Hankiss Elemér TV-be készült videó-sorozata a világ vallásainak és bölcseletének szokatlanul széles ívű bemutatására törekszik.
A gondolatgazdag interjúk a magyar szellem legjobbjaival ellentétét képezik a Fidesz homogén etnikumot, homogén gondolkodást és pogány vezérkultuszt kierőszakoló politikájának...érdemes megnézni:
Ha nem akarjuk, hogy az európai civilizáció eltűnjön, akkor legalább olyan egységes állammá kell alakulnunk, mint amilyen az Osztrák-Magyar Monarchia volt, amelynek volt közös hadügy-, külügy- és pénzügyminisztériuma. Ez lenne a minimum!
De a cél egy erős, - a Monarchia kis önigazgató hercegségeihez, királyságaihoz hasonló - régiókon alapuló állam lenne, amelynek az élén a szakértők által igazgatott összeurópai ügyek minisztériumai, az ezeket ellenőrző és törvényhozó, közvetlenül választott parlament és a köztársasági elnök állna.
http://www.magyardiplo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2744#Itemid=48
Az emberhez alkalmazkodott bélbaktériumok nemcsak a kedélyállapotunkat, de az agyműködésünket, "lelkünket" is befolyásolják!
Az emberi test szerves egészt alkot, amelyben nincs a konzervatív felfogás szerinti hierarchia, ellenkezőleg; teljes a demokrácia a testünkben (a "gazda állat"-ban) élő, „élősködő” baktériumok meghatározhatják, a korábban felsőbbrendűnek tartott, szellemi teljesítményünket, de a hétköznapi döntéseinket is...
Hevrin Khalaf, a brutálisan meggyilkolt kurd politikus édesanyjának szavai:
"Amikor megláttam a testét, csak behunytam a szememet. Egy könnycsepp sem hagyta el a szememet, egyszerűen nem megy"- mondta a brutálisan meggyilkolt kurd politikus, Hevrin Khalaf édesanyja. A holttestét megerőszakolva találták az országúton, miután a hajánál fogva egy autóhoz kötötték és úgy vonszolták. Még az Iszlám Állam sem követett el ilyen állatias gaztetteket. Egy harmincöt éves, gyönyörű fiatal nő, akit aljas disznók hordája kínzott halálra... Egyedüli "bűne", hogy a kurdok és az arabok békés egymás mellett élésén fáradozott. A Törökország által támogatott és fizetett iszlamista milícia gyilkolta meg, Erdogan közvetlenül felelős a haláláért, valamint a többi áldozat haláláért is, akik az invázió során vesztették életüket. "Szép volt, okos és bátor. Nem sajnálom, hogy politikus lett, és emiatt kellett meghalnia. Remélem, hogy a példája sokak számára jelent majd biztatást az egész világon", folytatta az édesanya. Egy bátor asszony, aki egy bátor leánynak adott életet. Azonban mi ketten, Marketa Kutilovával nem álltuk meg... Csak átöleltük őt, és zokogtunk."
(Donáth Ferenc)
A populizmus üzenete: légy bátran elfogult, mint egy szurkoló és hallgass az érzelmeidre, - és csak arra - mint egy fanatikus hívő.
Az Orbán-féle populista vezetők a demokráciában és az egyeztetésekre építő szakszerű kormányzásban a gyors, határozott döntések akadályozóit látják - mert egy "hadban álló sereg" élén képzelik magukat, ahol az egyértelmű parancsok számítanak, méghozzá egy "élet-halál" harcban.
Ám maga az "élet-halál" harc (a migránsokkal, a liberálisokkal, ateistákkal, Sorossal, Gyurcsánnyal stb ellen) nem más, mint egy hiszterizáló blöff!
Egymillió magyar „tűnhet el”, és lehet, hogy 70 évesen is dolgoznunk kell majd
PORTFOLIO, 2019 október 15.
A kedvezőtlen demográfiai folyamatoknak köszönhetően jelenleg az az alapforgatókönyv, hogy a következő húsz évben 8,75 millióra csökken majd Magyarország népessége – mondta a Portfolionak adott interjúban Spéder Zsolt, a KSH Népesedéstudományi Kutatóintézetének vezetője. A szakember szerint, ha a várható élettartam növekedésével párhuzamosan az egészségben eltöltött évek száma is nő majd, akkor 2040-ig valószínűleg elkerülhetetlen lesz a nyugdíjkorhatár megemelése. Emellett jó lenne, ha húsz év múlva egy igazságosabb magyar társadalomról beszélhetnénk, bár a nagy nemzetközi tendenciák éppen az egyenlőtlenségek növekedése felé mutatnak.
SOKKAL KEVESEBBEN LESZÜNK 2040-BEN
Egy ma megszülető magyar gyermek jobb vagy rosszabb világban élhet húsz év múlva?
Szerintem jobb világban fog élni, bizonyosan hosszabb lesz az élettartama és valószínűleg jobb életkörülmények között fogja leélni az életét. Az, hogy boldogabb lesz-e vagy nem, nehéz kérdés. Japánt például az a paradoxon jellemezte, hogy harminc év alatt megduplázódott a GDP, de közben nem nagyon emelkedett az emberek élettel való elégedettsége.
A fejlődéssel mindig nőnek az elvárásaink is, ez pedig nagyban befolyásolja a boldogságunkat.
Azt lehet ma számszerűsíteni, mennyivel élhetünk jobban vagy tovább húsz év múlva?
A jövőt nehéz előre megjósolni, ezért is tartottam kicsit ettől az interjútól. Húsz éve valószínűleg senki nem gondolta, hogy mostanra a technológiai fejlődés ilyen méreteket ölt majd, elektromos autók fognak az utakon szaladgálni például. Aztán azért vállalkoztam mégis, mert szerencsére a demográfiában húsz év rövid idő, viszonylag pontosan meg tudjuk mondani, hányan fognak születni, mert azok, akiknek majd gyermekei születnek, már élnek, ma gyerekek. Ma átlagosan 29-30 éves korban vállalják az első gyermeket a magyar fiatalok, vagyis ma tízéves kislányok azok, akik majd 2040 körül lesznek anyák.
Idén 20 éves a Portfolio, amit mi nem tortával és konfettivel, és nem is visszatekintéssel ünnepelünk. Inkább a következő 20 évünket kutatjuk és arra vagyunk kíváncsiak, milyen lesz a világ 2040-ben. Húsz, saját területén kimagasló szakembert kérdeztünk a jövőről, ők beszéltek többek között a következő húsz év gazdaságáról, társadalmáról, oktatásáról, egészségügyéről. Ezeket összegezzük a következő hetekben a Portfolio2040 interjúsorozatban. „Jósolni nehéz, pláne ami a jövőt illeti” mondta Niels Bohr, de hozzátehetjük „praedicere necesse est”. Lássuk, mit mondanak a szakértők! A sorozat eddig megjelent darabjait ide kattintva érheti el.
Azt nyilván nem tudjuk, hogy húsz év múlva a szülőképes korban lévő nők és partnereik mit fognak képzelni a világról, de biztos vagyok benne, hogy szeretnének majd gyermeket, gyermekeket.
A halandóság becslése egy kicsit nehezebb, de ha nincsenek nagy kataklizmák, háborúk, akkor ott is viszonylag pontosan lehet becsülni. Ma úgy látjuk, hogy a várható élettartam növekedése majdnem töretlen, az 1992-es mélypontot követően évente majdnem egy negyed évvel (0,27 év) nőtt Magyarországon, és hasonló javulás várható a jövőben is. Azt is feltételezzük továbbá, hogy a férfiak várható élettartama továbbra is közelíteni fog a nők jobb életkilátásaihoz.
A leendő szülőképes korú nők száma alapján változatlan termékenységi arányszámmal számolva mennyivel születhet kevesebb magyar gyermek 2040-ben?
Jelenleg Magyarországon 2,1-2,2 millió nő van szülőképes korban, 2040-re ez a szám 1,7 millióra csökken, vagyis nagyjából 450 ezerrel lesz kevesebb a 15-49 éves nők száma, ebből következően szinte biztos, hogy kevesebb gyermek fog születni.
A mostani becsléseink szerint, még ha növekszik is valamennyivel a gyermekvállalási hajlandóság, akkor is csak 78 ezer körül lehet a születések száma húsz év múlva a jelenlegi 90 ezerrel szemben.
Ebben a becslésben a bizonytalanság „csak” a termékenységi arányszám, vagyis az, hogy egy átlagos szülőképes korú nőre hány gyermek juthat. Ezzel kapcsolatban az európai országokat jellemző múltbeli tendenciákból tudunk kiindulni, számításainkat arra tudjuk alapozni, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben. Mi most azt gondoljuk, hogy ez az arányszám a jelenlegi szintről még emelkedhet egy kicsit.
Ebben a termékenységi arányszámban van egy bűvös határ: a 2,1-es értéket kellene elérni ahhoz, hogy megálljon a népességfogyás. Milyen gyermekvállalási hajlandósággal számolnak a következő évtizedekben?
Jelenleg Európában sehol nincsen 2 felett a termékenységi arányszám. Mi a jelenlegi 1,5 körüli érték után 1,65-ös arányszámmal számolunk a középső, legvalószínűbbnek tartott előreszámításunkban, ami a volt szocialista országok válság előtt elért legmagasabb átlaga. Persze lehet, hogy ennél is magasabb lesz, de szerintem kicsi az esélye, hogy 1,85 feletti termékenységi arányszámot lássunk, ez ugyanis az az átlagos érték, amit a legmagasabb termékenységgel rendelkező európai országok jobb időkben el tudtak érni. Ezzel számoltunk tehát a magas forgatókönyveinkben. Ha ez valósulna meg viszonylag hamar, akkor az alapforgatókönyvben becsült 78 ezerrel szemben 89 ezer gyermek születhetne meg 2040-ben, ami már alig maradna el a jelenlegi születésszámtól. Ugyanakkor, ha az elmúlt évek termékenységi viszonyai tartósak maradnának (1,45), amit nem tartok valószínűnek, akkor 2040-re 65 ezer alá is kerülhet a születések száma.
A fenti forgatókönyvek alapján mennyi lehet Magyarország népessége 2040-ben?
8,75 millió körül van az alapforgatókönyvünk. Ennél lehet magasabb, ha jobban megnő a várható élettartam vagy több gyermek születik. Az optimista változat szerint 9,1-9,2 millió is lehet a népességszám 2040-ben. A születések mellett ez függ a halálozások számától és a vándorlási egyenlegtől is.
Az alapforgatókönyvben milyen vándorlási egyenleggel számoltak?
Azt gondoljuk, hogy néhány évig még stagnálhat a negatív vándorlási egyenleg, majd elindulhat egy erőteljesebb visszavándorlás, illetve vándorlási nyereségünk is lehet. Most úgy tűnik, hogy erősödik a visszavándorlás, illetve idevándorlás is van más országokból. Sok függ a gazdasági fejlődéstől, Lengyelország nagyon sokáig elvándorló, kibocsátó ország volt, aztán ez a nettó negatívum lecsökkent. Most ott is jól látható egy erőteljes visszavándorlás, illetve Ukrajna viszonylatában erőteljes vándorlási nyereség alakult ki. Vagyis az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján ez nagyon gyorsan változó terület, nehéz bármilyen konkrét becslést megfogalmazni.
Az hátráltathatja a visszavándorlást, hogy egyre több gyermek születik magyar szülőktől külföldön? Egy család esetében az ember azt feltételezné, hogy kisebb az esélye a visszatérésnek.
A külföldi munkavállalást, költözést az emberek döntő többsége eleinte egy átmenti állapotnak tartja. A család kiköltözése, a külföldi megkapaszkodás biztos jele. Ugyanakkor bizonyos, hogy az iskolába való belépéskor dől el a dolog. Ha a gyermek külföldön bekerül az oktatási rendszerbe, akkor nagyon lecsökken a visszatérés esélye. Szerintem az első osztályba való beiratkozás előtt sok szülőnek fáj a feje, hogy hova írassa be a gyermekét, és vetődik fel újra a „menjek, vagy maradjak” kérdése, de most már a hazaköltözés szempontjából. Az igaz, hogy ha már családostól van kint valaki, akkor nagyobb az esélye, hogy hosszú távra rendezkedett be valaki külföldön, hogy valaki végleg letelepszik. A maradás esetén a kérdés aztán majd sokára, talán nyugdíjba vonulás után vetődik fel újra élesebben.
A népességfogyás mellett legalább ekkora probléma a népesség elöregedése, hiszen szinte minden előrejelzés szerint több nyugdíjas fog jutni egy keresőre, mint ma. Mi az Önök becslése ezzel kapcsolatban?
Az egyértelmű, hogy Magyarországon és Európa minden országában elöregedő társadalomról beszélünk. Minden öregedési indexünk töretlenül, és megállíthatatlanul növekszik. A gyerekek (0-14 éves), és az idősek arányát (65 év felettiek) mutató öregedési index a 100 értéket 2006-ban vette fel. Jelenleg 129 65 év feletti jut az összes 15 év alatti népességre, és ez az index az alapváltozat szerint 2040-re 170 főlé fog emelkedni. Több szempontot is felvethetünk, ami miatt nem kell kétségbe esnünk, bár ezek nem vonják kétsége, hogy az öregedés a jövő egyik komoly demográfiai kihívása.
Egy személyes tapasztalattal kezdem: 40-45 évvel ezelőtt, amikor én még egy kis faluban éltem, egy 55 éves embert sokszor idősnek tekintettünk, ehhez képest én most 58 évesen nem érzem öregnek magam, és talán nem is tekintenek annak. A közgondolkodásban lassan változik annak a képe, hogy hány éves kortól tekintünk idősnek valakit. Egy nemrég végzett vizsgálat szerint a 65-69 évesek egy harmada Magyarországon még középkorúnak tartja magát, és Európában a 70-74 évesek között találjuk még ezt az egy harmadot. Önképünk alapvetően függ attól, hogy milyen várható élettartam jellemzi az adott országot, hogy milyenek az életkilátások. Érthető, hogy ha érdemben, és folyamatosan javulnak az életkilátások, mi is „toljuk kifele” azt a határt amikor valakit idősnek gondolunk. Vagyis változik, változhat az, hogy hol húzzuk meg az idősödés korhatárát.
A szakmai-politikai közmegegyezés szerint ez a határ már évtizedek óta 65 év, de közben folyamatosan nő a várható élettartam. Ez azt jelenti, hogy a 65 év felettiek száma folyamatosan nő Európában szinte minden országban.
Alapvető kérdés tehát, hogy hol húzzuk meg a határt az öregkor esetében. A fentieken túl még két megközelítést kell kiemelni: egyfajta egészségi állapottól függő, és egy nyugdíj-közgazdaságtani megközelítést, amelyben kulcskérdés milyen feltételek mellett lehet fenntartható a nyugdíjrendszer. Fontos kérdés, hogy a várható élettartam növekedésével vajon nő-e és milyen mértékben nő az egészségben eltöltött évek száma, a nyugdíj oldaláról pedig az a kérdés, mennyi ideig tart a befizetés, illetve a kifizetés.
Egy nagy tekintélyű, nyugdíjközgazdaságtanban alkotó német kolléga a minap azt a hüvelykujjszabályt fogalmazta meg, hogy ha három évvel nő a várható élettartam, akkor a fenntarthatóság miatt két évvel kell megemelni a nyugdíjkorhatárt, hogy még egy évvel tovább lehessünk nyugdíjban. A fenntarthatóságot persze a várható élettartamon kívül sok egyéb tényező is befolyásolja, de nem vagyok nyugdíjközgazdász.
Ennek alapján, ha húsz év alatt négy-öt évvel nő a magyarok várható élettartama, akkor 2-3 évvel meg kellene emelni a korhatárt is. Elkerülhető ez a fájdalmas lépés?
2040-re a magyar férfiak várható élettartama valóban durván 5 évvel emelkedhet, ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy remélhetőleg sokan leszünk olyanok, akik néhány évvel tovább tudjuk a nyugdíjas éveinket tölteni. Logikus következmény, hogy emelni kellene a korhatárt, de ez nyilván attól függ, mennyire lesz hatékony a gazdaság, hogyan alakul a befizetések összege.
Viszont ha úgy emelkedik meg a várható élettartam, hogy közben az egészségben eltöltött évek száma nem nő, akkor az időskori egészségügyi ellátásra kellene sokkal, de sokkal nagyobb figyelmet fordítani.
A jelenlegi kormány elsősorban a születésszámot próbálja ösztönözni, de a népességfogyás megállításához talán a halálozások számát is lehetne csökkenteni például az egészségügyi intézményrendszer fejlesztésével, szűrővizsgálatokkal. Melyik a helyes út demográfiailag?
Szerintem mindkét oldalról el kell indulni, mindkettővel kell foglalkoznunk. A várható élettartammal kapcsolatban azt tudni kell, hogy úgy számoljuk ki, hogy az adott évben milyenek voltak a halálozási arányok, ez pedig a jelen helyzettől függ, valamint attól, hogy mit csináltunk az elmúlt harminc évben, dohányoztunk-e, meghíztunk-e, a kelleténél több alkoholt fogyasztottunk-e, illetve meg tudtuk-e venni az egészséges ételeket, megfelelő-e az életminőségünk, a jólétünk. Ehhez jön hozzá az, hogy milyen az egészségügyi rendszer, a megelőzés, hogy időben vegyük észre a betegségeket. Ezen a téren valóban komoly lehetőségek vannak a javulásra. Összességében a halálozás három tényezőtől függ: a gazdasági helyzettől, az egészségmagatartástól, és az egészségügyi ellátórendszertől.
Nyilván az egészségügyi rendszer fejlesztése kulcskérdés, folyamatosan fejlődik az orvostudomány.
Ma talán túl későn vállalnak gyermeket a magyar nők, 29-30 éves kor az átlag az első gyermeknél. Ezt hogyan lehetne előbbre hozni?
Három-négy nagy tényezőtől függ a gyermekvállalás: elsősorban a párkapcsolatoktól, hogy legyen egy megbízható partner, akivel az ember szeret együtt lenni, és a párkapcsolatot a gyermekkel szeretné gazdagítani, másrészt, hogy sikeresen végezze el iskoláit, amivel lehetőséget teremtünk, biztos munkahelyünk, megélhetésünk legyen, és ez után említeném, az állami támogatásokat, a megfelelő bölcsődei ellátottságot. Ha tetszik, ha nem a családpolitika is fontos tényező.
Kíváncsian várom, milyen hatása lesz a babaváró hitelnek, az talán előrébb hozhatja az első gyermek vállalását a jelenlegi 30 éves korról. A demográfia egyik alaptétele pedig az, hogy ha egy gyermek hamarabb születik meg, akkor nagyobb az esély, hogy a következő gyermek is megszülessen.
Azt ki lehet mutatni, hogy a családpolitikai lépéseknek mekkora hatásuk van a gyermekvállalásra?
A múltbeli tapasztalatokat elemeztük, azt láttuk, hogy az elmúlt évtizedekben volt több olyan intézkedés, melyeknek érezhető hatásuk volt később.
Amikor mondjuk a kormány egy új családtámogatási intézkedésen dolgozik, akkor a bevezetés előtt kikérik az Önök véleményét?
Volt, amikor kikérték, volt, amikor nem. Nekünk, demográfusoknak az a feladatunk, hogy bemutassuk, hogyan alakulnak a népesedési tendenciák, és bemutassuk, hogy egyes intézkedésnek volt-e hatása, vagy nem volt hatása. A kollégáink bent vannak a népesedési kerekasztalban, elmondják a véleményüket, de az már politikai preferenciák kérdése, és nem hiszem, hogy a demográfus kutatóknak abban szerepet kell szánni, hogy az adófizetők pénzét hogyan használja fel a kormányzat.
Ahogy mára jeligévé vált a Ratkó-korszak és a Ratkó-gyerekek, lehet, hogy mondjuk ötven év múlva a ma megszületőkre aggatják rá az Orbán-gyerekek kifejezést? Lehet párhuzamot állítani a két korszak között?
Szerintem nem, hiszen az akkor kényszerintézkedés volt, ma pedig ösztönzők vannak. Mindenki eldöntheti, hogy mit szeretne, ez az ötvenes években nem így működött az abortusztilalom vagy a gyermektelenségi adó mellett, azok nagyon durva, kényszerítő jellegű népesedéspolitikai beavatkozások voltak.
Orbán Viktor miniszterelnök nemrég arról beszélt, hogy a következő évek nagy feladata lesz a roma népesség felzárkóztatása. Ezt hogy lehet megoldani Ön szerint?
Minden kétséget kizáróan ez fontos feladat, magam ezt kicsit tágabban fogalmazok, nem kizárólag a roma népességről beszélnék, inkább azt mondanám, hogy fontos feladat a rendszerváltozás óta az alacsony státuszú, hátrányos helyzetű, szegény népesség felzárkóztatása. A világban ma elsősorban az egyenlőtlenségeket növelő trendeket látunk, és azt gondolom, hogy van tennivaló az egyenlőtlenségek csökkentéséért.
Lát arra esélyt, hogy a következő években érezhetően csökkenjenek Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek? Igazságosabb magyar társadalomban nőhetnek fel a magyar gyermekek a következő húsz évben?
Amit látunk, az az, hogy a munkaerőpiacon erőteljesen növekednek az egyenlőtlenségek, ehhez csak részben van köze az államnak. Leegyszerűsítve a dolgot azt látjuk, hogy egyre jobban megfizetjük az informatikusokat és egyre kevésbé a szociális munkásokat. Ez a kereslet-kínálat logikája. Ezt igazíthatja ki a másodlagos újraelosztás folyamata. Hosszú távon komoly gondnak tartom, hogy a szociális, humán szféra a keresetekben leértékelődik, hiszen e területek kulcsszerepet játszanak a humán tőke felépítésében, regenerálásában.
Van egy optimista forgatókönyvem: az, hogy a társadalomban erőteljesen nő a tudás jelentősége és a magasabban képzettek száma, elvben arra utal, hogy növekszik azoknak az aránya, akik a jobb helyzetűek közé kerülnek. Ha ez folytatódik, és sikerül az alacsonyabb státuszúakat is felemelni, szakmát adni a kezükbe, akkor az egyenlőtlenségi olló talán zárulhat. A kevésbé optimista verzió az, hogy folytatódik a technológiai fejlődés, és ebből csak bizonyos társadalmi csoportok tudnak hasznot húzni, egyre többen kényszerülnek arra, hogy bizonytalanabb helyen vállaljanak munkát, aminek következtében növekedhetnek az egyenlőtlenségek.
Úgy tűnik, hogy a digitalizáció és a globalizáció az egyenlőtlenségek növekedésének irányába hat. Ezt módosíthatja egy ország társadalompolitikája, de mi kis ország vagyunk, nehéz szembe menni az általános globális trendekkel.
Orbán miközben várhatóan a párton belül leszámol a számára haszontalannak, vagy nem elég hatékonynak tűnő fideszes-menedzserekkel, a külvilág előtt eljátssza a "sportszerű" nemzetpolitikus című magánszámot. De ezt is csak addig teszi, amíg el nem altatja az ellenzék gyanakvását, addig amíg fel nem deríti az "ellensége" gyenge pontjait. Ha ez megtörtént, akkor következik a sok politikai eszközrendszert, pontos menetrendet használó totális ellentámadás.
Vigyázz Karácsony Gergely, mert vagy megsemmisítő győzelemre törekszel Orbánnal szemben, vagy ő ad megbízást "politikai bérgyilkosoknak" a te és az ellenzéki erők levadászására!
Ez korunk legnagyobb forradalma
TÓTH GERGELY (Index)
2018.02.14. 23:52
„Két oldalról is szorongatják a szíriai kurdok államát, miközben belül folyik a Közel-Kelet, de talán a világ legnagyobb társadalmi kísérlete: a feminista demokrácia megteremtése. A kurd nők a saját vérük árán vívták ki a szabadságot és az egyenlőséget, de a többi etnikum közös örökségeként akarják továbbadni.
2014-ben alig telt el nap a szíriai kurd milícia, a Népi Védelmi Egységek (YPG) női harcosairól szóló képek és ezek hőstetteiről szóló beszámolók nélkül. Nem is nehéz megérteni, hogy miért imádta őket a sajtó és a közvélemény: hiszen ezek a kemény, veszteségektől és élet-halál harctól megedzett nők, pont a nőket brutálisan elnyomó, rabszolgasorba taszító, sokkoló kegyetlenségeikkel büszkélkedő Iszlám Állam ellen álltak ki, miközben mondjuk Irakban katonák ezrei futottak a dzsihadisták elől.
Csakhogy mivel a szíriai polgárháborúban a leghevesebb harcok mindig is a dezinformációs fronton zajlottak, ezért nehéz volt eldönteni, hogy ezeket a harcosokat valójában csak a propaganda kedvéért tolja előtérbe a kurd vezetés, vagy a nők tényleg valóban ki tudtak vívni maguknak egy olyan fokú egyenlőséget és megbecsülést, ami még a skandináv országoknak is becsületére válna. Az óvatosságot az is indokolttá tette, hogy a polgárháború első éveiben az Aszad-rezsim is sokat mutogatta a maga női kirakatalakulatát, mellyel az iszlamizálódott ellenzékével szembeni erkölcsi fölényét próbálta demonstrálni.
A kurd emancipáció hitelességét viszont nem csak a Rodzsavából (ez a legnagyobb szíriai kurd kanton neve, melyet gyakran az egész szíriai Kurdisztánra is szokás használni) érkező tudósítások – például Szlankó Bálinté – erősítették meg, hanem az a tény is, hogy a YPG törökországi testvérszervezetéhez, a Kurd Munkáspárthoz hasonlóan már régóta nyíltan felvállalja azt, hogy tevékenysége marxista-feminista ideológiai alapokon nyugszik. Arról nem is beszélve, hogy Szíriában a nők katonai szolgálatának évtizedes hagyománya van, hiszen a jelenlegi elnök apja, az arab nacionalista – tehát világi alapokon álló – diktatúra élén álló Háfez el-Aszad már a 70-es évektől kiterjesztette a katonai szolgálatot a nőkre, és volt egy nőkből álló ejtőernyős hadosztálya is.
Ráadásul ahogy az Iszlám Állam állami létében megszűnt létezni, és Északkelet-Szíriában normalizálódott a helyzet, úgy vált lehetségessé az, hogy a média megfigyelje, vajon milyen mélységig hatja át a kurd mindennapokat ez a feminista modell. A kérdés annál is izgalmasabb, mivel a kurdok túlnyerték magukat az Iszlám Állam ellen, és az általuk létrehozott, „Észak-szíriai Demokratikus Föderáció”-nak nevezett proto-állam nagyjából ötmilliós lakosságának akár a fele is az arab, turkomán és asszír etnikumból kerülhet ki (a pontos adatokat a milliós nagyságrendű belső menekült miatt lehetetlen megmondani). És elég érdekes szituációkat szülhet, hogy egy iszlamista milícia tagját, aki mondjuk két éve még az al-Kaidával szövetségben harcolt az Aszad-rezsim ellen, és kvázi kényszerből kényszerült a kurdok oldalára, rendre utasít egy női városparancsnok vagy megbünteti egy női közlekedési rendőr, amikor tilosban teszi le a Toyota Hiluxot.
Ezért is érdekes a nők háborús szerepére specializálódott Gayle Tzemach Lemmon riportja, ami a kalifátus tavaly visszafoglalt fővárosából, Rakkából és az évek óta relatíve háborítatlan Kamisliből arról számol be, hogy
A KURD FÉRFIAK ÉS A KURD NŐK VALÓBAN KOMOLYAN GONDOLJÁK A FEMINISTA DEMOKRÁCIÁT.
Nem voltak meggyőződve a nők képességeiről
A feminista demokráciához kellett egy erős ideológiai és ugyanilyen erős politikai-hatalmi alap.
Az ideológiai alapot a törökországi kurdok gerillaháborúja miatt világszerte terroristának minősített török Abdullah Öcalan marxista és radikális demokrata ihletésű gondolatai adják, melyek a szíriai kurdok szemében megfellebbezhetetlen tekintéllyel bírnak. Miután Aszad stratégiai okokból a polgárháború kezdeti időszakában kivonta helyőrségeit a kurd etnikumú területek nagy részéről, a szíriai kurdok azonnal Öcalan „demokratikus föderalizmus” elnevezésű politikai elképzeléseit vezették be az általuk ellenőrzött – és 2014 óta folyamatosan bővülő – területen. Rojava eleve nagyon világias és demokratikus szellemiségű alaptörvénye a nőkre vonatkoztatva olyan progresszív rendelkezésekkel, mint:
De Rojavában a női egyenjogúság azért is tudott túllépni a jól hangzó, de üres deklarációkon, mert a kurd nők a harctéren is bizonyítottak. Ahogy Rodzsda Felat, a 24 ezer főre rúgó női katonai milícia, az YPJ egyik parancsnoka Lemmonnak elmondta: „A Közel-Keleten nincs mindenki meggyőződve a nők képességeiről. Kételkednek abban, hogy vajon elég bátrak a csatában, meg tudják-e védeni magukat, nem függnek-e a férfiaktól. Az ilyen kételyekre válaszul hoztuk létre a csak nőkből álló egységeinket.”
És miközben Kobaniban az utolsó védelmi vonalakban a nők hallották az adó-vevőikben, ahogy a velük szemben álló dzsihadisták a lefejezésükről és megbecstelenítésükről fantáziáltak, azt is hallották, hogy közben rettegnek tőlük.
A YPJ egységei súlyos veszteségeket szenvedtek Kobani vagy Rakka utcai harcaiban, a szervezet mártírjai (Szíriában vagy Törökországban nem csak a vallásos szóhasználat nevezi a hősi halottat „mártírnak”) temetőket töltenek meg, fényképeik és szobraik mindenhol láthatók.
De a nők nem csak a fronton szolgálnak, a kurd vezérkarnak is vannak női tagjai, a kurdok által az Iszlám Állam elleni harcra létrehozott ernyőszervezet, Szíriai Demokratikus Erők (SDF) segítségére rendelt amerikai különleges erők tagjai Lemmon szerint rájuk ugyanolyan partnerként tekintenek, mint a többi kurd parancsnokra.
A nők a közvetlen fenyegetés csillapodásával – az Iszlám Állammal ma már a kurd etnikai területtől messze délre, Deir ez-Zór kormányzóságban vannak összecsapások – sem tértek vissza a konyhába. Lemmon rengeteg ellenőrző ponton, közlekedési csomóponton találkozott egyenruhás nőkkel. Több katonai körzet vezetését is a YPJ tisztjeire bízták, akik gyakran náluk évtizedekkel idősebb férfiaknak parancsolnak.
A Közel-Kelet nem fogja hét év alatt levedleni ötezer év beidegződéseit
Mivel a kurdok tisztában vannak azzal, hogy Észak-szíriai Demokratikus Föderáció nem lehet működőképes a nem kurd népesség részvétele nélkül, ezért a kurdok nagy hangsúlyt fektetnek a helyi arab elöljárók – Szíria keleti részén a mai napig az identitást döntő módon befolyásolja a törzsi hovatartozás – megnyerésére. De a legfontosabb eszközt a kurdok az oktatásban látják, melyen keresztül nemcsak a sajátjaiknak, de az asszír, arab, jezidi, turkomán fiataloknak is elmagyarázhatják, miért jó az egyenlőség. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel Ilham Ahmed, a Szíriai Demokratikus Tanács elnöke arra figyelmeztetett: „a térség nem fogja hét év alatt levedleni ötezer év beidegződéseit.”
A női értékek oktatására külön ideológia is van, amit szintén Abdullah Öcalan dolgozott ki, és ami a „dzsineológiá”-nak nevezett feminista elméleten alapul. A dzsineológia két kurd kifejezésre vezethető vissza: az egyik a „nő”, a másik pedig a nagyon hasonló hangalakú „élet”, és alapvetése, hogy
NINCS SZABAD TÁRSADALOM SZABAD NŐK NÉLKÜL.
Azaz a demokrácia minőségének fokmérője a nők ténylegesen élvezett szabadsága és az intézményekbe, önszerveződésekbe, a döntéshozatali folyamatokba való bevonása. Ahogy Lemmonnak az YPJ egyik milicistája hangsúlyozta: ” Ebben a régióban elevenen él az az eszme, hogy a nők gyengék. Ezért az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megmutassuk a nőknek a saját erejüket a szerveződésre. Ami itt van, azt nem szavakkal értük el, hanem a saját vérünkkel fizettük meg.”
A véráldozatra valószínűleg a jövőben is szükség lehet. Egyfelől ugyanis a saját 15 milliónyi kurdja miatt aggódó Törökország a szíriai kurd hatalom megtörésére januárban offenzívát indított Afrin kanton ellen, és bár érezhető, hogy Erdoğan tartózkodik a totális háborútól, deklarált elképzelései a török–szír határ teljes hosszán végighúzódó 30 kilométer széles „biztonsági övezetről” lényegében a független Rodzsava végét jelentenék. Az iráni és orosz terjeszkedés miatti washingtoni aggodalom mégis azt a paradox helyzetet eredményezheti, hogy a Közel-Keleten
DONALD TRUMP VÉDI MEG A DEMOKRATIKUS FEMINIZMUST
MaGYAUR kommentje: A Trump támogatása eddig tartott; a nemzetállami logika és a férfi felsőbbrendűség gondolatának támogatói sorsára hagyták a vallási fanatizmus ellen harcoló, és ezzel közvetve az európai civilizációt is megvédő hősies kurd népet!
INDEX - 2019.10.09.
Nem az a normális, hogy meg kell halni 60 évesen szívbetegségben
Az Eötvös József Csoportról és az előadókról
A Csoport tagjai Balázs Zoltán, Botos Máté, Chikán Attila, Csaba László, Farkas Beáta, Fiala-Butora János, Győrffy Dóra, Feledy Botond, Hamecz István, Jakab András, Jóri András, Király Miklós, Kovács Ilona, Sólyom László, Tóth István György, Tölgyessy Péter és Urbán László.
Előadók:
Lantos Gabriella, a rendszerváltást követő 10 évben rádiós újságíró, a Gondolat-jel és a 168 óra című műsorok munkatársa volt. 2002-től 7 évig fejlesztéspolitika szakértő és kommunikációs igazgató volt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél. 2011-től tavalyi eladásáig a családi tulajdonban lévő Róbert Károly Magánkórház igazgatója volt. Az utóbbi években rendszeresen publikál egészségügyi tematikájú cikkeket, tanulmányokat, többek között az Indexben cikksorozatot az orvosbárókról, egészségügyi reformkoncepciót a Hegymenet című kötetben és a magánegészségügy szerkezetéről a Társadalmi Riportban.
Kunetz Zsombor, oxyologus szakorvos, 1995 óta foglalkozik mentéssel. A kétezres évek elején több gyógyszeripari cégnek is dolgozott, értékesítési területen. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként felelős volt a teljes egészségügyi állományért, illetve az összes egészségügyi képzésért, oktatásért. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magánklinika Zrt. vezetője, az IT-tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, saját blogjában számol be az egészségügy problémáiról és azok megoldásairól is.
A Eötvös Csoport októberi eseménye Egészségügy: sorvadás vagy átstrukturálódás címen az egészségügy problémáit járta körül a meghívott szakértők segítségével. Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában alapították azzal a céllal, hogy a közbeszéd színvonalának romlását "a közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására alkalmas nyilvános események, vitaestek szervezésével ellensúlyozza."
Egészségtelen egészségügy
Az egészségügyben gyakorlatilag minden egészségtelen, és nem látszik szándék a megreformálására, kezdte az elődadását Lantos Gabriella, aki korábban az egészségügyről közölt cikksorozatot az Indexen.
Az orvosbárókra megy el a pénz
Ők azok, akik két-háromszor többet keresnek mint a nyugat-európai kollégáik. Van, aki évi százmilliót. És nem igaz, hogy kevés az orvos. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat az egészségügyben.
Magyarországon a 40 éves korban várható élettartalom messze elmarad Hollandiától vagy Ausztriától, de Csehországtól és Szlovákiától is leszakadóban vagyunk, és az országon belül is súlyosak az eltérések, a kevésbé fejlett régióban élők, valamint a kevésbé iskolázottak még ennél is messze hamarabb halnak meg, tehát egy magyar ember 40 éves korában várható élettartalma akár 15-20 évvel is alatta lehet a nyugati átlagnak.
Pedig a várható élettartamnál nem minden a GDP, a magyarok várható élettartalma a brazilokéval van egy szinten, pedig a brazil GDP messze elmarad a magyarétól.
Ebben lehet benne van az is, hogy lehet Brazíliában nem ott kezdődik a szabadság, hogy mindenki olyan szar pálinkát főz otthon, amilyet akar.
– tette hozzá félig viccesen Lantos.
De nem csak a várható átlagos élettartamban állunk rosszul, hanem az elveszett életévekben is, tehát az olyan halálesetek terén, amik megfelelő ellátással megelőzhetőek lettek volna. Ebben is sok alacsonyabb GDP-vel rendelkező ország megelőz minket, ami Lantos szerint a magyar egészségügy korszerűtlenségét mutatja.
Hazánkban ugyanannyian halnak meg rákban, mint koszorúér betegségben, pedig a legtöbb országban jelentős különbség van a kettő között, ugyanis a korszerűbb egészségüggyel rendelkező országokban a koszorúér betegségek nagy arányban gyógyíthatóak.
NEM AZ A NORMÁLIS, HOGY MEG KELL HALNI 60 ÉVESEN SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI MEGBETEGEDÉSEKBEN.
– hívta fel a figyelmet Lantos.
A közegészségügy hiányosságai miatt a járóbetegek a magánellátáshoz fordulnak, ugyanis az alulfinanszírozás miatt az állami járóbeteg ellátásban sokszor csak 5-6 perc jut egy betegre, és ezek a vizsgálatok még sokaknak megfizethetőek a magánellátásban is. Azonban a műtétek, szülések a magánrendelésben már százezres tételeket jelentenek, ezt már a legtöbb ember nem engedheti meg magának, így ha súlyos a gond ismét a közegészégügy, végső soron pedig sokszor a hálapénz marad.
AZ EGYIK FŐ INDOKA ANNAK, HOGY SOKAN MAGÁNELLÁTÁST VÁLASZTANAK AZ IDŐ.
Ők azok, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy sokáig betegeskedjenek, hiszen ezzel több pénztől esnének el, mint a kezelés ára. Másfelől pedig nem szeretnének hónapokat várni egy vizsgálatra, a magánellátásban pedig tudnak tervezni a következő vizsgálat időpontjával is. Sokat számít az is, hogy kiszámítható a szolgáltatás ára, ellenben a hálapénzzel a beteg pontosan tudja mennyit kell fizetnie, és minőséggarancia van arra, hogy mit kap a pénzéért.
A fogászatban az emberek közel 70 százaléka a magánellátást választja, de a nőgyógyászatban és a laborvizsgálatokban is sokan inkább a fizetős alternatíva mellett döntenek. Azonban van egy bő réteg, akik kénytelenek a hálapénzes utat végigjárni, ugyanis a legmagasabb hálapénz sem éri el a magánellátás árait, így egy komolyabb betegség esetén sokan kényszerűségből kifizetik a hálapénzt annak minden hátrányával.
Az nem kórház, ahonnan továbbküldik a beteget
Lantos szerint is probléma ezek mellett az, hogy a rendszer nagyon elaprózott, sok a kis kórház, amik valójában egészségügyi ellátóhelyek, mégis kórházként próbálnak funkcionálni.
CSAK AZ A KÓRHÁZ, AHONNAN NEM MEGY TOVÁBB A MENTŐ. AHOL MEGVIZSGÁLJÁK A BETEGET, ÉS TOVÁBBKÜLDIK MÁSHOVA AZ NEM KÓRHÁZ.
Ennek a kritériumnak a megyeszékhelyek nagyjából megfelelnek, azonban a budapesti kórházak közül egy sem. A mentősöknek kell mérlegelnie, hogy éppen hova érdemes vinni a beteget, hogy az megfelelő ellátásban részesülhessen, különben kezdődik a betegek ide-oda tologatása.
Az ellátás nem lehet egyszerre közeli, olcsó és jó. Magyarországon Lantos szerint úgy döntöttek, hogy legyen közeli ( ezért van 167 kórház), olcsó, és legfeljebb a minőség rovására megy. Lantos szerint inkább olcsónak és jónak kéne lennie, az erőforrásokat pedig hatékonyabban is be lehetne osztani. Ha az orvosok és a szakápolók megfelelően kooperálnak, nem áll fenn az a helyzet, hogy valaki orvosi diplomával adminisztrációs munkát végez, betegeket hívogat, diszpécserkedik. Sokszor az orvosokat lekötik olyan feladatok, amiket akár egy képzett technikus is el tudna végezni.
A járási kórházakból pedig véleménye szerint egészségügyi centrumot kéne kialakítani, ugyanis számos betegségnél nincs rá szükség, hogy napokat töltsön a beteg kórházi ágyban. Akiknél pedig nem adottak a körülmények (pl.: higiénia, segítség), ahhoz, hogy hazamenjen a felépülés idejére, azok számára ellátási központokat kell létrehozni, amelyeknek nincs szüksége speciális felszerelésre. Így egy differenciált rendszer alakulhatna ki különböző szintekkel, a csúcson pedig néhány jól felszerelt kórházzal. A mostani rendszerben az a fontos, hogy "legyen mindenhol kórház, még ha az vacak is".
Emellett nem állami, hanem biztosítás-alapú egészségügyre lenne szükség Lantos szerint, amelyben van egy alapcsomag, ahol nincs szabad orvosválasztás (hiszen ez luxusszolgáltatás). Szerinte ezt az alap biztosítást mindenkinek be kéne fizetnie, még a nyugdíjasoknak is, ugyanis egyszerűen tarthatatlan, hogy néhány millió járulékfizető tartsa el a többieket.
A hálapénzt pedig szerinte szigorúan kriminalizálni kéne, ugyanis
ADDIG NEM LESZ VÁLTOZÁS, AMÍG NEM KERÜL LEGALÁBB EGY PROFESSZOR A BÖRTÖNBE HÁLAPÉNZ MIATT.
Lantos úgy látja, hogy mozgolódnak az állami ellátásban maradó orvosok, akiknek elege van a jelenlegi rendszerből és változást akarnak. Szerinte három kimenete lehet a szervezkedésnek:
A kihalás vár a magyarokra
Az esemény másik előadója Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos előadásában a közelgő klímakatasztrófa következményeit latolgatta a magyar egészségügy jelen helyzetének függvényében.
Kunetz szerint a magyar egészségügy múltját nagyban a hálapénz intézménye határozta meg. A kevésbé távoli múltban pedig az is jelentősen alakította a magyar egészségügyet, hogy kezdetben az Egyesült Királyság, később az uniós csatlakozás után az egész EU jelentős elszívóerőt jelentett a magyar orvosoknak.
JELENLEG KUNETZ SZERINT NINCS KORMÁNYZATI SZÁNDÉK SEMMILYEN EGÉSZSÉGÜGYI STRATÉGIA KIDOLGOZÁSA, NINCS EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER, EGYÉNI ALKUK, AD-HOC DÖNTÉSEK HATÁROZZÁK MEG A TERÜLETET.
Szerinte esetileg próbálják kezelni a problémákat, ilyen például a traumatológusok tömeges felmondását követő alku is. Nagyon ingadozó az ellátás minősége, Kunetz szerint
Sokszor a legmagasabb ellátási szinteken nincsenek meg alapelemek (CT, sebészeti munkaerő). A szekértő szerint sokszor a meglévő erőforrások is rosszul használják fel, és feudális viszonyok uralkodnak, utóbbira példaként a karcagi rendőrfőnök és a kórházigazgató esetét említi.
Ha jogszerűen jártok el, az nem szül jót
Egy, az Index birtokába került felvételen azt magyarázza a karcagi rendőrkapitány, hogy a nagy embereket nem kell feljelenteni. Például a kórházigazgatót sem, mert akkor nem tudnak majd soron kívül vizsgálatra menni a rendőrök.
Kunetz szerint az is problémát jelent, hogy elégtelen az alapellátás, sok az üres praxis, akadozik a szakellátás, ráadásul sokszor egyetlen szakorvostól függ egy egész osztály működése. A magyar egészségügy a fentiek miatt sokszor már akkora terhet ró a meglévő munkaerőre, hogy az már bérrel sokszor nem kompenzálható.
Rosszul állunk prevenció terén is, messze az OECD-átlag alatt költünk egészségügyre, és nagyon magas az az arány, amit a megfelelő ellátáshoz az embereknek saját zsebből kell előteremteniük.
A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL KUNETZ SZERINT DRASZTIKUSAN NŐNI FOG A BETEGÁLLOMÁNY, AMIT NEM FOG TUDNI KEZELNI EZ AZ ALAPBÓL IS PROBLÉMÁS RENDSZER.
Akik megtehetik egyre jobban a magánellátás felé fognak tolódni. Ezt azok a rétegek fogják a legsúlyosabban megszenvedni, akiknek már most is gondot jelent, hogy önerőből egészítsék ki az állami ellátás hiányosságait. Ezért Kunetz szerint a jövő nem túl rózsás, előadását meglehetősen borús gondolattal zárta:
"SZERINTEM MAGYARORSZÁG A KLÍMAKATASZTRÓFÁRA ADOTT VÁLASZA A KIHALÁS."