A 150 fős nagycsaládi rendszerből kiszakadt modern ember ugyanúgy fogódzót keres a nagyvilágban, ahogy a születésünk után sóvárogva gondolunk vissza az anyaméh adta ős-biztonság mennyei érzésére és keressük aztán a „mennyország-érzést” a különböző szent és profán eksztatikus élményeinkben. Hasonló eksztatikus élményekben keressük a közösség akol-melegét is, amelyben átélhetjük a tökéletes elfogadottság, sőt olykor a kiválasztottság eufóriáját, boldogságát. Ilyen szempontból egyre megy, hogy vallásról, vagy szektáról; hogy nemzetről, vagy nemzeti kisebbségről; hogy valamilyen sportág szurkolói csoportjáról van-e szó – a lényeg a feloldódás a közösségben, vagy csak az annak látszó tömegben
És ez az a pont, ahol belép a mindenkori populizmus, amelyik az érzelmi közösség szempontjából felhasználja, vagy ha érdekei úgy kívánják, felkorbácsolja a tömegindulatokat.
Van egy árulkodó mondat a mellékelt cikkben, amely rávilágít a populista jellegű érzelmi-indulati manipuláció lényegére: „…a hindu büszkeséget nem védekezéssel, hanem agresszivitással lehet csak helyreállítani.”
A populizmus két kulcsmozzanata: egyfelől a „Mi” (ami lehet nemzet, vallás, párt, szurkolói tábor stb.) erkölcsi felmagasztalása; árulkodó jele olyan szavak használata, mint a „hősiesség”, a „szent”, a „tisztelet” és a „büszkeség”. A másik mozzanat a „kéjes” tömegélmény, amely lehet pozitív, tehát lelket felemelő eggyé-válás és lehet negatív, eggyé-válás a barbár harciasságban, a lincselésben és rombolásban.
A „tömeg-barbarizmus” kordában tartására koronként más és más technikát fejlesztett ki az emberi civilizáció: a vele szemben alkalmazott nyers erőszakon kívül a rituálékat, az etikettet, a divatokat egészen a tömeg-hadseregig, ahol „munkára fogják” a kaotikus harci szellemet és szenvedélyeket.
Akkor van baj, ha az egyházak és az állam gyáva módon (félve az esetlegesen ellenük is irányuló elégedetlenségtől és haragtól), vagy elvtelenül, a populista népszerűség hajhászása érdekében meglovagolják a tömeg-barbarizmust, és aztán aki nem hajlandó „agresszívvé” válni, azt a rendszer ellenségének; „langyosnak”, a hit elárulójának, illetve hazaárulónak bélyegzik meg!
