési szabadságát biztosító liberalizmussal és tudományos haladással.
Ma a helyzet mintha a napóleoni háborúk utáni időszakhoz hasonlítana, amikor az orosz cár, az osztrák császár és a porosz király aláírták azt az „örök barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt” (ami miatt szükségszerű volt az orosz cári intervenció Magyarországon 1849-ben!) amelyben „arra kötelezték magukat, hogy alattvalóikat és katonáikat keresztény szellemben fogják nevelni és tartani”. A vallás vált tehát a polgári szabadságjogért küzdők féken tartásának eszközévé.
A jelenlegi újdonság az, hogy mintha az autokratikus önkényuralmak tökéletes elvtelenné válnának a hit dolgában, tudniillik bármelyik vallás jó lehet számukra csak engedelmességre neveljen és könnyen kezelhetővé tegye az alattvalókat!
Például a Nyugattal szemben álló radikális magyar jobboldal dolgozik a rovásírásos ősmagyar-turáni mítoszvilág átültetésére a mai magyar kultúrába. A korábbi Jobbik felvillantotta annak a lehetőségét, hogy Magyarország jól tenné, ha közeledne az iszlám felé, mert ott található igazán az „amerikanizmus”, a liberális életvilág ellenpólusa.
Most itt van Orbán Viktor talán a legfontosabb szövetségese; Putyin, aki a görög-keleti ortodox vallás és az iszlám értékközösségéről beszél, valószínűleg egy bizarr, Nyugattal szembeni egységfront reményében.
Úgy tűnik egyre inkább csak a merev, kollektivista hierarchikus gondolkodás és a hatalmi érdek számít...
Vajon Magyarország komphajója hol fog végül kikötni?